A kitartóbbak még kihasználták a novemberi napsütést, és a kellemesen meleg időben tettek egy-egy hosszabb túrát, a többség azonban öt-hat hónapja nem ült már a vason, vagy ha igen, akkor azt a fűtött garázsban tette - a plexi mögé bújva - és a Grossglokner kanyarjait képzelte a meszelt fal helyére... Ha gondosan csomagoltuk el a szeretett kétkerekűt, akkor a tavaszi indítás nem okozhat túlzott problémát: lemosod a gumikról a csúszós bevonatot, letörölgeted a port az idomokról, szépen bemelegíted a motort és elindulsz.
Bármennyire is csábító, mégsem gondolom, hogy a legjobb ötlet rögtön egy cseszneki hétvégével kezdeni a szezont: kérdezd meg bármelyik bontóst, hogy a kora tavasszal beeső vásárlók milyen apróságokat kérnek tőle - kuplungkar, fékkar, generátorfedél, bukógomba stb. Ne engedjünk a csábításnak, az első hétvége legyen az ismerkedésé: a gyakorlás is lehet élvezetes, és pár alapvető lecke elegendő hozzá, hogy testünket-lelkünket felkészítsük arra, hogy a lomha autó után újra egy szélsebes motorral faljuk a kilométereket.
Keressünk egy üres placcot, ahol senkit nem zavar a jelenlétünk (és a motorok hangja), tegyünk le pár üdítős flakont, és máris kezdhetjük: szűk íven fordulás, hirtelen irányváltás, ellenkormányzás, vészfékezés, stb...
Ha sokat túrázunk két személlyel, akkor jöhet a párunk is, neki is kell pár perc - vagy pár kanyar -, hogy újra otthon érezze magát a jobb-egy után a hátsó ülésen.
Ne feledjük: napsütötte délután lesz még tucatszámra, de belőlünk csak egy van. Nincs hová kapkodnunk, szánjuk hát ezt az első, csodás tavaszi hosszú hétvégét arra, hogy felkészüljünk az elkövetkező szezonra.