Alig van olyan motoros, aki nem tudja fejből, hány lóerős a gépe, de az már annál több embernek feladja a leckét, ha a vas forgatónyomatéka a kérdés. Márpedig utóbbi sokkal inkább meghatározza, hogy a megtett kilométerek 95 százalékában miként viselkedik a technika – arról árulkodik, hogy adott sebességfokozaton belül mennyire fürge, rugalmas a jármű.
Mi az összefüggés a teljesítmény és a forgatónyomaték között?
Talán az a legbeszédesebb hasonlat, ha összevetjük a hasonló csúcsteljesítményű motorokat. A 399 köbcentis Kawasaki ZX-4RR – Ram-Air-hatás nélkül – 77 lóerős, a Yamaha XVS1300A szinte ugyanannyi, egészen pontosan 73, míg a Stark Varg elektromos terepmotornál kereken 80 lóerőt mértek. Alig van eltérés, mégis merőben más gyorsulás és karakter jellemzi a trió tagjait.
Ennek oka, hogy a köznyelvben a lóerővel társítják az elérhető gyorsulás mértékét, miközben a főtengelyre és azon keresztül a motorra ható erő a forgatónyomatékból fakad. Nem véletlen, hogy a teljesítménynek csak az általánosan használt mértékegysége a lóerő, valójában wattban mérik, mivel az érték az elvégzett munkát fejezi ki. Röviden tehát a forgatónyomatékot érzed, amikor gázt adsz és szinte „hátba vág” a gyorsulás, de a kimagasló teljesítmény felel azért, hogy minél nagyobb végsebességet érj el.
Kétszáz lovat etetsz, de csak ötvenet használsz...
A cikkeket, teszteket olvasva rendszerint előfordul a „nyomatékos, de nem túl erős” szókapcsolat, holott ez fizikailag lehetetlen. A teljesítmény ugyanis számított mértékegység, ezért több mérőpad nemes egyszerűséggel a hajtott görgőn mért gyorsulást rögzíti, majd az adott értékhez tartozó fordulatszámmal felszorozva derül ki a jármű pillanatnyi teljesítménye.
Ez így leírva talán bonyolultnak tűnhet, de hogy ne veszítsem el a fizika iránt kevésbé nyitott motorosokat, megmutatom egy egyszerű példán, mit is jelent ez a gyakorlatban. Egy Suzuki Hayabusával százzal haladva, hatodikban nagyjából 3200-at mutat a fordulatszámmérő attól függően, hogy milyen magas oldalfalú abroncs és áttétel van a gépen. Gázadásra hezitálás nélkül gyorsít, felesleges visszaváltani, de hány lóerőt ad le ilyenkor?
A teljesítmény- és nyomatékgörbén jól látszik, hogy 48-50 lóerőnél járunk a hátsó keréken mérve, ennek dacára a gyorsulásélmény messze nem ugyanaz, mintha egy A2-es motorral próbálnál előzni, holott az is 48 lovas. Természetesen a megfejtés a forgatónyomaték, mivel
a Hayabusa 3200-nál már 110 Nm-es forgatónyomatékkal feszíti a láncot, ami fizikailag lehetetlen az ezresnél kisebb sportmotorokkal, mivel azok csúcsnyomatéka sem éri el ezt az értéket.
Sommásan úgy is fogalmazhatunk, hogy a motorosok – és az autósok – többsége lóerőt vásárol, hogy utána szinte mindig nyomatékból gyorsítson. A csúcsteljesítmény ettől még számít, például amikor a végsebességre vagy az elérhető legjobb 0-200-gyorsulásra vagy kíváncsi, de ezek aligha a mindennapi motorozás részei.
Elsőre furának tűnhet, hogy az esetek többségében teljes gázt adva is csak a teljesítmény felét-negyedét használjuk, de elég egy pillantást vetni a teljesítményszámítás képletére, és rögtön világossá válik, hogy miért. A teljesítmény ugyanis a forgatónyomaték és a fordulatszám szorzata, egészen pontosan a
P = M × ω képlettel írható le (P (teljesítmény, watt) = M (forgatónyomaték, Nm) × ω (szögsebesség, rad/s).
Egyszerűbben: a forgatónyomaték és a fordulatszám szorzata 7,127-tel elosztva megadja az adott fordulatszámhoz tartozó pontos teljesítményt.
Ha a fenti táblázatból behelyettesíted az értékeket, bármelyik fordulatszámon stimmel az érték a lóerőgörbével. Kereken tízezernél 128 Nm, ami a fenti műveletet elvégezve 179,6 lóerős eredményt ad ki, míg az ábrán is ugyanennyit olvashatsz le. Érdemes hát a következő motor kiválasztásakor – az áhított csúcsteljesítmény mellett – megnézned, hogy az általad legtöbbet használt fordulatszám-tartományban mennyire nyomatékos, rugalmas a gép. Elvégre alapvetően ez határozza meg a legtöbbször átélt gyorsulásélményt, valamint azt, hogy a mindennapokban mennyire érzed majd erősnek, gyorsnak a motorod.