Talán a kétkerekű história egyik legnagyobb forradalmát élhették át a hatvanas évek végén jogsit szerző fiatalok. Ez idő tájt még elég kusza képet mutattak a gyorsasági vasak, a café racer korszak kéthengeresei ugyanúgy jelen voltak, mint a korábban egyeduralkodó kétütemű sorhármasok, miközben a Honda és a Kawasaki már gőzerővel dolgozott azon, hogy négyhengeres, négyütemű gépeik átvegyék az uralmat az utakon és a versenypályákon…

1969-1974

Mindössze két-három év telt el a legendás CB750 bemutatása után, a kobei brigád máris válaszolt a kihívásra, és piacra dobta a mai szemmel is kívánatos – éppen ezért veteránként méregdrága – Kawasaki Z1-et. A 246 kilós menetkész tömegű, előbb szimpla, majd dupla tárcsafékkel készülő 903 köbcentis és 82 lovas masina bőven átlépte a kétszázas végsebességet, bár az akkori útviszonyokat és a Z meglehetősen egyszerű felfüggesztéseit látva nem lehetett életbiztosítás két kilóval száguldani vele…

kawasaki z1
Valódi legenda lett négy évtized alatt a Z1-ből, gyűjtők féltett kincsei az első évjáratokból származó, jó állapotú darabok

Persze negyven év távlatából könnyen beszélünk, hogy micsoda életveszély volt akkoriban nyeregbe pattanni. De gondoljuk tovább a dolgot, nézzünk előre kicsit, mert lehet, hogy a ma háromszázzal suhanó Hayabusákat és ZZR-eket is guruló koporsóknak nevezik majd a következő generáció motorosai, akikre a GPS-szel kommunikáló kétkerekűjük vigyáz majd, automatikusan el-elvéve a gázt a kanyarok előtt…

Kétszázzal hasító két- és négyütemű vasak, olcsó üzemanyagok és olyan vérbő rockzenék, mint a Burn? Jóféle korszak volt a hetvenes évek első fele...

De vissza a hőskorba, akad itt még érdekesség, hiszen a magyar motoros kultúra is virágzott ebben az időszakban.

Valami elkezdődött

A gyorsasági motorsport Nógrád megyében, Balassagyarmaton talált támogatókra és vendéglátókra, a hatvanas évek végén errefelé egyre többen építették, tunningolták a Pannóniákat, MZ-ket.

balassagyarmat

A sportrajongók a hobbimotorozást végül szervezett keretek között, háztömb körüli versenyeken folytatták - a Balassagyarmati SE motoros szakosztályának megalakulása után 1970 nyarán már hivatalos futamot tartottak a város utcáin, mely hagyományt néhány éve újra felelevenítették a lelkes szervezők és indulók, elindítva a Bátrak Versenye sorozatot...

Az 1968-ban megjelent Pannonia P20 ugyan villámgyors volt, de nem nevezhették a megbízhatóság példaképének, ezért Csepelen egy új típus kidolgozásán munkálkodtak. Hat évvel a húszas debütálása után, 1974-ben ismerhette meg a nagyközönség a P21-et, mellyel nem titkolt célja volt a gyárnak, hogy a nyugati piacokon is sikert arasson a gazdag európai és japán armadával szemben. Mellette egy szolidabb, egyhengeres típus, a P12 is megjelent 1974-ben, s a P10 alapjaira épülő, feltűnő, narancssárga gép szakítva a hagyományokkal immáron kisebb, 18 col átmérőjű, fűzős kerekeken futott. Bármennyire is remek konstrukciók voltak – kiváltképp a P21-es -, úgy tűnik, későn érkeztek, mivel 1975-ben megszűnt a polgári célra készülő motorok gyártása.

pannonia
Ki tudja? Ha a politikai vezetés anno nem kaszálja el a Pannonia gyárat, talán ma is Csepelen készülnének a magyar rendőrmotorok?

A legjobbak között

Ahogy az utolsó szériás Pancsik felvették a versenyt a konkurensekkel, úgy a magyar versenyzők is szépen lassan pariba kerültek a világ legjobbjaival, Saarinennel, Phil Readdel és Agostinivel. Csodálatos öt év volt ez, Drapál János négy győzelemmel ajándékozta meg a hazai rajongókat, 1971-ben behúzta a brünni nagydíjat a 250-esek között, ’72-ben a Jugoszláv és az Osztrák hétvége legjobbja lett (akkor már 350-ben), majd egy évre rá Ausztriában ismételni tudott, újra maga mögé utasítva a népes mezőnyt.

Eltérő utakon a gyártók

Bár a Honda és a Kawasaki komoly sikert aratott a sornégyesekkel, a Suzuki mégsem tartott velük, helyette gőzerővel fejlesztette egyre erősebb kétütemű vasait. A T500 továbbfejlesztett, háromhengeres változata, a GT750 az 1970-es Tokyo Motor Show-n debütált, a folyadékhűtésű, ötfokozatú váltóval felszerelt dobfékes masina kezdetben 67 lóerőt teljesített.

Suzuki GT750
1971-ben még korántsem volt természetes, hogy egy gyorsasági motornak négyüteműnek kell lennie… Érdekes megoldás a hatalmas, húsz centi átmérőjű első dobfék, ezt 1973-ban váltották le a 295-ös tárcsák

Mozgalmas, pergő korszak volt a hetvenes évek első fele, ám ezután gyorsultak fel csak igazán az események: teljesítményben tobzódó, de kezelhetőség terén kihívásokkal küzdő masinák lepték el az utakat, és elkezdtek kialakulni a ma ismert kategóriák. A következő részben már egészen ismerős, használtan jelenleg is elérhető típusok jönnek, melyek a kilencvenesekben kiteljesedő superbike őrület előfutárai voltak...

Folytatjuk.