Egy motorostalálkozón már nem a "nyugati motor", hanem az új motor keltett feltűnést, gyorsulni még a lakihegyi torony mellé jártunk, és szépen lassan elkezdték kiszorítani az MZ-ket meg a Pancsikat az egyre nagyobb és erősebb távol-keleti vasak. Itthon is izgalmas időszak volt a kilencvenes évek, hát még a nagyvilágban, ahol máig keresett típusok születtek, lenyűgöző formákkal.
Mutatós sornégyes blokkjával, az 1052 köbcentiből kinyert 106 lóerővel és a hetvenes éveket idéző hosszú, szögletes üzemanyagtartállyal lépett színre 1996 végén a Kawasaki nagyágyúja, a ZRX1100. A 98 Nm-es forgatónyomatékkal büszkélkedő vas öt szezonon keresztül díszelgett a kínálatban, majd a még formásabb és erősebb 1200-as utód váltotta le 2001-ben. A pályázók is egy vadonatúj modellnek örülhettek ez időtájt, mégpedig a ZXR750-et búcsúztató ZX-7R-nek. A karakteres "pofájú" gép ismerős volt a rajongóknak a versenypályákról, s ez jó alapnak bizonyult a piaci sikerhez, ezért az Egyesült Államok után Európában és a távol-keleten is ezen a néven futotta 2003-ig tartó karrierjét a modell. A Tokico fékekkel és 38 mm torokátmérőjű karburátorokkal felszerelt masina éppen napjainkban kezd keresetté válni, az öreg sportmotor titulust levetkőzve a kevés gyári állapotú példányért immáron akár egymillió forint feletti összeget is elkérhetnek.
Nem maradt kihívó nélkül a ZRX-széria, ugyanis a Yamahánál is felbukkant egy túlméretes csupaszmotor, hengerűrtartalom terén még a zöldekre is rálicitálva, az XJR1200 képében. A négyszázas, belpiacos variáns sikerén felbuzdulva egy évvel később - egészen pontosan 1995-ben - dobták piacra az 1188 köbcentis, 98 lovas gépet, s a klasszikus megjelenésű négyhengeres egészen 1999-ig trónolt a hangvillás csupaszmotorok trónján, majd az R1-es fékjeit öröklő, s a mai napig gyártott (!) 1251 köbcentis verzió követte őt a sorban 1999-től.
De nem csak az izmos meztelen motor keltett feltűnést akkoriban, hiszen olyan rendhagyó vasakkal ajándékoztak meg minket a Yamaha tervezői, mint a Supermono kategóriát erősítő SZR660 és a mára szinte teljesen letűnt kéthengeres TRX850.
Talán a Honda háza táján történt a legtöbb változás a kilencvenes években, és a forradalmi újdonságok többsége egyetlen modellcsaládhoz, a CBR szériához köthető. Ugyan már az évtized elején megjelent a kategóriát alaposan felforgató 893 köbcentis CBR900RR, ám mai szemmel mégis az utód, a 919RR (SC33) az érdekesebb, mivel ebből még most sem lehetetlen egy-egy megkímélt, használt vasat kifogni, hiszen kétszer-háromszor nagyobb tömegben fordulnak elő az 1996-tól gyártott, modernebb formájú utódok, mint a 893-as előd példányai.
Nem hanyagolták el a kisebb kategóriákat sem, így 1995-ben a CBR600 F2 típusa is méltó utódot kapott a sokkal csinosabb F3 "személyében", mely a menetszél torlónyomását kihasználó ún. Ram-Air rendszerrel is gazdagodott. Szintén a kilencvenesek közepén debütált sokunk első nagymotoros élménye, az autósiskolák népszerű modellje, a CB500 is, sőt, a CBR család egy újabb tagja is napvilágot látott, a ZZR1100 ellen csatába küldött CBR1100XX. A sebességrekordokra törő expresszmotor három évig készült szinte változatlan formában, majd a Hayabusa megjelenésekor alapos modellfrissítésen esett át: ekkor közel húsz ponton módosítottak a gépen, így többek között nagyobb üzemanyagtartállyal és PGM-FI befecskendező-rendszerrel lépett az új évezredbe.
Bár a háttérben már lázasan készültek a Hayabusa megalkotására, azért jó pár egyéb meglepetés is várta a Suzuki rajongóit a kilencvenes években. Így a ma is népszerű Bandit család is ebben az időszakban lépett színre, a praktikus kétkerekű hatszázas és 1200-as verziója bizony lassan húsz éve koptatja japán és az öreg kontinens útjait. Az egyre sikeresebb GSX-R széria mellett néhány túrasport vas is megjelent a kínálatban, mégpedig a 937 köbcentis RF 900 R, és annak kisebb változata, a kereken százlovas RF 600 R, illetve ez utóbbi belpiacos változata, az RF 400 R.
Bőséges kínálat volt hát a Suzukinál túrasport gépekben, de a sornégyes projektek mellett már egy V2-es családról is pletykáltak akkoriban, ám a beharangozott újdonság, név szerint a debütáló TL família végül csak egy évvel később, 1997-től (TL 1000 S), majd keményebb verziója (TL 1000 R) 1998-tól volt elérhető.
Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a korszak egyik legszebb sportmotorja volt az 1994-ben napvilágot látott Ducati 916. Az új típus jött, látott és győzött - a megjelenését követő öt szezonból négyszer (!) lett egyéni Superbike világbajnok a 916-ost lovagló Troy Corser, illetve Carl Fogarty, és a filigrán, kétszáz kilogramm alatti száraz tömegű vas az utcai tesztekben is megizzasztotta az addig biztos erőfölényt mutató távol-keleti armadát. Összesen 34 futamgyőzelmet ünnepelhetett a bolognai brigád a motorral, de tudták, hogy a konkurensek is rohamléptekben fejlődnek, ezért a mára ikonná érett 916-ost öt év után levették a kínálatból, hogy az erősebb és modernebb 996-ost állítsák csatasorba.
Eközben a keleti blokk gyártói eszeveszett tempóban keresték a kiutat, s rögtönzött modelljeikre kemény sors várt, hiszen négy évtizednyi elszigeteltség után a világpiacon kellett helytállniuk a sokszor igencsak ódivatú technikával. Az MZ gyárban ezért egy huszárvágással kipenderítették a kiszolgált 251-es és 301-es blokkokat, s az új vasakba már a Yamahától kölcsönvett 660-as, egyhengeres, ötszelepes erőforrást csavarozták. A 48 lovas erőforrás ma használtan a Skorpion Tour és Sport, illetve az önálló Baghira modellekben is megtalálható, ám mélyen a zsebébe kell nyúlni annak, aki az NDK-Japán frigy gyermekére vágyik - a ritka példányok közül a sokat futott darabokat sem úszhatjuk meg félmillió forint alatt.
Tomboltak a lóerők, mindenki a 180-as hátsó gumikon futó szörnyeket hajtotta, de már ekkor érezhető volt, hogy a gyakran világjárásra átalakított sornégyesek csak ideig-óráig szolgálják ki a motoros közönséget, ezért a gyártók új irányt szemeltek ki maguknak. Igyekeztek egy motorba összegyúrni a nagyköbcentis vasak robbanékonyságát, a csupaszmotorok laza üléspozícióját, a túrázók szélvédelmét és az endurók remek terepképességét. Így születtek meg a minden korábbinál testesebb emelt hasmagasságú utazómotorok, népszerűbb nevükön túraendurók, melyek a kilencvenes évek második felében indultak hódító útjukra. Velük folytatjuk a sorozat következő részében...