Amikor háromkerekű motorról hallunk, elsőre biztosan a trike-ok jutnak eszünkbe, esetleg a Can-Am Spyder: a kanadai háromkerekűn elöl egy autóéhoz hasonló futóművet, hátul pedig az utcai motorokról másolt megoldást találunk.
Az UNO III névre hallgató városi járgányon a sorban, egymás mellett elhelyezett három kerék egyedi ötlet, főleg, hogy akár menet közben is változtatható hátul kettő, elöl egy megoldásra - már ha bármi értelme van ennek a fura konstrukciónak tempós haladás közben. A két hátsó kerék ugyanis közvetlenül egymás mellett kapott helyet, vagyis nyomtávról szinte nem beszélhetünk, a dupla "hátsó" kerekek között mindössze annyi hely van, hogy megálláskor befogadhassa a motor a visszatérő első kerekét, illetve az azt tartó futóműelemet.
Elinduláskor - csakúgy, mint a Segway esetében -, egy sorban állnak a kerekek, és maximum 25 km/h-s sebességgel haladhatunk ebben a formában, de gombnyomásra átalakul "hagyományos" motorkerékpárrá az UNO III, és így már egészen a hatvan kilométeres végsebességig gyorsulhatunk. A tisztán elektromos hajtású motor maximális hatótávolsága (ideális esetben) hatvan kilométer, ami után legalább három-négy órára a konnektorhoz láncolva kell pihentetnünk a gépet.
Mondanom sem kell, hogy a különleges technika, és a tisztán elektromos üzem kellően felsrófolja a vételárat: az UNO III várhatóan hétezer dollárba (közel másfél millió forintba) fog kerülni a 2012-es forgalomba kerülésekor, és ezen az árszinten inkább drága divatcikk lesz, mintsem a zsúfolt és szennyezett nagyvárosok tehermentesítésére szolgáló, mindennapi jármű.
A robbanásszerűen fejlődő elektromos hajtásláncokat látva felmerül a kérdés: ha olcsóbb lenne, vennél tisztán elektromos motort városi használatra, vagy győz a megszokás, és a robbanómotor?