Bizonyára sokan emlékeznek még rá, hogy 2009 tavaszán elképesztő mélyrepülés jellemezte az üzemanyagárakat, az oszlopokon nem volt ritka a 210-220 forint közötti felirat sem. Ha ezt vesszük alapul, akkor a jelenlegi, nagyjából 420-as szint igencsak magas, ám a tavalyi kereslethiánynak aligha ez volt a valódi oka. Már csak azért sem, mert 2012-ben kimondottan jól jártunk, a hazai és nemzetközi folyamatoknak köszönhetően 10-15 százalékkal redukálódott a 95-ösért fizetendő összeg.
A szezon legelején 450-460 közötti literenkénti árakkal találkoztunk, azonban a tavaszi csúcs után drasztikusan csökkenni kezdett az üzemanyagok ára, és év végére a diszkont kutakon újra hármassal kezdődtek a kiírások, megközelítve a másfél évvel korábbi, 2011 májusi szintet. A kedvező folyamatok azonban kevésnek bizonyultak, hogy megfordítsák az öt éve tartó recessziót, így ismét kevesebb benzint fogyasztottunk - a visszaesés közel hat százalékos volt -, az összes eladás 119 millió literrel lett szerényebb mint az előző évben. Az utakon futó nagyjából három és félmillió járműre kivetítve ez azt jelenti, hogy havonta kb. három literrel tankoltunk kevesebbet, mint korábban.
Mégsem írható teljes egészében a nehéz gazdasági helyzet számlájára ez a csökkenés, mivel a folyton cserélődő, fiatalodó járműparkban egyre nagyobb teret kapnak a dízel, illetve kisfogyasztású benzines erőforrással szerelt gépek. Leegyszerűsítve ez azt jelenti, ha itthon csak fél literrel sikerült leszorítani az átlagfogyasztást, máris megvan, hogy "hová tűnt" az a 119 millió liter...
Alternatív megoldások
Különösen igaz ez a takarékosság a kétkerekűekre, mivel a magas költségek miatt egyre többen választják a motort napi közlekedésre és ingázásra, ezzel nagyjából megfelezve a töltőállomásokon fizetendő forintokat. Érthető, hogy az új vasak között is a két-három literrel elpöfögő 125-ösök voltak a legnépszerűbbek, hiszen autóból egy átülve ilyen masinával - napi negyven-ötven kilométert közlekedve - egy-két év alatt megspóroljuk az új szerzemény teljes vételárát a tankolásokon.
Persze mindig akad olyan, akinek a fogyasztásadat - legyen bármilyen szerény is - mumusként lebeg a szeme előtt, nos, ők is számos lehetőség közül válogathatnak a költségek további lefaragására.
Az LPG üzemű motorkerékpár, bár létező megoldás, inkább utópikus és vicces dolog. Aligha éri meg teljesen szétfaragni, és harminc literes "hordóval" elcsúfítani a vasat. Az ethanol - E85 - használata ugyanakkor létező, kipróbált lehetőség, több cég és magánszemély hajtott már végre sikeres átalakítást, így nyerve újabb forintokat és némileg tisztább üzemet a bioeredetű naftával. A sokat áldott és szidott elektromos meghajtású vasak is jelen vannak, bár itthon inkább a kerékpárként nyilvántartott, 300 wattnál szerényebb teljesítményű típusok terjedtek el. A kilométerenkénti 2-3 forintos költség azonban sokakat csábít, ezért a drága bekerülés és a szervizköltségként is felfogható kettő-négyévenkénti akksicsere ellenére is könnyen megjósolható, hogy előbb vagy utóbb a nagyrobogók és az utcai motorok is megjelennek hangtalan erőforrásokkal.
Nem feledkezhetünk meg a dízel blokkal szerelt kétkerekűekről sem, ám ezek aligha fogják alapjaiban megrengetni a hazai piacot. A Royal Enfield 325 köbcentis egyhengerese hiába csábít minket ezer kilométeres(!) hatótávjával, a másfél literes fogyasztásért cserében rapszodikus minőséggel és nagyjából 60-70 km/h-s utazósebességgel kell fizetnünk. A Smart motoros Track 800CDI már jobb ajánlat, ám a 3.5 literes száz kilométerenkénti adat egy NC700-zal is teljesíthető, ami ráadásul lényegesen olcsóbb is, mint gázolajos társa, így az csak műszaki érdekességként említhető.
Jelenleg már 408-410 forintért is hozzájuthatunk a 95-ös oktánszámú benzinhez, ami kedvezőbb, mint az egy évvel ezelőtti érték. Csak remélni tudjuk, hogy a motoros szezonig kitart ez a kedvező árszint, hogy tavasszal is hasonlóan jó áron jussunk az éltető naftához.