A csütörtöki edzésről sajnos lemaradtam, mert délelőtt még be kellett ugranom a suliba egy vizsgára. Így csütörtök délután indultunk. Egy zökkenőmentes Dunakeszi-Rijeka etap után, a pályához oda is értünk este háromnegyed kilenc magasságában. Az első sokk ekkor ért. A felettébb szimpatikus kapuőr közölte, hogy csak nyolcig engedhet be új autót, és mivel én ma (csütörtök) nem voltam edzeni ezért csak reggel hétkor nyitja ki a kaput. Én még megjátszhattam volna, hogy edzettem aznap, de a lakóautót, ami külön jött, nem engedte volna be. Próbáltam az emberrel megértetni, hogy reggel 9-től húznom kéne a gázt, és a bejárat előtti beton placc nem a legalkalmasabb a pihenésre. De nem. Nyista!!! Előkerült egyszer csak a helyi boss is egy robogóval. Vele arra jutottam, hogy ha megjön a lakóautó, akkor beenged. Egy óra késéssel megjött a lakóautónk is, de nem engedett be!
Ekkor kezdtünk kissé feszültek lenni. Vele is próbáltam ismét megértetni, hogy versenyző vagyok, szeretnénk a motort egy kicsit szerelgetni és aludni is jó volna. Nem tágított. Azt mondta, hogy a pálya szabályzatában az van, hogy este nyolc után nem jöhet be senki. (Közben persze egy csomó autót beengedtek, akik voltak aznap.) Én mondtam, hogy a versenykiírásban csak az van, hogy reggel nyolckor nyit a pálya és az már elmúlt ugye. És hozza ide a pálya szabályzatát, de gyorsan! Továbbra sem történt semmi!
Közben megérkezett egy cseh Superbike-os csapat is. Nekik sikerült valahogy komolyabban kommunikálni az őrökkel, de nem engedtek. Sorra érkeztek a csapatok, lakóautók, versenyzők és a feszültség egyre csak nőtt! Elég jó kis lincshangulat alakult az őrök és „köztünk”, aminek kis híján tömegverekedés, pontosabban tömeges őr-verés nem lett a végeredménye. Még egy vascsővel is hadonászott az egyikük! Előkerültek végül a rendőrök is, akik szerencsére nagyon normálisak voltak, mondták, hogy megértenek minket, de őket igazán nem érdekli, kinek van igaza. Ha tettlegesség van, nekik „hivatalból” jelenteni kell, és be kell vinni őrizetbe jó pár embert. Ebben a pillanatban én jobbnak láttam, hogy elmegyek aludni ott a kapuban. Később sikerült elérni valakinek valami főfejest, akinek tanácsára kinyitották a kaput fél egykor és beengedték végre a fél mezőnyt, akik addigra a bejárat előtt föltornyosultak.
Egy ilyen fantasztikus nap és pihenés után pénteken már a pályára tudtam menni. Kipihentségemet tükrözte, hogy a reggeli edzés előtt 5 perccel még biztos, ami biztos egy fél tubus pillanatragasztót ráöntöttem a kezemre. Aznap csupán kétszer fél órát tudtam menni, aztán már a szombati időmérők következtek. Az időmérők végére kezdett összeállni a gép, de nagyon nehézkesen ment. Hozzáteszem nem igazán kedvelem ezt az aszfaltcsíkot, és teljesen más motorbeállítást és motorozást igényel, amire nehezen tudok ráállni.
Végül a 7. rajtpozíciót sikerült megszereznem. A verseny napjára összeállt bennem a „kép” a pályát illetően. A rajt után egy 5-ös boly alakult ki a 3. helyért. A cseh Prager és én tudtunk egy kicsit gyorsabb tempót tartani és kezdtük lenyomni a versenyzőket. A harmadik hely sorsa talán köztünk dőlt volna el, ha nem fújják le a versenyt piros zászlóval egy hatalmas esés miatt. Új rajt, a lefújás előtti kör szerint, ami épp a 6. pozíció volt nekem.
Az új rajt után, szépen lépkedünk előre, amikor ismét piros zászló! Mivel 3 körig sem jutottunk, újból a második rajt szerint álltunk föl. Itt pár versenyzőnek már nem igazán bírták az idegei. A harmadik rajtnál kigyulladt a piros lámpa, erre Prager elrajtolt ezerrel! A célegyenes közepén föltette a kezét, jelezve, hogy észrevette a hibáját. Közben elaludt a piros lámpa. Elindultunk és a komplett első két sor föltette a kezét és fölülve gurult a célegyenesben. (Az elalvó piros lámpára rajtolunk) A 3-4. sor nem látott az egészből semmit és teligázzal elment mellettünk!
Egymásra néztünk páran. B****meg! Nem lövik vissza a rajtot. Gyerünk! És nem is lett új rajt! Így olyanok kerültek előre akik, a mezőny közepén voltak. Az első kör végén, a hátsó visszafordító balosban épp a Vida Tibivel meccselek, aki fekszik az idomomon, amikor utolérünk elég nagy tempókülönbséggel egy versenyzőt. Próbáltuk kikerülni, de nekem nem sikerült. Durr bele! Kifogyott a benzinje a kanyar közepén. Nem estem el szerencsére, de kicsit összetört az idomom, ami ráadásul beleakadt a kuplung karomba. Visszaütögettem mindent a helyére, nyomás tovább még van egy kör. Mivel nem engedtek tankolni, ezért a körök számát is tartaniuk kellett, azaz a megmaradt 3 kört teljesítettük a harmadik menetben. Így idő sem volt átverekedni a mezőnyön. A végeredmény úgy született meg, hogy az első és a harmadik menet idejét összeadták, ami így 7 kör lett, és ami alapján a 4. lettem. Ez a magyar értékelés 3 helyezése. A legszerencsésebb az olasz Marco Tonini a harmadik helyével, akit jó rajtjai után mire utolértünk, leintették a versenyt!
Igazából elégedett vagyok. A helyezésnél jobban érdekel, hogy sikerült végre Rijekában is jó időket mennem, ami versenyre 1:33.3 lett. Jó lett volna Pragerrel meccselni egyet a harmadik helyért, de majd legközelebb. Következő verseny a Pannónia-ringen lesz, amit remélem nem 3-körös mini-futamokkal kell teljesítenünk. És még valami a végére. A pálya kijárata után nem sokkal elég nagy tömeg volt, nem értettük miért. Majd észrevettünk egy rikító-zöld ejtőernyőt beleakadva egy nagyfeszültségű 30m magas villanyszerelvénybe a sziklák fölött. Azt hittük már meghalt az ejtőernyős, de közel érve láttuk, hogy mozgatja egy kicsit a fejét.
Meglepetésből egyelőre elég volt ennyi!
Üdv
Geri