Idén tavasszal kezdtünk el szervezni a Versys Túrákat, és az egyre szorosabb kapcsolatot ápoló márkatársakból 2012 őszén megalakult a Magyar Versys Klub. Idei utolsó, közös túránk időpontjának október második vasárnapját választottuk, és tekintettel az ősz érezhető jelenlétére egy rövidebb, mintegy 250 kilométeres északi kunkort, Budapest - Börzsöny – Szlovákia – Pilis – Szentendre – Budapest útvonalat tűztünk ki célul.
1. szakasz: Budapest – Kismaros – Márianosztra – Kemence
A sokak által kiindulópontnak használt M3-M0 benzinkútnál gyülekeztünk délelőtt fél tízkor. A megszokott, korai start helyett most két órával későbbre tettük az indulást, reménykedve, hogy addigra előbújik a nap, és nem a vacogtató hidegben kell nekivágnunk a távnak. Nos, így sem volt melegünk, de legalább a korábban beharangozott esőt megúsztuk.
Megérkezett mind a hét motor – ki szólóban, ki utassal. Nyolcadik társunk jelezte, ő később fog csatlakozni, mert reggel Formula-1 közvetítés van... Nahát. Így Budapesttől északra gyűjtöttük be az utolsó résztvevőt, és így érkeztünk meg Kismarosra, ahol egy jobbkanyart véve bevetettük magunkat a Börzsönybe. Az út vizes volt, az ég szürke, a hőmérséklet pedig csak 16 fok. Ez utóbbi kicsit sem zavart minket, hiszen a lenyűgöző őszi táj és a tiszta, friss levegő illata elvarázsolt mindenkit. Közös túráinkon egyébként sem szoktunk rohanni, ám most a rossz út és a szép táj miatt még inkább nézelődősre vettük a tempót. Láttunk rókát, fácánt, ragadozó madarakat - utóbbihoz sajnos nem volt időm előkapni Linnét, mindenesetre fenséges volt: méltóságteljesen repült a rét fölött, ahogy a motorokkal haladtunk mellette. A nagy nézelődésben csapatosan összerezzentünk a kóspallagi elágazás előtt a vasúti átjáróban, ahol az éppen érkező vonat jól ránk dudált - szerencsére még az utolsó is kényelmesen átért a lassan vánszorgó szerelvény előtt…
A Márianosztra–Szob elágazás közötti részen már lehetett egy kicsit jobban kanyarogni, de azt is csak visszafogottan tettük. Az óvatosság oka, hogy egyik motoron még gyári gumik voltak: a Versyshez adott Dunlop Sportmax D221 G pedig nyáron, száraz úton még csak-csak hajlandó kapaszkodni, de a hideg, nyálkás aszfalttól egyenesen irtózik – fő a biztonság. Ezután becsatlakoztunk a 12-es útra, mely természetes hullámvasútként inkább fel-le kanyargott, mint jobbra és balra. Kemencére beérve leparkoltunk és betódultunk a legközelebbi presszóba teát, kávét, forró csokit inni.
2. szakasz: Kemence – Deménd (Demandice) - Esztergom
Evés–ivás, melegedés, beszélgetés után készültünk az újbóli starthoz, mikor egyikünk észrevette, hogy lapos a motorja hátsó gumija. Rövid keresgélés után megleltük a tettest: egy körülbelül három centis csavar fészkelte be magát a gumiköpenybe, mely egy darabig ellenállt, de végül nem volt más választása, s (le)engedett...
Miközben fényképeztem, a többiek meggyanúsítottak, hogy katasztrófaturista vagyok, meg biztos én tekertem bele a csavart, hogy legyen miről írni... Összeszedtük a szükséges eszközöket, úgymint csavarhúzó, javító gumikukac és célszerszámok, pumpa, nyomásmérő. Túravezetőnk rutinos szerelőként pár mozdulattal megoldotta a kérdést, a boldog tulajdonos pedig nekiállt bőszen pumpálni. Tíz perc megfeszített izommunkával eljutott közel két atmoszféra nyomásig, de ekkor már szemernyit sem fázott. Nem sokkal később egy benzinkúton megfelelő keménységűre fújtuk a gumit, majd motoroztunk tovább Esztergom felé. Az előző túránkon a magyar 66-os úton is végigmentünk, most pedig a szlovák 66-os következett a sorban. Jó minőségű, kanyargós, és végre száraz aszfalton motoroztunk, dombos, majd sík, csodaszép őszi táj vett minket körül. Az út melletti tarlóról ezrével, sötét felhőként rebbentek fel a madarak közeledtünkre.
Egy vasúti átjáró előtt várakoztunk éppen, amikor a mellettem álló autóból tört magyarsággal kiszólt a sofőr, egy fiatal férfi, hogy „Jó-e az interkom” és „nem-e súg nagyon?” Néztem bután, majd rájöttem, hogy a sisakbeszélőm menet közbeni zajosságára kíváncsi... Kicsit beszélgettünk, majd nyitották a sorompót és elindultunk tovább. Párkányban (Štúrovo) éppen vásár volt, így a bevezető utat lezárták a forgalom elől. Mi megpróbáltunk a kertek között, gödrös, hepehupás utakon rátérni a megfelelő irányba haladó aszfaltcsíkra – a Versys ilyen helyeken simán elboldogul -, azután beláttuk: itt bizony kerülni kell. Némi kitérővel elértük a hidat és visszatértünk a hazai oldalra, miközben a Duna fölött gurulva a gyönyörű várat és klasszicista építészet gyöngyszemét, a bazilikát csodáltuk. Lekanyarodtunk a hídról, majd megálltunk a régi révnél.
3. szakasz: Esztergom – Dobogókő – Szentendre - Budapest
Még indulásunk előtt jött egy telefon, miszerint Dobogókőnél köd nehezíti a haladást. Sebaj – gondoltuk -, akkora gondot csak nem okoz. Elindultunk, és sem az úton, sem a hegy lábához érve nem tapasztaltunk változást a látótávolságban, remek. Hanem ahogy haladtunk fölfelé, egyre csökkent a látótávolság, a Pilisszentkereszt–Dobogókő elágazásnál már az előttem haladóból is csak a féklámpát láttam, azt is halványan. Ahogy mondani szokták: akkora volt a köd, hogy a kereszteződésekben rendőrök kiabálták a jelzőlámpák színét…
Nagyon óvatosan haladtunk, az út vizes volt, az esti ködös, sötét, elhagyatott erdő Stephen King könyvek hangulatát idézte. Fölérve Dobogókőre kitapogattuk a parkolót, majd leraktuk a motorokat, és elindultunk a menedékház felé. Közben magamban mormoltam a miatyánkot, igen sűrűn, ugyanis ötféle, bográcsban főtt meleg gulyást, pörköltet ígértem a többieknek, akik a hideg, nyirkos, ködös motorozás után majd azt hallják bent, hogy csak szalámis zsemle van, bizony szakrálisan feláldoznak engem Dobogókő tetején.
Bent az étteremben összetoltunk néhány asztalt és rendeltünk, ettünk, sokat és meleget. Volt egy kis játék is: tizenkét kérdésből álló Versys-kvízt kellett megfejteni, úgyhogy volt, aki egyik kezével kanalazott, a másikkal közben a papírra írt... Könnyebb és nehezebb kérdések sorakoztak az íven a Versysről, az eddigi túrákról és a fórumos életről - tudhatók és tippelendők vegyesen. Lehetett tanakodni, hogy ki tervezte a Versyst, mekkora fordulatnál adja le a blokk a nyomatékmaximumát, vagy tippelni, hogy eddig hányat adtak el belőle Magyarországon.
Késő lett, mire hazaindultunk. Az út lefelé még ködösebb, sötétebb és hosszabb volt, nemigen döntögettük kanyarban a motorokat. Egyik társunknak nemcsak a plexije, a szemüvege is bepárásodott, ő az utat nagyjából sejtette, mintsem látta. Leérve mindenki megkönnyebbült egy kicsit: oké, hangulatos, kalandos, de igazán jó, hogy már magunk mögött hagytuk, és épségben kiértünk a 11-es útra. Hazafelé megálltunk a szentendrei rendőrség mellett felállított emléktáblánál, így tisztelegve a nemrég elhunyt motorosrendőr előtt. Sok mécses égett, rengeteg virág hevert a földön – egy újabb szál, egy fekete szalaggal átkötött fehér rózsa került melléjük a klub nevében.
Elköszöntünk és hazaindultunk, ki-ki otthona felé. Eddigre már vizes volt minden, pedig az eső továbbra sem esett, csak – talán furán hangzik - a levegő volt nedves, mint egy esőerdőben.
Jól sikerült a szezonzáró túra, motoroztunk, picit fáztunk, sokat beszélgettünk, de - az eddigi túráknak megfelelően – most sem áztunk el. Ez volt az ötödik alkalom, hogy Versys Túrára invitáltuk a csapatot - összesen 2000 kilométert gyűjtöttünk a közös motorozásokon. Tizenhat Versys tulajdonos vett részt a gurulásokon, melyeken baleset vagy veszélyes helyzet egyszer sem volt, köszönhető a nyugodt, egymásra figyelő magatartásunknak is. Igazán biztató a kezdet, tavasszal biztosan folytatjuk. A fenti túrát pedig csak javasolni tudjuk motorostársainknak, hiszen így, késő ősszel is könnyedén teljesíthető, ráadásul olyan csodás látványban lehet részünk, melyet csak ilyenkor, október végén csodálhatunk a nyeregből.
Ha csatlakoznál a klubhoz vagy szeretnél beszélgetni a többi tulajdonossal, megtalálsz minket megújult honlapunkon illetve a Magyar Versys Klub Facebook oldalán.
Az ötödik Versys Túra számokban:
- megtett út: 250 km
- átlagfogyasztás: 4L/100 km
- benzinköltség: 4 350 Ft/motor
- étkezés: kb. 2 000 Ft/fő