Üdvözlet a mennyországból - Látogatás a Dirtparkban

Egyszerűen csodaszép. A dombtetőről az egész pálya belátható, így aztán a versenyek minden pillanatát végigizgulhatjuk

Új pályákat kipróbálni mindig gyönyörűség, ezért aztán nagyon megörültünk, mikor Hoffmann Balázs, a nemrégiben elkészült Dirtpark tulajdonosa megkeresett bennünket. Gyertek le, nem fogtok csalódni – ígérte, nekünk pedig nem kellett kétszer mondani, hiszen már sokaktól hallottuk, hogy valami egészen különös vár ránk „odalent”. A telefonbeszélgetést követően három nappal már stílszerűen a 66-os úton vonszoltuk a futókat, mögöttünk Déczi Balázzsal, az MX2-es bajnokság jelenlegi éllovasával.

Versenyző szemmel

Ha van valaki, aki már sok pályát látott, az Déczi Balázs. Megkértük hát, hogy próbálja ki az MX és az SX részleget, és mondja el véleményét: „Szerintem a Mecsekjánosi komplexumnak az a legnagyobb előnye, hogy amatőröknek és profiknak egyaránt ideális. A szemet gyönyörködtető környezet jót tesz az ember lelki állapotának, ilyenkor sokkal könnyebben és felszabadultabban mennek a körök. Az MX pálya maga a tökély, mindent megtalálni rajta, amiért az ember szeret motorozni, s bár kellőképpen nehéz, kifejezetten tempósan lehet haladni. Mivel a hazai pályák többségével ellentétben nem sík terepen fekszik, sok a negatív, lejtős kanyar, s ezek minden pilóta számára komoly kihívást jelentenek. A kanyarok jók, nagy többségük lendületből vehető, és a kerekeket is van hol megtámasztani, no meg persze van egy-két lassú, fifikás visszafordító is, de nélkülük túl egyszerű lenne végigmenni.

Az SX részleg világszínvonalú, észnél kell lenni, hogy az ember végig mehessen rajta. Átgondolt tervezésének hála jó ritmusban követik egymást az ugratók és a kanyarok, s mivel van belőlük bőven, nem nehéz elfáradni. Különösen tetszettek az eldobók, az ilyen helyeken lehet igazán megtanulni az ugratást.”

Aki már járt a Mecsekben, pontosan tudja, milyen érzés megérkezni a szebbnél-szebb dombok közé. Mint az anyaméh, úgy ölel körbe a természet, pulzusunk felére esik, és persze ismét megfogalmazódik bennünk a gondolat: ki kéne már költözni a városból. Most is így történt, de volt némi vihar előtti csend hangulata a dolognak, mintha csak a levegőben lett volna, hogy az elkövetkező két nap nem lesz átlagos.

Ahogy közeledünk a célponthoz, úgy válik egyre kanyargósabbá az út, eltévedni azonban nem lehet. A kereszteződésekbe kirakott tucatnyi Dirtpark táblát látva EU polgár szeme nem maradhat szárazon. Le a kalappal.

Az 54 ugrató közül mindenki megtalálhatja saját kedvencét. Itt el lehet sajátítani az alapokat, de akár a külföldi versenyekre is fel lehet készülni

Végül egy ligetes völgyben találjuk magunkat, ide vezetett az útmutatás, de kicsit mindenki hitetlenkedik, mert inkább érinthetetlen természetvédelmi övezetnek, semmint krosszpályának látszik a terület. Egyedül a bejárat mellett álldogáló, szénné grafittizett kiszolgáló épület sejteti, hogy jó helyen járunk. Míg tanakodunk, befut egy biciklista. Mint kiderül, Blazsó Márton, olimpiai kerettag (mountain bike) áll velünk szemben, ő is itt edz. Épphogy szóba elegyedünk vele, máris befut Balázs, s rögtön záporoznak az infók. Ezen a hatalmas füves placcon korábban a tűzoltóság gyakorolt, most a versenyzők lakóbuszait valamint a rajongók sátrait helyezzük el itt, illetve adott esetben ide szállhat le a mentőhelikopter – mondja, majd körbevezet minket az öltözőként, toalettként, zuhanyzóként és irodaként funkcionáló épületben. Rend van és tisztaság, de a falfestmények egyértelműen mutatják, hogy nem a filharmonikusok szoktak itt összegyűlni.

Hétköznap egyelőre kevesen vannak, így senkit sem zavarunk, és senki nem zavar bennünket. Balázs felajánlja, hogy a domb oldalában kialakított teraszon, közvetlenül a krosszpálya mellett verjünk tábort, így nem kell annyit cipelni a fotós és videós felszerelést, s a panorámát is élvezhetjük. Ahogy távolodunk az úttól, úgy kerít bennünket hatalmába a flóra. Jól esik elterülni a pihe-puha pázsiton, az enciánkék égbolt bárányfelhői szinte giccsessé teszik a látványt. Míg a pilóták készülődnek, én Balázzsal beszélgetek. Megtudom, hogy öt éve, apránként kezdte el a terület felvásárlását, s, hogy jelenleg nyolcvan hektár áll a birtokában.

A különféle szekciók nyomvonalát egy kifejezetten versenypályák készítésére szakosodott, amerikai cég jelölte ki, sőt a cég szakemberei utaztak Magyarországra, és végezték el a kivitelezéshez szükséges földmunkákat is. Igazi profik – vallja a tulajdonos, s szemmel láthatóan igaza van, hiszen sokszínű, technikás kanyarokkal és trükkös ugratókkal teletűzdelt szakaszokat látni mindenütt. Ugyanakkor mi is megpróbáltuk a maximumot kihozni a létesítményből – fejti ki. - Amellett, hogy minden adott a kulturált tisztálkodáshoz, itt nincs szemét, nem kell a sárban evickélni a kocsikkal, és értékeink is biztonságban vannak. Hogy ne legyen kavarodás, vagy rosszabb esetben karambol, az összes kérdéses pontnál transzparenseket helyeztünk el, amelyek útba igazítják az eltévedt quadost, motorost, kerékpárost. Hozzáteszem a látogatóktól is megköveteljük a tisztességes magatartást. A járművek csak a saját területükön mozoghatnak, szigorúan a menetiránynak megfelelően, és a védőfelszerelés kötelező. Aki nem tartja be a házirendet, annak fel is út, le is út, de csak az átvitt értelemben! Szerencsére az a tapasztalatunk, hogy a rendezett környezet mindenkire jó hatással van, így valóban békés, balesetmentes napok váltják egymást Mecsekjánosiban.

Ilyen környezetben nem nehéz megtalálni a lelki békét. Ennél jobb adottságú pálya kevés van

Szöveg és kép: Kovács Zsigmond, videó: Samu Tamás és Lövey Ádám

Kapcsolódó anyagok:

Onboard videó az MX pályáról

Onboard videó az SX pályáról

Beszélgetés a tulajdonossal, Hoffmann Balázzsal