Pár napja már olvashattátok, hogy Bitter Sándor és csapata a 9. helyen végzett az Endurance VB-n, most egy hosszabb beszámolóra is sor kerül.

FOTÓGALÉRTIA

Az endurance vb-ben a nyolcórás vagy annál hosszabb versenyek egy külön kategóriát alkotnak. Egyrészt ezek a viadalok számítanak az igazi hosszútávú kihívásoknak, másrészt ezeken a versenyeken a megmérettetések nehézségei miatt másfajta pontozási rendszer van. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a pontot érô helyeken beérkezôk több pontot kapnak, és a különbözô helyezést elérôk között sokkal nagyobbak a pontkülönbségek is.

Normál esetben az elsô helyezett 25 pontot kap, míg egy nyolcórás vagy annál hosszabb versenyen 38 pont üti a markát. A gyôztes a második helyezetthez képest is sokkal több pontot szerezhet, mint a normál viadalokon. A rövidebb nagydíjakon csak öt ponttal kap kevesebbet a második az elsôhöz képest, míg a nyolcórás vagy annál hosszabb versenyeken nagyobb a különbség, hiszen az ezüstérmes csak 30 pontot vihet haza. Egyszóval a nyolcórás vagy annál hosszabb viadalok döntô fontosságúak a vb végkimenetele szempontjából. Nagyon sokat lehet nyerni rajtuk, de nagyon sokat el is lehet veszteni a viadalokon.

Az elôzô Kínai GP-n leszerepelt suzukisok pedig nagyon sokat nyertek az albacetei 12 óráson. A csuhaji versenyt szinte az utolsó pillanatban elvesztô gyári suzukis trió megnyerte a spanyol versenyt, míg Bitter Sándor és csapata, a német Innodrom Team a kínai rémálom után ismét beverekedte magát az elsô tízbe. Bitterék az idénynyitó Asseni 500 Kilométereshez hasonlóan újfent a kilencedikek lettek.

Szokatlan fölény

Az idômérôk és a verseny elôtt az olasz márkák okozták a legnagyobb feltűnést. A vb állandó tagjai, a Ducati és a Benelli mellett ugyanis két másik olasz gyártó, a legendás Moto Guzzi, és a legpatínásabb olasz márka, az MV Agusta is benevezett a Spanyol Nagydíjra. A gyorsasági vb két egykori ura pedig igazi kuriózumokkal érkezett meg Albacetébe. A Moto Guzzi elôször versenyeztette a tavalyi Milánói Motorkiállításon bemutatott MSG-01 Corsát, amelynek az utcai verziója októberben lesz kapható. Az MV Agusta is, amely az 50-es, a 60-as és a 70-es években egyeduralkodó volt a gyorsasági vb-ben, egy újdonsággal, az F4 1000-el állt rajthoz, amely négyhengeres eddig csak a német szuperbike bajnokságban volt látható.

Az olasz motorok azonban teljesen háttérbe szorultak a versenyen - a Benelli a 13., a Ducati a 20., a Moto Guzzi 21. lett, míg az MV Agusta feladta a viadalt - , ellenben a Suzuki parádézott. Ezt szó szerint kell érteni, hiszen az egész hétvégén szokatlanul nagy volt a különbség a Suzuki Castrol Team és a többiek között.

A Suzuki Castrol Team, azaz a gyári suzuki csapat elsô volt az 1. idômérôn, az éjszakai edzésen, majd a pole pozíciót 1.3 másodperces elônnyel szerezte meg. A Vincent Philippe, Olivier Four és Matthieu Lagrive alkotta francia hármas pedig a versenyen még fölényesebb volt. Ugyan az elsô hat körben még a második számú yamahás csapat, az Endurance Moto 38 diktálta az iramot, de utána, a hátralévô 442 körben már senki sem tudta elvenni az elsô helyet a Suzuki Castrol Teamtôl.

Az elsô négy órában még egy perc alatt volt a különbség a suzukisok és a második helyezett között, az 5. órában már kört kapott a második is, míg a 8. órában már két kör elônnyel vezetett a hármas számú alakulat.

A fölényes diadal dacára mégsem volt teljesen elégedett a Suzuki Castrol Team. Az ok: másfél órával a leintés elôtt a legnagyobb rivális, a yamahás GMT94 gárda hosszú csatározások után átvette a második helyet az Endurance Moto 38-tól, ami miatt a suzukisok ellenében meg tudta ôrizni az összetettbeli elsôségét.

Bárcsak erôsebb lenne Bitter motorja!

A német Innodrom Team szereplése is szenzációs volt két ok miatt is. Egyrészt a csapat az edzéseken még csak szenvedett, hiszen például az 1. szabadedzésen még az is kérdéses volt, hogy Bitterék fékrendszere egyáltalán működni fog-e, másrészt Bittiék GSX-R 1000-ese megint a mezôny egyik legerôtlenebb motorja volt, amelynek ráadásul a hátsó futóműve sem volt versenygéphez illô. A nehézségek dacára azonban Assen után Albacetében is sikerült a bravúr, és Bitterék beverekedték magukat az elsô tízbe.

A 9. helynek négy összetevôje volt. Az elsô villa végre hatásos volt. Bitti két csapattársa, a Frank Spenner helyére érkezô Lars Albrecht és Niggi Schmassmann végre elfogadhatóan motorozott. Az új szerelôgárda jól végezte a feladatát, hiszen az újoncoknak sikerült versenyképessé tenni a kezdeti gondok után a fékrendszert. A 4. összetevô Bitter Sándor volt, aki idén sokadik alkalommal megint az Innodrom Team legjobbja volt.

Bitti az edzéseken és a versenyen is a legjobb köridôt motorozta a csapatból. Honfitársunk iramát két adat támasztja alá a legjobban. A 2003-as idejéhez képest 3 (!) másodpercet javított, míg a csapattársainál másfél másodpercet tudott jobbat. Ennek köszönhetôen az Innodrom Team a 19. rajtkockából a 9. helyre tudott felzárkózni. A csapat idei második 9. helye pedig több szempontból is értékesebb az asseninál. Bitterék egy 12 órás, éjszakai versenyen kerültek be a top tenbe. A viadal este 9-tôl reggel 9-ig tartott. Bittiék lettek a legjobb német csapat, valamint a harmadik legjobb suzukis csapat.

Most már csak az kellene végre, hogy Bitter Sándor kapjon egy erôsebb motort, hiszen plusz 40 lóerôvel több mint valószínű, hogy elôrébb végezhetne az Innodrom Team, márcsak azért is, mert Bitter biztos, hogy még jobban feldobodna az erôsítéstôl.

Hegyi András írása