Yamaha DT50 6,4 / 10

Yamaha / Yamaha DT50
gyártási év: 1990
lökettérfogat: 50 köbcenti
ekkor vette: 2008
eddig használta: 2008
km óra állása az elején: 0
vezetett km: 400
fogyasztás: 6 liter / 100 km
teljesítmény: 3/10
megbízhatóság: 5/10
szervízháttér, alkatrészellátás: 9/10
kényelem: 10/10
összességében erre értékete: 5/10
megérte-e a vételt: nem

2008 januárjában vettem a motort. Pont előtte fél évvel szereztem meg a B kategóriás jogosítványt, így kellett valami amivel szaladgálhatok. Életem első motorja, olcsón vettem és eléggé szét volt gyilkolva. Hazahoztuk, kapásból ment motorgenerálra. Miután februárban elkészült, az utcán próbáltam megbarátkozni az új technikával, és többekkel elmagyaráztattam, hogy mit hogyan és miképpen. 4-sebességes változat volt és elég hülyén legalul volt az üres, aminek egy haszna volt, ha terepen állva mentem, nem tudtam letaposni véletlenül 1-be, mert valljuk be az erősebb gépek olyankor egy óvatlan pillanatban simán kiugranak az ember alól, ha nem vigyáz és ránt egyet a gázon (itt főleg a versenykrosszokra gondolok, bár még nem láttam olyant akivel előfordult). A külön olajozás is hamar megmutatta a hátrányát sosem működött rendesen, ezért a benzinbe is kevertem egy kis olajat (semmi extra, Arol 2T). Alapvetően az első körök maguk jelentették a mennyországot és a szabadságot egyszerre. Nagyon komfortos kis gép, öröm vele döcörögni és szinte oda voltam a proma sportdob csodálatos hangjától, hú és milyen büszke voltam magamra, hogy a bátyámnak meg csak szimója van.
De aztán jöttek a haverok, nekik 125-öseik voltak és már 1-2 éve használták őket, így még tapasztalatuk is volt. Akkor fertőződtem meg igazán, amikor először kimentünk terepre és olyan lelkesen loholtam utánuk végig, hogy pár kilométerre mikor megálltunk le voltak döbbenve, hogy végig ott voltam mögöttük és erősen biztattak hogy ilyen még nem volt ahányszor 50-esekkel mentek és hogy simán bevállalhatnék egy nagyobb vasat is. De ez az öröm nem tartott sokáig, egyrészt 300km után már teljesen vérszemet kaptam és nem bírtam ki hogy 1500km-ig csak boltba járjak vele, másrészt a külön olajozás gyengeségei miatt sikerült gallyra tenni a gépet, aminek egy elégett dugattyú lett az eredménye. A vége felé már szinte mindig csak nyeleztem de nem nagyon akart 80-nál többet menni. Alapvetően aki nem akarja, az ne vegye komolyan ezt az értékelést, hiszen szinte semmi az amit mentem vele, de sokan tanulhatnak belőle, mit nem szabad, ezért is írtam le! Én azt mondom egy olyan gyereknek, aki nem érez magában késztetést a száguldásra vagy a vaddisznólkodásra, annak tökéletesen megfelel. Azért nem érte meg mert tanulópénznek túl sokat fizettem érte és nem azt kaptam, amit vártam, alapvetően igen megbántam, hogy türelmetlen voltam és nem gyűjtöttem még egy kicsit egy 125-ösre. Ez az én véleményem és az, hogy ha valakinek nem tetszett egy motor, írja már le hogy nem érte meg a vételt, mert akár milyen rosszat is láttam eddig, mindig megérte, nem tudom kit akarnak becsapni...... ha van aki nem-et irt attól ezúton is elnézést kérek! :D

Erre használta
Tanulómotornak, faluba ide-oda, enduro

Javítanivalók
A legelején hála az előző gazdájának:
Dugattyú, csapszeg, rolniskosár, hajtókar, főtengely csapágyak, szimeringek, tömítések, olaj, berugótengely szimering, kuplungkosár. A műszerfal pedig alapból szét volt törve, de az nem zavart, úgyhogy maradt is annyiban.
Én alattam egyedül a berúgókar adta meg magát, a dugón felül, mert egy elég silány spiáter volt.

Itt szervizelte
Kérésre nem csinálok reklámot, de alapvetően egy remek szakember szerintem. A holmik korrekt áron voltak.

A beküldő 1 éve motorozott, amikor kritikáját írta.

Beküldte: 001gabor

Beküldve: 2009. február 14.