Yamaha WR250F 7,4 / 10

Yamaha / Yamaha WR250F
Gondoltam írok egy tesztet a „kis” WR-ről, mert még nem írt senki. Persze érthető, hiszen nincs sok ebből a motorból az országban, pedig külföldön rendkívül népszerű. Nos az én választásom azért esett a „kis” WR-re, mert elhatároztam, hogy a lehetőségeimhez képest a legkönnyebb, legstrapabíróbb, legjobban kezelhető, és relatíve olcsó endúrót veszem meg(sok pénzt nem voltam hajlandó kiadni érte), mert 172 cm magas és 61 kiló vagyok. Előtte volt 2 E-s DRZ-m, illteve egy RMZ 450-em, de a drz-k nehezek voltak, az RMZ meg szerviz igényes, illetve rohadtul nem való erdőzni! Nagyon hosszú tipródás után kezdett kirajzolódni, hogy nekem bizony valami 250-es endúrót kell vennem. Kb. 1 év keresgélés után rá is bukkantam a jelenlegi motoromra, amit úgy vettem meg, hogy egyik este megláttam a hirdetést, másnap reggel meg a pénzt lobogtatva szaladtam a kereskedésbe. Ki sem próbáltam, ahogy kitoltam a kereskedésből, ment fel az utánfutóra, ugyanis előtte egy fél éve én már csorgattam erre a motorra a nyálam, csak akkor még nem volt eladó. Ismertem a tulajt is, meg a motor előéletét is, nagyon gondos gazdája volt, második motorként volt ez nála. Na ahogy hazaértem mindjárt elmentem egy próbakörre, ugyanis majdnem tele tankkal vettem! :) Kb. az első 10 percben rájöttem, hogy ezt nekem gyártották a japánok. Annyira tetszett, hogy vagy negyed óráig csak vigyorogtam, mikor hazaértem. Az összes motorom közül, eddig ez csalta a legtöbb mosolyt az az arcomra. Aztán jöttek a hétvégék, és egyre inkább beigazolódni látszik, amiért vettem. Ez pedig a súly. Kb. fele akkora féktávokat veszek, mint a DRZ-vel vettem, bármilyen pozícióból fel tudom állítani, ami a DRZ-re nem volt mindig igaz, volt, hogy úgy kellett le emeltetnem magamról. Bármikor helyből megfordítom, baromi könnyen manőverezhető motor. Leginkább a trükkös csiki-csuki részeken lehet előnyt kovácsolni a könnyű súlyából és kezelhetőségéből. Nem vagyok nagy darab, de oda teszem ahová akarom, szinte minimális energiával, nagyon könnyen folyatom a fák között is. A futómű olyan tipikusan Yamahás-puha, ennek ellenére sosem sikerült felkoppintani. Még akkor sem jön zavarba, ha féktávon belesek egy keréknyomba, vagy nagyon rumplis, kifékezett a nyom. Én személy szerint jobban szeretem a puhább futóművet, szerintem endúrózni az a jobb. A csillapítás elől 22 fokozatban állítható húzó és nyomófokozatban, hobby szinten több, mint elég. A villaszög olyan közepes, egyenesekben baromi jó, a hirtelen fordulókban meg pont elég. A fékek rohadt jól fognak, többször majdnem fejre álltam, amikor hirtelen rámarkoltam az első fékre, ahol tud fogni az első gumi azonnal emeli a hátulját. A motorkarakterisztika a kis köbcentiből adódóan alul kissé nyomatékszegény. Hozzá kell szokni, hogy hagyni kell elforogni, mert különben nem megy. Nekem eleinte fura volt a DRZ után, de mostanában kezdem teljesen megszokni. Középtartománytól egészen a leszabályzásig tök jól használható, de fent érzi igazán otthon magát. A névleges 39 lóerő érzésre meg is van benne, és az a röhej, hogy eddig nem hogy kevés lett volna, hanem az esetek túlnyomó részében majdhogynem sok is. Az én 60 pár kilómat úgy viszi, mint floki a lábtörlőt. Bár hozzáteszem, hogy ilyen 100 kiló körüli pilótáknak virsli lesz. Ők inkább próbálkozzanak a 450-essel. A kis köbcenti előnye továbbá, hogy a motor a nap végén is a barátod. Ez alatt azt értem, h amikor már egész délután szopsz a sárban, olyan fáradt vagy, hogy a lábadon alig tudsz megállni, nagyon toleránsan tud viselkedni a „kis” WR. Ekkor már kicsit fáradsz agyban is,aztán a 450-es meg az 525-ös és társai ilyenkor nagyon tudnak büntetni... Illetve mivel nem olyan erős, nem nyújtja úgy a láncot, nem koptatja annyira a lánckereket, a gumi is tovább bírja, valamint a tipikus WR „betegségek”, mint például a váltóproblémák, amik különösen a 426-osra voltak jellemzőek, a 250-esben abszolút nincs rá példa. Aztán ami még 400-as és 426-os probléma, az a gyertya „evés”, erre ugyancsak nem jellemző. A kedvencem pedig a fogyasztása. Egy hétvégi motorozást 1500 Ft.-ból megjárok, a 420 Ft.-os benzinből! Emlékszem, anno a DRZ-mbe tankoltam mindig ennyiért, csak akkor 300 volt a benzin. Kb. a 2/3-át eszi a DRZ-hez képest. A kollégák KTM-eiről nem is beszélve! Ja, apropó. Amikor én lehömbölgetem egy feljáróról, akkor a motort felállítom, és gombnyomásra indul! Nem kapkodja fel az olajat, és okádja füstöt 2-3 percen keresztül, és nem köpködi be a gyertyát, vagy nem kell rugdosni, mert az akksit már lemerítette az önindítózás, mint a kollégák KTM-einél. Olajcserétől olajcseréig fél cent olajat sem eszik meg! Tök mindegy milyen állapotban, pöcc-röff! Összességében nagyon meg vagyok elégedve a WR-rel, viszont elsősorban olyan pilótáknak ajánlom, akik hasonló testi adottságokkal rendelkeznek, mint én.

Erre használta
Időjárási körülményektől abszolút független endúrózás...

Javítanivalók
Hátsó gumit cseréltem, mert elkopott, más semmi...

Itt szervizelte
saját magam

A beküldő 10 éve motorozott, amikor kritikáját írta.

Beküldte: Móka

Beküldve: 2012. január 27.