Zsigovits Norbi a kaposvári Enduro OB-n

Az utolsó megmérettetés: Kaposvár Enduro OB

A versenyt megelőző hetekben próbáltam már minden energiámat erre a megmérettetésre összpontosítani, hiszen a bajnokságot vezettem, viszont az előnyöm csupán 8 pont volt – kezdte beszámolóját kiváló endurósunk, Zsigovits Norbi. Sajnos aztán a riválisom, Szőke Márk nem tudott részt venni az utolsó versenyhétvégén, így elmaradt a csatánk.

Péntek délután érkeztünk a verseny helyszínére, és azonnal nekiláttam a mért szakaszok körbesétálásának. A krossz mértszakasz számomra ismerős terep volt, hiszen id. Németh Kornéllal rengeteget edzettünk itt a pályafutásom során. A nagyobb fejtörést az enduró mértszakasz jelentette, könnyen „elbújt” az avar alatt egy-egy facsonk esetleg ág, ami megviccelhette a versenyzőt az első körökben.

Szombat reggel a parc fermében a fagyos motorok vártak a minket és az első körön sem volt túl meleg, hiszen már 9 órakor startoltam, és pár percnyi motorozás után rögtön az enduró mértszakasz startvonalánál találtam magamat. Nagyon nehéz volt a nagy avar miatt kifürkészni, hogy éppen merre megy a pálya, de szerencsére nagyobb hiba nélkül tudtam abszolválni a hétvége első mért szakaszát. Az etapról már sajnos nem mondható el mindez, hiszen nagyjából a táv felénél egy kis figyelmetlenség miatt nekicsúsztam egy fának, ahogy az endurósportban mondani szokás: a fa nem megy arrébb, és itt sem történt másként, így letörött az első sárvédőm. Szerencsére ez nem akadályozott semmiben, és egy egészen jó időt tudtam menni a krosszteszten. A kör végén lecseréltem gyorsan a sárvédőmet és indultam is a következő körre. Sajnos a nap folyamán nem találtam meg a megfelelő ritmust az enduróteszten, túl görcsösen mentem, ami miatt a kanyarokban nem volt meg a megfelelő lendületem, mert mindig elfékeztem magamat. Ezért Holló Bence minden körben adott nekem 4-5 másodpercet. A krosszmérten tudtam valamit kozmetikázni az eredményen, viszont a napot 4 másodperc hátránnyal zártam az abszolút kategóriában.

Nem hagyott nyugodni a dolog, így elmentem és még egyszer körbesétáltam a pályát, próbáltam néhány új nyomot kinézni. Este pedig megnéztem néhány videót az aznapi motorozásomról, és rájöttem, hogy sokkal nyugodtabb stílusban kéne mennem: hiába nagyon hangos a motor, nem vagyok elég lendületes. Ezt a taktikát elújságoltam Pistinek (a videósom), és kijelentettem, hogy vasárnap 5 perc alatti időt fogok menni, ami több mint 10 másodperces javulás a szombati naphoz képest (5:11.47). Pisti csak legyintett erre. Aztán a második körben sikerült is, 4:58,75-ot mentem, ami számomra is elképesztő, hiszen az előző naphoz képest szinte semmilyen körülmény nem változott, a motorbeállításokon sem változtattunk, mégis 11 másodperccel jobb időt futottam. Ahogy az edzőm, id. Németh Kornél szokta mondani, „minden fejben dől el” – ez tökéletesen bebizonyosodott. A javulásnak meg is lett az eredménye, hiszen a két nap alapján 28 másodperc előnnyel nyertem az abszolút kategóriát, valamint megnyertem a bajnokságot, aminek nagyon örülök, hiszen nem sok verseny volt idén, viszont amin elindultam, az kiválóan sikerült.

Az idei szezon ezzel a versennyel lezárult, ami számomra igazán jól sikerült, és bízom benne, hogy a következő években is hasonló fejlődésen megyek keresztül. Azonban mindez a segítőim nélkül nem valósult volna meg, úgyhogy szeretnék köszönetet mondani a Családomnak, az edzőmnek id. Németh Kornélnak, a videósomnak a Streetcat mediának (https://www.youtube.com/c/StreetCatMedia), valamint köszönöm a ridehardshop.hu, a Silkolene Motorolajok, a Hardline-X, a Motocross Szentgotthárd, a Kubota Magyarország és a NK-Gumi támogatását.
2020. november 10.