Ernst Gräfenberg, német nőgyógyász, a G-pont felfedezője, a női test örömforrásainak felkutatására irányuló vizsgálatai során abból a feltételezésből indult ki, hogy közösülés során pusztán a csikló izgatása nem vezet hüvelyi orgazmushoz. A hüvely fala pedig - mivel nem találhatók rajta idegvégződések - szintén nem elég érzékeny ahhoz, hogy az aktus során a nő az extázis állapotába kerüljön. A nőgyógyász 1950-ben írt először a hüvely elülső falán található területről, amely - minden valószínűség szerint - a régóta keresett, az intenzív orgazmusért felelős örömcentrum.
Egyes orvosok már a 17. században foglalkoztak a kérdéssel, a holland Anatom De Graaf is beszámolt a hüvelyi terület érzékenységéről, és hasonlóságot vélt felfedezni a prosztata és e speciális hüvelyi terület szövetállománya között. Ő volt az, aki először tett említést a női ejakulációról is.
Később egyes amerikai tudósok alátámasztották Gräfenberg feltételezéseit, a tiszteletére G-pontnak nevezték el a női hüvely e különleges területét. Már az akkori kutatások is egyértelműen bebizonyították, hogy minden nő rendelkezik ugyan G-ponttal, annak izgatására viszont nem egyforma érzékenységgel reagálnak. Ahogy egyes nőknek a mell simogatása sem okoz szexuális izgalmat, úgy sok nő esetében a G-pont stimulálása nem jelent különleges élményt.
Hol található a G-pont?
A G-pont a hüvelynyílástól mintegy négy-öt centire, a hüvely elülső részénél helyezkedik el. Nem közvetlenül a hüvely falán, hanem mögötte, a húgycső mellett található. A húgycsövet körülölelő szövet izgalmi állapotban megduzzad és megkeményedik. Ezzel magyarázható, hogy a G-pont izgatásakor a nők némelyike erős vizelési ingert érezhet. Szex előtt tehát érdemes kiüríteni a hólyagot, így ugyanis, ha a G-pont izgatásakor vizelési inger keletkezik, a nő tudni fogja, hogy másról van szó. Ilyenkor kizárólag a testi örömökre kell koncentrálnia, és a vizelési kényszer hamarosan elmúlik - mellesleg azt is jelzi, hogy azon szerencsés nők közé tartozik, akiknek sikerült felfedezniük magukban a csodapontot.
Egyes orvosok már a 17. században foglalkoztak a kérdéssel, a holland Anatom De Graaf is beszámolt a hüvelyi terület érzékenységéről, és hasonlóságot vélt felfedezni a prosztata és e speciális hüvelyi terület szövetállománya között. Ő volt az, aki először tett említést a női ejakulációról is.
Később egyes amerikai tudósok alátámasztották Gräfenberg feltételezéseit, a tiszteletére G-pontnak nevezték el a női hüvely e különleges területét. Már az akkori kutatások is egyértelműen bebizonyították, hogy minden nő rendelkezik ugyan G-ponttal, annak izgatására viszont nem egyforma érzékenységgel reagálnak. Ahogy egyes nőknek a mell simogatása sem okoz szexuális izgalmat, úgy sok nő esetében a G-pont stimulálása nem jelent különleges élményt.
Hol található a G-pont?
A G-pont a hüvelynyílástól mintegy négy-öt centire, a hüvely elülső részénél helyezkedik el. Nem közvetlenül a hüvely falán, hanem mögötte, a húgycső mellett található. A húgycsövet körülölelő szövet izgalmi állapotban megduzzad és megkeményedik. Ezzel magyarázható, hogy a G-pont izgatásakor a nők némelyike erős vizelési ingert érezhet. Szex előtt tehát érdemes kiüríteni a hólyagot, így ugyanis, ha a G-pont izgatásakor vizelési inger keletkezik, a nő tudni fogja, hogy másról van szó. Ilyenkor kizárólag a testi örömökre kell koncentrálnia, és a vizelési kényszer hamarosan elmúlik - mellesleg azt is jelzi, hogy azon szerencsés nők közé tartozik, akiknek sikerült felfedezniük magukban a csodapontot.