Azt már meg sem említem, hogy ide sem toltad az idén, cserébe remélem agyon keresed magadat!
Pedig már azt hittük, hogy " mint aki halkan halkan belelépett" leléptetek, mert nincs kitartásotok, de azért látom visszahúz a motoros lelketek !
Tele is volt vele a ......öm mire elvégeztem.!
A hosszú idő alatt éppen elég igénybevételnek lettek kitéve ezek a gépek! Csoda, hogy működnek még.
Van egy tartalék blokkom és ma néztem a henger "kopását" a digitális tolómérővel, mert furatmikrométerem nincs, nagyjából 0,05 mm-t tudtam saccolni!
Villamossághoz értő motoros barátod nincs?
De nem ördöngősség, fogysz egy égőt ráforrasztasz két vezetéket, az egyiket testelni valami csavar alá, a másikkal keresni tudod a feszültséget, ha világít van , ha nem, akkor ott a baj. De pl az első tevékenységem volt a motorommal mikor hazahoztam , hogy a gyújtásmodul majd összes saruját újra kellett forrasztanom, mert ki voltak töredezve a panelből.
Először ellenőrizd az "üres" kapcsolót, majd a "stop" kapcsolót , és a többit. Távolról ennyi amit el lehet mondani. Mérni és ellenőrizni kell a gyújtás-kapcsolótól kezdve mindent. Régi motor számolj vele, hogy rengeteg dolgod lesz mire elindulhatsz hosszabb túrára.
Kár hogy messze laksz!
Nem érzem jól magam.
Ilyenkor kell néhányat mennem a Badacsonyra, hogy ledolgozzam.
No és odafigyelek, hogy ne zabáljak mint a hízódisznó !
Annyi kontrollom kell legyen , hogy odafigyeljek magamra! Egyébkét meg a motoromat "fényesítem"! A nagyobbikat.
És a tartalék blokkban cseréltem szelep szár-szimeringeket.
Aprólékos időrabló munka!
egy jó darabig még biztosan nem hal ki az alpin technika, ráadásul van még vagy 20 év a nyugdíjig.
Pedig olyan szépen kikerekedtél , hogy már majdnem zörögsz!
De rá se ránts, legalább nem fognak az ereid elzsírosodni!
No meg kell a jövő nyárra a sok pénz, hadd legyen mit költeni!
Itt nagyon szép idő volt, Gyenesdiáson voltam egy ismerősnél elektromos probléma miatt, (megoldást kell rá keresni, egy aggregátor átalakítása során) de tiszta napos nyári idő volt. De a tavon már nem a nyári forgalom van. Badacsonyban sem!
Remek az idő és annyi a bogár, szinte szőrös volt a sisak-plexi.
Azért azt nem gondoltam volna , hogy a portugál szókészlet annyira csapnivaló, hogy egy értelmes mondat nem akar kijönni! De ennyi amit elvárhat "ingyér" az ember!
Egy faluban élt egy nagyon szegény öregember, de még királyok is irigyek voltak rá, mert volt egy csodaszép fehér lova. Fantasztikus összegeket kínáltak neki, de soha nem adta el.
Egy reggel nem találta a lovát az istállóban. Összegyűlt az egész falu, és az emberek azt mondták:”Te buta öreg! Tudtuk, hogy egy nap ellopják azt a lovat, jobb lett volna, ha eladod. Micsoda balszerencse!”
Az öregember azt felelte: “Ne ragadtassátok el magatokat annyira, hogy ezt mondjátok! Minden, ami van, az van. A ló nincs az istállóban. Ez tény. Minden más ítélet. Nem tudom, hogy ez szerencsétlenség-e vagy áldás, mert nem tudom, mi következik.”Az emberek kinevették az öreget.
Mindig is bolondnak tartották egy kicsit. De a ló 15 nap múlva visszajött. Nem lopták el, hanem kitört a vadonba. És ez még nem minden, ráadásul 12 vadlovat is magával hozott.
Újból összegyűltek az emberek, és azt mondták: “Öregember, igazad volt! Tényleg áldás lett belőle.” Az öregember azt felelte: “Megint túl messzire mentek! Minden, ami van, az van: a ló visszajött. Ha csupán egyetlen mondatot olvastok – hogyan tudnátok megítélni az egész könyvet?”
Az öregembernek egyetlen fia volt, aki elkezdte betörni a vadlovakat. Már egy hét múlva leesett a lóról, és eltörte a lábát. Az emberek újból összegyűltek és ítélkeztek: “Igazad volt, szerencsétlenséget hozott. Az egyetlen fiad most leesett a lábáról, pedig ő volt a támaszod öregségedre. Most szegényebb vagy, mint azelőtt bármikor.”
Az öregember így válaszolt: “Megszállottként ítélkeztek! Minden, ami van, az van: a fiam eltörte a lábát. Senki sem tudja, hogy ez szerencsétlenség-e vagy áldás. Az életből soha nem láthattok többet egy pillanatnál.”
Úgy történt, hogy az ország háborúba keveredett. A vidék minden fiatal férfijét elvitték katonának. Csak az öregember fia maradt otthon, mivel eltört a lába. Siránkozás töltötte be az egész vidéket, mert ezt a háborút nem lehetett megnyerni, és mindenki tudta, hogy a legtöbb fiatal férfi nem fog hazatérni.
Az emberek elmentek az öreghez, és azt mondták: “Igazad volt neked, áldás lett belőle!” Az öregember azt felelte: “Nem hagytok fel az ítélkezéssel. Minden, ami van, az van. Behívták a fiaitokat a hadseregbe, az én fiamat pedig nem hívták be. Csak az egész tudja, hogy ez áldás-e vagy szerencsétlenség. SOHA NE ÍTÉLKEZZETEK!”