Tököm tele van már ezekkel az együgyű szőröstalpú hegyiparaszt komunista politikusainkkal akik 3szor utasították vissza az uniós előcsatlakozást és átjátszották a nemzeti kincseinket az orosznak! Nem beszélve a nagyvállalatok kalap alatti privatizálásáról és az adók egekbe emeléséről, hogy ki bírják fizetni a 250 000 kormányalkalmazottat...stb! Szóval én álmodozok csak igazán!
Na de hátha sikerül összehozni egyszer! Ami Tarat illeti sokat hallottam róla és szépeket! Állítólag nem is drága hely, de sátorral és mocival még olcsóbb lesz!
Ennek örülök!
Na jó nem álmodozok!
és a zöldkártyát is ki kellene vennem! Még utána járok, hátha van valami egyszerűbb megoldás, mert jó lenne! Ha nem találok akkor viszont marad a Tara nemzeti park itt nálunk a vadvizi evezéssel! Állítólag ilyen:
Na jó! Tudom hogy ez neked egy kicsit messze van. ( de felőlem mehetünk Erdélybe is!
)
[O01
Lassuk csak Repci.
Ha arra gondolok, hogy ti ott kint miken mehettetek keresztül a háború idején, ahol a nacionalizmus ilyen szabad utat kapott, néha egy kis szégyent érzek, hogy talán nekem is ott kellett volna lennem, és segíteni. Igen! Segíteni a honfitársakon. De nem tettük meg.
Ha ilyenekre gondolok, és az itteni belpolitikára, meg arra, hogy ha én lettem volna odafönt mit csináltam volna, hát nem is tudom. Nehéz ügy.
Azt viszont tudnod kell, hogy vannak itt sokan akik gondolunk néha ilyesmikre.
Persze tudom, hogy ez mit sem segít. Néha az az érzésem, hogy igen tehetetlen egy ország a miénk. No persze nem kell mindjárt átkenni a felelősséget a politikusokra, de azért az egyén itt talán vajmi keveset tehet.
Mivel hivatalosan a tartalékos állomány része vagyok, az tuti, hogy ha kaptam volna egy behívót, hogy nesze itt az AMDd (gépkarabély) meg kellene védeni a honfitársaidat, és esetleg a határaink is kitolódhatnak majd, én zokszó nélkül mentem volna. Mert egy országnak is úgy kell gondolkodnia mint egy embernek. Az a tiéd amiért megdolgoztál. Ha kell újra és újra.
Tudod egy kicsit talán még irigy is vagyok, mert ez a mi Andrásunk valahol megtehette. Ő járt ott.
Persze erről inkább jó lenne hallani tőle valamit.
Ami pedig engem illet, mivel az öcsém katona, /és azt hiszem engem az Andris is meg fog ebben engem erősíteni/, én vagy hamar meghalnék, vagy elérném a célom ezen a téren. Mert ha az öcsémmel háborús taktikákról beszélünk, azt látom, hogy egy katonának nagyon erősnek kell lennie a sikerhez. Méghozzá itt: fejben. (a fizikai erőnlét itt nem is lehet kérdéses).
Mert a megrohamozós erőszakos hatolás nem mindig megoldás. Pillanatok alatt a halálhoz vezet.
Rendkívüli megfontoltság és aprólékos és pontos döntések sorozata az egyedüli út a sikerhez. Ráadásul sajnos a szerencse pártolása is kellhet néha, amit csak egy elesett társ után lehet szerencsénk kiérdemelni.
Ajjaj! Most már túl messzire kalandoztam, és talán túl bonyolult lett.
Azt hiszem Andris te érted.
Na mindegy ma már ennek talán nincs is jelentősége.
Annak viszont igen, hogy ezt meghallgasd:
http://www.youtube.com/watch?v...
Én
, és még sokan mások, nagyon szeretjük őket, mert mind zeneileg, mind pedig érzelmileg sokat adtak ennek a népnek, aminek te Kisilo, Andris, Én, és családjaink a részei vagyunk.