Tehát nem csak azt kell nézni, hogy betudod e venni a kanyart, kisodródás nélkül, hanem azt is, hogy megtudjál állni a lehetséges akadály előtt. Ez az akadály nem csak kikanyrodó teherautó lehet, hanem akár egy kidőlt fa is!
Örülök, hogy gyógyulgattok, meg annak is, hogy írtál... tedd meg minél többször!
Ha csak egy kamikaze vadállat is elkezdi használni az eszét, akkor már megérte...
...és senki ne jöjjön azzal, hogy ezeknél a speed gépeknél benne van a pakliban, hogy az adrenalin miatt elszáll az agy!
A gépet ember kezeli, akinek ELVILEG van agya! Mindenki úgy szórakozik a saját életével, ahogy akar, ez OK... de amikor már mások élete is tét lehet, akkor már nagyon-nagyon nem OK!
lassan eljutok oda hogy nem megyek a mátrába én sem. pedig miota tavaly össze recsentettem a gépet fent azota nem verem én sem neki. Nyugodjon békében!
1. Beláthatatlan kanyarban nem előzünk,
2. Nem előzünk amikor jönnek szembe és nem szorítjuk le a szembe jövő motorost az útról,
3. Attól még lehet élvezetes a motorozás a szerpentinen, hogy nem közlekedünk nyélgázzal két kanyar között.
Ezek csak az alapok, amiket lehet még fokozni, de ezek betartása is sokat jelentene az összkép szempontjából és talán akkor nem kellene kitenni az ilyen helyekre a „Motoros temető, megtelt” táblát. Mindenki felelős saját magáért és részben felelős a többi közlekedőért is!
Mindezek mellett persze ott van még az, hogy a legjobbak is hibázhatnak, na és az a példa amit mutatnak kevésbé felkészült és gyengébb agyú társaiknak. Szóval a határokat feszegetni, a térdkoptatót elfogyasztani (az enyém az eséstől kopott meg) egyértelműen ott van a pálya.
Nem kívánok veled személyes vitát indítani Szikra001 (589-es hozzászólás), a tiéd is egy vélemény. Egy dolgot azonban mindenféleképp szem előtt kell tartani, még pedig azt, hogy a 24-es tulajdonképpen egy közút, ahol mindenkinek joga van félelem nélkül közlekedni és ebből kifolyólag nem az a megoldás, hogy ha fosol akkor ne gyere erre.
Jó gondolat amit a sebesség helyes megválasztásáról írtok, de kíváncsi lennék, hogy abba a helyzetet amibe pl. mi kerültünk Sástónál hány tőlünk sokkal felkészültebb motoros tudta volna jól megoldani. Nyugodtan mentünk, nem száguldoztunk és mégis megtörtént. Egy pillanat volt az egész. Lehettünk volna biciklivel (még rosszabb a védőfelszerelés hiányossága miatt) akkor is megtörténik, vagy autóval, akkor azt bontja le. Nem tudom, hogy egy ilyenre fel lehet-e készülni egyáltalán. A megoldás nem lehet az, hogy mindenki menjen pl. hússzal.
Senkinek nem kívánom azt amikor szörnyen fájó derékkal és zsibbadó hátközéppel fekszel az úton és annak örülsz pillanatnyilag, hogy a végtagjaid legalább mozognak. Úgy tűnik tegnap végre befejeződtek a belső szervekhez kapcsolódó vizsgálatok. Az egy dolog, hogy a törések fájnak, de mellette két és fél hét bizonytalanság a belső sérülések miatt, hát ezt sem kívánom senkinek. Örülök, hogy megmaradtam. Ennek az esetnek és a hasonlóknak az árnyékában komolyan elgondolkodtató, hogy érdemes-e ilyen veszélyeket bevállalni, még akkor is ha a motorozás rengeteg pozitív élményt tud adni.
Kár, hogy néhány balesetnek kellett némi életet lehelni ebbe a nem túlságosan pörgő fórumba,de a gondolatokat ki kell cserélni, vitázni is lehet az eseményekről, viszont belőlük tanulni KÖTELEZŐ!