Több ezren olvastok – köszönöm!
Van valami egészen különös abban, amikor az ember leül írni, és nem tudja, hányan fognak kapcsolódni ahhoz, amit megfogalmaz. Aztán egyszer csak ott a szám: több ezren vagytok, akik időt szántok arra, hogy elolvassátok, amit megosztok.
Ez nem csak egy statisztika. Ez visszajelzés, bizalom, közösség.
És ezért végtelenül hálás vagyok.
A blog mindig is arról szólt, hogy őszintén beszéljünk a szakmáról, a mindennapokról, a kihívásokról, a valóságról – minden sallang nélkül. Az, hogy ennyien velem tartotok, megerősít abban, hogy van értelme így csinálni.
Köszönöm, hogy olvastok, megosztotok, hozzászóltok, beszélgettek, gondolkodtok.
Köszönöm, hogy itt vagytok!!
A történet folytatódik – együtt, egymásért.
Pink motorkerékpár szerviz, Dorog
Elég volt a butításból – ideje kimondani, amit sokan mi is gondolunk
Van egy pont, ahol az ember már nem legyint, nem mosolyog kínjában, nem mondja azt, hogy „á, hagyjuk”. Mert ami most megy, az már nem egyszerűen bosszantó – hanem méltatlan.
Az észt ma azok osztják, akiknek se alapjuk, se tapasztalatuk, se felelősségük. Akik mögött nincs tanulás, nincs munka, nincs vállalkozás, nincs teljesítmény, pláne nincs ész. Akiknek a hangja azért lett hangos, mert a közeg hagyta, hogy az legyen. És közben azok, akik valóban értenek valamihez, akik tanultak, dolgoztak, építettek, csendben maradtak – mert nem akartak sárdobálásba keveredni. ( Így is megkapták)
Csakhogy ez a csend most már luxus.
Miért? Mert odáig jutottunk, hogy börtöntöltelékekből lesznek példaképek.
Ők mondják meg, ki a „jó ember”, ki a „rossz”, ki ért valamihez és ki nem. Ők osztják a tanácsot, a véleményt, a „nagy igazságokat”. És a tömeg tapsol.
Ez az a pont, ahol az ember gyomra összerándul. Mikor hallja a sok szakmai hülyeséget, amit egy hozzá nem értő előad, mikor kapja sorra a több száz e-mailt kérdésekkel, mert látott, hallott vmit, hogy azt úgy kell;mikor emberek a saját hibájuk és őszinteségük helyett hazudoznak, és mindent mondanak. Ideje tiszta vizet önteni a motoros társadalmunkra!
Nem azért tanultunk, dolgoztunk, építettünk, hogy aztán olyanok oktassanak ki, akiknek az életútja egyetlen normális munkahelyet sem látott.
Nem azért tartjuk magunkat értékekhez, tisztességhez, szakmai alázathoz, hogy aztán olyanok bántsanak, akiknek fogalmuk sincs ezek jelentéséről.
Úgyhogy igen: most már mi is megszólalunk.
Nem azért, mert szeretjük az „észosztást”.
Hanem mert meg kell mutatni, hogy létezik másik oldal is:
- ahol a tudás számít,
- ahol a munka érték,
- ahol a tisztesség nem ciki,
- ahol a teljesítmény nem szégyen,
- ahol a példaképek nem a bűn útjáról jönnek.
Elég volt abból, hogy a hangosabbnak van igaza.
Elég volt abból, hogy a semmiből jött „megmondók” bántanak másokat.
Elég volt abból, hogy a normális értékeket szégyellni kell.
Most már nem maradunk csendben.
Nem azért, hogy háborút indítsunk – hanem hogy visszahozzuk a józan észt oda, ahol már rég nincs jelen.
Nálatok ! Én sokat látok itt Győrben , néha több ezret , főleg ha az Audiba pumpálom a betont ! 😉 Na meg a kidobott hengerfej hegyeket , blokkokat a méhtelepen várva az újrahasznosítást ! 🙃
Hát, én évente látok vagy kettőt. Igaz, ha idényben hajlandó lennék megjelenni a turisták által kedvelt helyeken, lehet, hogy többet látnék, de akkor sem egy gyakori járgány.
https://motocat.wordpress.com/...