1980 januárjában, a gyártás megkezdése előtt az R 80 G/S-t a lehető legextrémebb körülmények között tették ki kemény megpróbáltatásoknak. A BMW szóvivője, Kalli Hufstadt és újságíró kollégája, Hans Peter Leicht 2200 kilométeres ecuadori túrára indult két prototípus motorral, jelmondatuk az „Őserdőtől a jégkorszakig” volt. Útjuk során a motorok extrém forrósággal és viszontagságos útviszonyokkal is megbirkóztak, beleértve az Amazonas-medence magas páratartalmát és az Andok több mint 5000 méteres magasságát. A kalandnak öten vágtak neki: Kalli és Hans Peter mellett helyi idegenvezetőjük, a quitói Marco Cruz volt jelen Jeepjével, a német Erich Reisemüller és fia, Florian pedig dokumentálták és felvették a túrát.
Amikor Kalli és Hans Peter útnak indultak az új BMW R 80 G/S prototípusaival, a küldetésük egyértelmű volt: a BMW meg akart bizonyosodni arról, hogy új fejlesztésű endurójuk képes megbirkózni a -5 és +40 fok közötti hőmérséklettel, a futómű fel tud-e nőni a sima aszfalt után a sziklás utak, a mély és laza talaj vagy éppen a murvás, nyomvályús felszín támasztotta kihíváshoz. Ehhez még hozzájárul az 5000 méter körüli magasságokban tapasztalható oxigénhiány, az őserdőkre jellemző magas páratartalom és a soha el nem múló por. A meghibásodás esélye kimondottan nagy volt, már a túra teljesítése is győzelemnek számított mind a motorosok, mind a GS-ek előfutárai számára. A két motoros intenzíven készült, és a túrát megelőző két hónap folyamán napi rendszerességgel edzett. A résztvevők közvetlenül indulás után érezni kezdték a tengerszint feletti magasság hatását: erős fizikumuk és a terepsportban szerzett tapasztalataik nélkül szinte biztos, hogy nem élték volna túl az Andokon átívelő, olykor napi tizenkét órás szakaszokat.
A Föld legmagasabb aktív vulkánját keresve, a két motoros a Cotopaxi lábaihoz vezető síkságon indult útnak. Amerre csak a szem ellátott, mindent hamu borított, miközben San Miguelből indulva négyezer méter magasra jutottak. Indulásuk idején, reggel hat órakor még sötét volt, délelőtt tízkor pedig még mindig várt rájuk két órányi motorozás, mielőtt elérték aznapi céljukat, a 4950 méter magasan fekvő kunyhót, ami menedékül szolgált a 6005 méteres jeges csúcs előtt, ami Ecuador trópusi égboltjába magasodik. Ahogy egyre meredekebb hegyek jöttek, a hamu is mélyebbé, szemcsésebbé vált, ilyen magasságokban már a növényzet is teljesen eltűnik. Mindkét motoros arcát égette a nap, gépeiket porfelhő követte, és még erős hegyi szél is nehezítette az egyes fokozatban egyébként is lassú haladást - a puha és porózus talaj miatt a hátsó kerekek is gyakran elásták magukat a homokban. Az olykor 35-40%-os emelkedővel harcolva mindkét motoros kitartóan menetelt a már csupán ötven méterrel felettük lévő kunyhó irányába. Ilyen magasságban fontos volt, hogy ne vegyenek vissza a gázból, de egy utolsó akadály még várt rájuk: egy lávából és hamuból álló orom, ami végül leküzdhetetlennek bizonyult. A motorok üvöltése és a kerekek kipörgése közepette meg kellett hajolniuk a természet nagysága előtt, mindössze húsz méterrel a kunyhó előtt.
A körülmények láttán a páros kimenekítette járműveit a mély hamuból, és visszafordult. A lejtmenet csaknem akkora kihívást jelentett, mint korábban hegynek felfelé haladni, Hans Peter Leicht látványosan át is bukfencezett a kormányon, amikor motorjának első kereke elakadt, de példáját nem sokkal később Kalli Hufstadt is követte. Nem volt kérdés, hogy a Cotopaxi emlékeit sokáig őrizni fogják. Mindent összevetve, a két motoros öt hegyvidéket hódított meg: az Egyenlítőtől északra fekvő Cayambét, valamint a délre fekvő Pichinchát, Illinizát, Cotopaxit és Chimborazót. Sem a motorosok, sem gépeik nem szenvedtek komoly sérüléseket, annak ellenére, hogy a vulkánok földjén a természet szinte minden létező akadályt az útjukba gördített. Kalandjaik az ecuadori dzsungelbe is elvezették őket, ahol az erős esőzés lemosta róluk a hegyek láváját és a két GS, valamint motorosaik visszanyerték erejüket és szabadabban lélegeztek az oxigénben gazdag levegőben. A cukornáddal és banánültetvényekkel megrakott szamarakkal dolgozó bennszülöttek között a németek a dél-amerikai, egyenlítői csodaország számukra újszerű életstílusát is megismerhették, csakúgy, mint a növény- és állatvilág érintetlen sokszínűségét. Puyóban, ami a világ egyik legcsapadékosabb térsége, érdekes tapasztalattal lettek gazdagabbak Ecuador új kincsét, az őserdőben éppen akkoriban fellelt olajmezőket illetően: a motorosok számára úgy tűnt, hogy az ecuadoriak akkor még nem ismerték fel az olajuk hasznosítási lehetőségeit és több százezer litert arra használtak, hogy benedvesítsék a dzsungelen átvezető száraz, homokos és murvás utakat illetve távol tartsák a port.
Miután utazásaik során mindenféle állattal találkoztak, beleértve a csintalan majmokat, a tenyér méretű lepkéket, az agresszív hangyákat, szúnyogokat, piranhákat és a mindenhol jelen lévő lámákat, a motorosok számára a legijesztőbb élményt mégis a forgalom és a vezetési szokások hozták a Carrera Panamericán. Az Ecuadort átszelő óriási autópályán nem kellett sok idő, hogy a páros felismerje: a jogosítványok megléte, a biztosítás, sőt a járművek menetképes állapotának fenntartása sem volt lényeges az autósok számára.
Szerencsére a GS prototípusok magabiztosan megbirkóztak a túlterhelt járművek és az agresszív vezetők sokaságával, amíg végül eljött a vadonba visszatérés ideje. Olyan terepre érkeztek, amelyre a motorokat valójában tervezték és ahol a rossz útminőség mellett az útjukba álló öszvérek és az őket üldöző kutyák jelentettek fenyegetést. A túra a zavargások miatt nyugtalan Quitóban ért véget. A két férfi és motorjaik csupán néhány kisebb sérülést szereztek az óriási kihívás közben. „Az akkor ősszel enduróként piacra kerülő GS prototípusok varázslatosan boldogultak. Egyetlen egy műszaki hiba sem
állított meg minket. Csupán három izzó égett ki és a kilométeróra két tartója esett le úgy körülbelül a százezredik kátyú után” – mondta Kalli Hufstadt, a BMW szóvivője. Útitársa, Hans Peter Leicht szintén elégedett volt az R 80 G/S elődjének teljesítményével, miután a motor erősnek és megbízhatónak bizonyult a lehető legkeményebb körülmények közepette is.
„A BMW motorjai mindenféle erőnléti probléma nélkül átvészelték a 2000 kilométeres túrát” - írta a Motorrad magazin szerkesztője. „Ideális partnerek voltak a porszerű hamuban és a poros utakon egyaránt, csakúgy, mint extrém tengerszint feletti magasságban és a magas páratartalmú, dzsungeli éghajlat során, a Panamerica rövid aszfaltos szakaszain pedig teljes értékű utcai motorként kényeztettek bennünket. A karbantartás csupán a légszűrők és a hátsó gumik cseréjére korlátozódott, ráadásul kétezer, porban megtett kilométer alatt összesen egy liter olajat fogyasztott a motor. Nehéz lesz megbízhatóbb és egyszerűbben kezelhető endurót találni.”
Ezt követően megkezdődhettek a széria G/S sajtóbemutatójának előkészületei, amelyre Avignon mellett került sor Franciaországban, 1980. szeptember 1-én, és kezdetét vette a BMW nagyenduróinak sikertörténete.