Ernst Henne örökségét gondolta újra a fiatal dizájner, amikor belefogott a nem mindennapi gép megtervezésébe. Henne a motorozás valódi hőskorában, a két világháború között vált híressé, amikor a húszas évek végén vásárolt R37-es BMW-jével sorra döntötte meg az országúti sebességrekordokat. Többször átlépte a kétszáz kilométeres csúcssebességet, és később egy ötszázas, teljes idomzatba burkolt, kompresszorral felszerelt BMW-vel még impozánsabb eredményeket ért el, hiszen 76 alkalommal állított fel új csúcsot, és 1937-ben megfutotta a korabeli futóművel szinte elképzelhetetlen 279,5 km/h-s rekordot, amit másfél évtizedig még csak megközelíteni sem tudtak.
Jelen koncepció méltó utódja az egykori erőgépnek, mivel nem csak műszaki megoldásaival, de formájával is kiemelkedik a korábbi átiratok közül. A visszafogott R 1200 R-ből egy igazi streetfighter vált, ami - ha gyártásba kerül - bizonyosan nem fog erőhiányban szenvedni.
A terveken a blokk mögött kapott helyet a feltöltő, az erőátvitelről a zárt kardánhajtás és az erőforrás közé ékelt váltómű gondoskodik, az olajhűtőnek pedig a tank és a hengerfej között, oldalt szorítottak helyet.
A kormány-ülés-lábtartó háromszög a legvadabb superbike-okat idézi, a széles markolat, a magasra húzott lábtartó konzol és a felső villahíddal szinte egy magasságban elhelyezett nyereg valószínűleg nem a túrázók kényelmi igényeit hivatott kiszolgálni, inkább a pályanapok hősei értékelik az efféle kialakítást.
Érdekes elgondolás, annyi szent, és igazán kár, hogy aligha van esély a sorozatgyártására. A feltöltőnek köszönhetően nyomatékos és minimum 150-200 lóerő közé saccolt erőforrással, illetve a radikális dizájnnal komoly kihívó lenne a SuperchargeR az európai csupaszmotorok prémiumszegmensében.