A rendőrként dolgozó Bruce Smart tulajdonképpen egyszerű életet élt egészen 2012 tavaszáig, leszámítva, hogy megszállottan rajongott kedvenc motorjáért - amióta csak először nyeregbe pattant, kizárólag GSX-R-ekkel járt. Több hosszabb túrát is tett velük, volt olyan év, amikor 65 ezer (!) kilométert gyűjtött be, ráadásul minden nap használta a gépet - kicsit sem érdekelte, ha esőben vagy hóban indult munkába. Végül 2012-ben, édesanyja halálakor tett fogadalmat, és elhatározta, valami igazán merész dologgal írja be magát a motorozás történelemkönyvébe. Ekkor bukkant Sjaak Lucassenn blogjára, őszintén csodálta, hogy a skandináv utazó már vagy 150 ezer kilométert tett meg úttalan utakon a Yamaha R1 nyergében. Sokat társalgott Lucassennel, s a beszélgetések végére szentül elhatározta: maga is útra kel nemrég vásárolt ezres GSX-R-ével.
A kezdeti nehézségek
Az elkényeztetett európai motorosok joggal gondolhatják, hogy bármilyen kétkerekű megteszi, ha utazásról van szó. Mindig akad aszfaltút, még ha kátyús, göröngyös is, a tankolás sem okozhat gondot, s ha elromlik a gép, majd az okostelefon megmutatja, merre van az első szerviz.
Ellenben Afrika és pláne Ázsia eldugott államaiban ez koránt sincs így, a jelzett utak gyakran egyszerű csapások két erdősáv között, a hidak a víz felett tátongó foghíjas deszkák, míg a benzinkutakat az különbözteti meg a lakóházaktól, hogy a közelükben émelyítő szag terjeng a kannákban tárolt, ki tudja hány oktános naftától... Ezt látva nem meglepő, hogy a legtöbb világjáró egyszerű endurókkal vág neki a kalandnak, Bruce azonban eltökélt volt, és nem engedett eredeti tervéből.
Igaz, ez később többször megbosszulta magát, mert a vadregényes laoszi vidékeken minden erejére szüksége volt, hogy legalább napi 60-80 kilométert haladjon, számtalanszor elesett a csomagokkal megrakott Suzukival, egy alkalommal pedig kis híján az életével fizetett könnyelműségéért. Mauritániában ugyanis a kemény terepen elveszítette az egyensúlyát, elesett, és a sérülések, fájdalmak miatt felállni sem tudott, nemhogy visszaülni az árokban, oldalán fekvő GSX-R-re. Már-már úgy tűnt, ez a hely lesz a veszte, de szerencséjére egy arra guruló uralos srác kiszúrta a bozótosban rejtőző Suzukit, segített az utazónak talpra állni, sőt felajánlotta, hogy otthonában megjavítja az alaposan összetört gépet.
Bruce szívesen megörökítette egy-egy ország legérdekesebb útjait, hágóit. Erdélyben járva nem hagyta ki a Transzfogarast sem, melyen délről észak felé haladt át
Logikus, de nem ésszerű
Nem volt hát eseménytelen Bruce közel másfél éves, 120 ezer kilométeresre tervezett útja, mégsem bánta meg, hogy kitartott eredeti terve mellett, és az ezres GSX-R-rel járta be az öt kontinenst. A táv teljesítésén túl ugyanis más célja is volt, mégpedig az általa kiválasztott alapítványok támogatása. Közel ötmillió forintnak megfelelő összeget gyűjtött össze amellett, hogy a különös motorosra felfigyelő cégek szívesen segítették az utazót is. Ez új lendületet adott a kalandnak, hiszen Bruce kezdetben a saját spórolt pénzéből finanszírozta a minden költségét, majd ahogy egyre többen megismerték, úgy jelentkeztek a mecénások, akik által még hosszabb és változatosabb kört írhatott le a világban.
- Mikor édesanyám 2012-ben megbetegedett, nem sokkal a halála előtt megfogadtam neki, hogy beteljesítem az álmaimat, és egyedül nekivágok egy Föld körüli útnak. Örülök, hogy - a többiekkel ellentétben - nem egy enduróra voksoltam, elvégre a nyakig pakolt sportmotor sokaknak szemet szúrt, ezért támogattak engem és a kiválasztott alapítványokat. Tulajdonképpen ez volt a siker záloga, hogy a GSX-R-rel kitűntem a tömegből, és nem adtam fel a harcot - mesélte Bruce hazatérése után.
- Végül 2014 nyarán visszatértem a túra kiindulópontjára, Cenotaph-ba, de ekkor sem tétlenkedtem - folytatta Bruce a végtelen történetet -, ugyanis egyből arra gondoltam, hogy milyen jó lenne megosztani az emberekkel ezt az életre szóló kalandot. Írtam egy átfogó könyvet az elmúlt 442 nap legfontosabb történeteiből, amit tavaly nyáron ki is adtam, utána elkezdtem rendszerezni a több ezer órányi videofelvételt, mert idén karácsonyra szeretnék készíteni egy DVD-t is az utazásról - tette hozzá.
Nem csak fizikai megterhelés...
- Gondolom fizikailag is megviselt, hogy az alig járható utakon kellett átvergődnöd a sok-sok csomaggal súlyosbított, literes GSX-R-rel? - szegeztem a kérdést az utazónak, aki meglepő választ adott.
- Tény, hogy nem volt könnyű, de messze nem ez jelentette a legnagyobb kihívást. Sokkal nehezebben dolgoztam fel a magányt, hogy a megszokott környezet helyett minden nap máshol, egyedül ébredek fel, és nincs egyetlen ismerős arc sem körülöttem. Néha talán úgy éreztem, hogy jobb lenne feladni, és hazamenni a szeretteimhez, de ekkor mindig eszembe jutott az édesanyámnak tett ígéretem, és ez erőt adott a folytatáshoz.
- Emellett a helyi motorosklubok vendégszeretete is feledtette, hogy milyen magányos is vagyok, hiszen vadidegen emberek invitáltak a házukba, az életükbe. Ráadásul, amikor arról érdeklődtem, mivel tartozom a szíves vendéglátásért, csupán annyit mondtak: Csak add tovább! Szóval most „törleszthetek" életem végéig, hogy ennyi jót tegyek a hozzám fordulókkal - tette hozzá Bruce nevetve.
Akárhogy is, Bruce az ígéretet megtartva 2014 nyarán, 54 érintett ország és egészen pontosan 442 nap után hazatért, napjainkban pedig - amellett, hogy újra rendőrként dolgozik - már a következő, nagy szabású úton töri a fejét. Sokféle forgatókönyv megfordult a fejében, de egy biztos: ezúttal is a jó öreg GSX-R-rel vág neki a kalandnak.