Köztudott, hogy a Yamaha – motorok, hószánok és quadok mellett – hangszereket is készít, így nem meglepő, hogy a John Shore trombitás által feltalált hangvilla lett a gyár logója. Persze a motorok tankján látott ikon már a sokadik változat, ugyanis kezdetben a kínai főnixmadár tartotta kezében a hangolóeszközt, majd később változtatták meg ezt három hangvillára, ami a fejlesztés-gyártás-értékesítés egy kézben tartását szimbolizálja.
Ez persze csak az első, legalapvetőbb érdekesség a jogosan „hangvillás márkaként” emlegetett Yamaháról, s lássuk is a további ötöt – azt hiszem, a márka rajongóinak is tartogat néhány meglepetést…
1. A kategóriaalapító DT (1968)
A hatvanas években nem voltak valami kapósak a japán motorkerékpárok az Egyesült Államokban, ezért a Yamaha vezetése úgy döntött, alapos piackutatással deríti ki, milyen modellel lehetne betörni az amerikai kontinensre.
Végül arra jutottak, hogy az úgynevezett trail bike-ok, vagyis a kemény terepen és aszfalton is otthonosan mozgó gépek lehetnek a befutók, ezért 1968-ban piacra dobták az első Yamaha DT-t, amiből „percek alatt” több mint tízezret adtak el az USA-ban, és végül a világ egyik legismertebb endurója lett.
2. Yamaha mint autóipari beszállító?
A Yamaha Motor Company több gyárnak, így a Fordnak, a Toyotának és a Volvónak is készített erőforrásokat. Elképesztő literteljesítményű motorokról van szó, melyek legendássá tették az autókat – elég csak a Volvo 4,4 literes, B8444S kódjelű V8-asára gondolni.
Nem lehet azzal vádolni, hogy lustán pörögne fel a japán V8-as...
A Yamaha-szívvel száguldó kocsik ma is népszerűek, a 315 lovas S80-ak és XC90-ek a rajongók keresett modelljei. Mi több, a Noble M600 sportautóba már továbbfejlesztett formában építették be a japán V8-ast: ebben már 650 lóerőt és 819 Nm-t teljesített.
3. Futóműfejlesztés az Öhlinsszel
Nem véletlen, hogy rendre Öhlins felfüggesztés dolgozik az SP jelű Yamaha modellekben. Ennek oka, hogy a vállalat 1986-ban felvásárolta az Öhlins Racing AB egy részét, majd a két cég a híres autóipari beszállító Tennecóval lépett partnerségre (1998), hogy tökélyre fejlessze elektronikus vezérlésű villáit és központi rugóstagjait.
Az eredmény magáért beszélt: tíz évvel később Noriyuki Haga és Troy Corser ilyen futóművel állt rajthoz a Superbike-vb doningtoni futamán, és Haga be is húzta az elsőséget a sajátos felfüggesztésű motorral.
4. 16 év alatt többet termelt a gyár, mint 1955 és 1989 között
Fontos mérföldkőhöz érkezett a Yamaha Motor Co., Ltd., amikor 1989-ben elkészült a vállalat egymilliomodik erőforrása.
Valószínűleg maguk a Yamahások sem gondolták, hogy ezt mindössze 16 év alatt (!) megduplázzák, és 2005-ben kétmillió, 2014-ben pedig már hárommillió beépített motornál jár majd a társaság.
5. Isten éltessen, RZ350!
A hetvenes évek második felében egyre szigorodtak az Egyesült Államok környezetvédelmi előírásai, ám a Yamaha nem akart emiatt piacot veszíteni, és elkezdte kifejleszteni a könnyű pályamotorokra áhítozó vevőknek az RZ250 és RZ350 modellt.
Igazi remekművek születtek a japán üzemben: a sorkettes 350-es 45 lóerős volt, ráadásul sokkal kisebb és könnyebb, mint az 1975-ben megjelent RD400 motorja. Így aztán a vázat is karcsúbbra faragták, ötödével nyomott kevesebbet, mint a 400-asé, és 13 kilós tömegével valódi etalon lett a kategóriában.
Éppen 40 évvel ezelőtt, 1981 márciusában dobták piacra az RZ350-et, ám már előtte komoly felhajtás volt a típus körül. Ugyanis „a Tokiói Autószalonon zajlott bemutatót követően csak úgy záporoztak a megrendelések, és bármilyen hihetetlen, országszerte sorok kígyóztak a boltok előtt” – emlékeztek vissza a gyáriak az RZ350 1981-es megjelenésére.
+1 Less a jobbtól, hószánozz homokban!
Napjainkban már elismert hószángyártó a Yamaha, de ez nem volt mindig így, sőt kezdetben a rivális nagyvállalatoktól lestek el ötleteket, és azokat tökéletesítve vetették meg a lábukat a piacon.
Kezdésként nemes egyszerűséggel vásároltak és szétszedtek (!) egy Bombardier hószánt, majd a megoldásokat tanulmányozva elkészítették az YX15 prototípust. Mivel 1965 nyarát írtuk ekkor, és jó pár hónapot kellett várni a havazásra, a mérnökök fogták a gépet, és kivitték az Enshu-tenger partjára, majd a porhó állagához hasonló homokdűnéken kezdték tesztelni a modellt. Természetesen hibák és megoldandó feladatok tucatjait rögzítették, így csak három évvel később, 1968-ban jelent meg az első szériaérett hószánjuk, az SL350.
Napjainkban is megannyi érdekes terv születik a Yamahánál, élen az MT-10 következő, sorhármas, feltöltős erőforrásával, ami a hírek szerint kereken 180 lovas és 176 Nm-es forgatónyomatékú lesz – ennyit egyetlen csupaszmotor sem tud jelenleg. Ráadásul arról szólnak a pletykák, hogy ez már nem a hagyományos aluvázba kerül, mivel nem sokkal a háromhengeres bejelentése után a Yamaha mérnökei szabadalmaztatták a teljes egészében szénszálas kompozitanyagból készült vázat is. A fejlődés tehát nem állt meg, sőt, a jelek szerint a következő egy-két évben érkeznek a Yamaha valóban mérföldkőnek számító újításai.