· 2019. november 17.

Laczkó Máté és a HRE elmúlt egy éve

Micsoda szezon volt!

Visszatekintés a MAMI, a HRE és Laczkó Máté elmúlt évére.
Első szezonját zárta a Hungarian Racing Engineering (HRE) Team csapata. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a MAMI Szakközépiskola és a Széchenyi István Egyetem által 2019 elején közösen útjára indított versenyszerelő mérnökképzésben résztvevő hallgatók átestek a tűzkeresztségen, sikeresen lezárták első idényüket. Egyébként a csapat tagjai régóta ismerik egymást és a versenypályák benzingőzös közegét, szinte valamennyien a MAMI motorszerelő-képzéséből érkeztek.
{{articleGallery[23943].caption}}
Miként a csapat versenyzője, Laczkó Máté (17) is, aki ezt megelőzően hét éven át a Mohai János vezette MW Performance csapatában edződött és halmozott sikert sikerre a hazai és külföldi versenypályákon, a magyar bajnoki címektől kezdve a német juniorbajnoki címig. A kapcsolat természetesen nem szakadt meg, a mentor, ahová tudja, most is elkíséri tanítványát, és ha már ott van a boxban, tanácsaival segíti a csapatot is – ha igénylik.
{{articleGallery[23944].caption}}
Már csak azért is, mert a MAMI-Mohai kapcsolat is évtizedes, nagyjából akkortól datálható, amikor a középiskola 2009-ben belefogott a versenyrendezésbe és utánpótlás-versenyeztetésbe, 2018-ban pedig már egy félig-meddig együtt, de legalábbis közös motoron abszolvált versenyidényt is maguk mögött hagytak. Az akkor szerzett tapasztalatok döntötték el, hogy a beszűkült hazai és elérhetetlen anyagi megterhelést jelentő külföldi lehetőségekkel szemben ez az egyetlen, valóban a fejlődést szolgáló, az előrelépést is magában hordozó lehetőség maradt a nemzetközi közegben is egyre ismertebb és elismertebb Laczkó Máté számára:
– Rendkívül örömteli, hogy ez a lehetőség adódott Máté számára, hiszen elért azokba a kategóriákba, amelyekben már igen komoly anyagi megterhelést jelent a versenyzés, ezt én már nem tudtam vállalni – mondja Mohai János, amikor az elmúlt idényt összegzi. – Máténak viszont motoroznia kell, hiszen a nagy álom nem változott, ő vb-menő akar lenni, amihez meg is van a tehetsége és az elszántsága, de figyelembe véve a hazai viszonyokat és anyagi lehetőségeket, magyar alakulat tagjaként csak ezzel a csapattal van erre esélye. Ez volt a próbaév, Máté és a csapat egy nagyon erős mezőnyű Alpok Adria keretein belül megrendezett Stock1000 Európa Kupán állt helyt. Az idény végén az ötödik helyen zárt, az utolsó négy futamon háromszor is a dobogóra állhatott, visszahódította a magyar bajnoki címet, és a cseh bajnokságban is harmadik lett.

Két szezon esés nélkül és bajnoki címmel

Ezek az eredmények magukért beszélnek, de ami ennél sokkal fontosabb, hogy Máté technikailag és gyorsaságban is nagyot lépett előre. Tavaly vette használatba a Stock 1000-es Suzukit, és amellett, hogy két végigmotorozott idényben egyszer sem „dobta el”, idén 10-30 lóerővel erősebb versenytársakkal küzdött sikeresen – elektronikai csomag nélkül!
{{articleGallery[23945].caption}}
Nemhogy küzdött, de amikor technikai problémák nem hátráltatták, rendre meg is szorongatta őket és gyakran került ki győztesen a párviadalokból. Különösen a sorozat végén, Rijekában és Mostban versenyzett élményszámba menően, az OB zárófordulójában, a Slovakiaringen pedig pazar teljesítménnyel, taktikailag is érett motorozással utasította maga mögé a mezőnyt és biztosította be a magyar bajnoki címet.
– Szerény, de konkrét céljaink voltak az idény elején. Először is, hogy álljon össze a motor, azután ezzel menjünk végig a magyar bajnokságban, és nyerjük is meg – tekintett vissza a szezon elejére Máté. – Az Alpok Adriában ugyanakkor az erősen átalakult mezőny miatt – tavaly még a Superbike-vb Európa-bajnoki futama volt a verseny, idénre Európa Kupa lett belőle – nem igazán tudtunk tervezni, ott inkább a tapasztalatszerzés volt a cél: menjünk végig minden versenyen, azután oda érünk, ahová érünk. Ma már tudjuk, hogy milyen mezőny gyűlt össze, és azt mondom, hogy ennek ismeretében az elején én is aláírtam volna az ötödik helyet.
{{articleGallery[23947].caption}}
Ezzel együtt, ha az első négy versenyen nem csak egy-egy futamot sikerül abszolválnom technikai problémák miatt, hanem mindkettőt, akkor két hellyel előrébb, az év végi összetett dobogóján is végezhettem volna. Nem vagyok elégedetlen, csak mondom, hogy a sansz megvolt, hogy nem tudtuk behúzni, az a csapat és a technika összeszokatlanságán is múlt. Azért merem ezt mondani, mert az MW Performance munkája mellett volt alkalmam betekinteni egészen fiatalon a Moriwaki kupán a Ten Kate istálló hátterébe, majd a Moto3-as Northern Europe Cup versenyein a Kiefer Team munkájába, van viszonyítási alapom. De ebből is tanulnunk kell, ahogy minden versenyen tanultunk is, hiszen az első Európa Kupa futamokon például a legjobb időket tekintve még két-három másodperc különbség volt az élmezőny és köztem, míg a végére, Rijekában és Mostban már alig több mint fél másodpercre csökkent, ami mindenképpen előrelépés.
{{articleGallery[23949].caption}}
Az elején még arra gondoltam, hogy valahol az első hat utáni csoportban lesz a helyem, az meg sem fordult a fejemben, hogy még idén sikerülhet legyőzni egykori vb-menőket, Praseket, vagy a még most is Endurance vb-n versenyző Szkopeket, hogy a végső győztes Bergmannról vagy Filáról ne is beszéljek. De megtörtént, és, ha jövőre is maradunk ebben a mezőnyben, akkor már a dobogó lesz a minimum cél!
{{articleGallery[23948].caption}}
Okkal elégedett az eredménysorral Lévay Károly, a HRE Team csapatfőnöke, a MAMI iskola igazgatója, ám számára legalább ennyire fontos az is, hogy a csapat fejlődjön, elsősorban önmagához képest:
– Egy hagyományosan vett versenycsapat célja a lehető legjobb versenyző kiválasztása, menedzselése, a versenyző győzelemre segítése. A mi célunk inkább a szerelői, mérnöki háttérmunka oktatása és szervezése. Ehhez nagyon jó tesztpilótákra van szükségünk, olyanokra, akik a pályán élesben tapasztaltakat át tudják adni a hallgatóknak, ezzel segítve az oktatást. Ezért esett a választásunk a saját diákunkra Mátéra, akit 2010 óta ismerünk, mivel akkor kezdett versenyezni a MAMI Kupában. Azért is jött hozzánk, hogy versenyzőként minél többet tudjon a technikáról, ez segíti őt a tesztvezetői képességek fejlesztésében. Meg persze az a sok-sok versenykilométer, amit a pályán tölt, nyilván azért, hogy nyerjen. Ahogyan a mögötte álló csapat is: mi is szeretnénk mindenütt nyerni, elvégre azért vagyunk versenycsapat. Az év eleji nehézkes, sőt késői indulás ellenére az év végére összeállt, jövőre pedig már vérmesebb reményekkel indulhatunk!