„Jó ez ide, falura, városban meg úgyse' nézik” – anno ilyen felkiáltással döntötte el néhány leleményes vevő, hogy segédmotoros kerékpárnak álcázza a hetvenes, százas vagy 125-ös masináját. E „kis” csel megvalósítását nagyban elősegítette, hogy számos gyártó kínálatában kaphatóak olyan típusok, melyeknél az ötvenes kiadások pontosan ugyanúgy néznek ki, mint nagyobb társaik, így puszta ránézésre ember legyen a talpán, aki megmondja, milyen hajtómű dolgozik az idomok alatt.
Mely jármű nem rendszámköteles, és melyikre szükséges a plakett?
Először is nézzük, a jogszabály szerint mi minősül segédmotoros kerékpárnak! A KRESZ II. bekezdése, a közúti járművekkel kapcsolatos fogalmak r) pontja szerint a - külön jogszabályban - L1e járműkategóriába sorolt kétkerekű, L2e járműkategóriába sorolt háromkerekű, továbbá az L6e járműkategóriába sorolt quad és mopedautó tartozik ide.
Az L2e és az L6e besorolás alá eső három- és négykerekű járművek nálunk nem igazán gyakoriak, ellenben az L1e-vel, mely meghatározás alá a legfeljebb 50 köbcentis belsőégésű motorral, vagy maximum 4 kW-os névleges teljesítményű elektromos motorral felszerelt kétkerekű motorkerékpárok tartoznak, legfeljebb 45 km/órás végsebességre tervezve.
A szabály szövegéből egyértelműen kivehető tehát, hogy ez esetben nem csupán a tényleges hengerűrtartalmat nézik, hanem azt is, a gyakorlatban mennyivel képes haladni a gép. Bár 2010. január elsejétől megszűnt a tervezési sebességkorlátozás, de az a vas, amely képes 45 km/óránál gyorsabban gurulni, továbbra is rendszámkötelesnek minősül. Ha valakinek tehát ténylegesen ötvenes a masinája, de gyárilag vagy különböző átalakítások következtében akár nyolcvannal is repeszt, arra már kötelező felrakni a kis fehér táblát.
Segédmotoros kerékpár a forgalomban
Hogy miért is trükköznek oly’ sokan a kismotor-nagymotor kérdéssel? Mert a segédmotoros kerékpár a bicikli után a legolcsóbban fenntartható jármű, ugyanis - ha van B kategóriás vezetői engedélyed - nem kell hozzá külön jogosítvány, ellenben a 125-ösökkel, nem kapcsolódik hozzá regisztrációs kötelezettség, nem szükséges műszaki vizsgára járni és a rendszám kiváltásával járó költségeket felvállalni.
Tehát a tankolás mellett a kötelező biztosítás az egyetlen kiadás, ami terheli a segédmotorosok pénztárcáját, s ez bizony sokak szemében rendkívül vonzóvá teszi az apró gépeket. Valóban az is, ha ténylegesen ötvenes az a bizonyos motor, ám ha valaki ezt csak álcának használja, nem csupán az a kérdés merül fel, hogy miért „felejtett el” rendszámot rakni kétkerekűjére, hanem egy sor más szabálysértést is maga után von.
Egyszerű rendszámhiányból halmazati büntetés
Az említett regisztráció híján pontos adatokat még a hatóság sem tud arra vonatkozóan, vajon hányan használhatnak rendszám nélkül nagyobb gépeket, mindenesetre annyi bizonyos, hogy elég jelentős számról van szó. Sokszor egy átlagos közúti ellenőrzés, igazoltatás során ki sem derül a turpisság, csak akkor, ha alaposabb ellenőrzésnek vetik alá a járművet vagy baleset után vizsgálják a technikát. Márpedig egyre több ilyen akad, például a rendőrség és a Nemzeti Közlekedési Hatóság közös akcióprogramot indított, melynek során a tényleges teljesítményt és sebességet is kimutató mobil mérőpadokkal vizsgálják meg a kétkerekűeket, így azonnal lebuknak a trükközők.
De nem nyugtassa magát senki azzal, hogy csak így csíphetők fülön a cseles tulajok – a rendőrök ma már nem vezethetők meg a gondosan elhelyezett ötvenes matricákkal, általában elég jól értenek a témához, hogy tudják, mit, hol és hogyan kell nézni. Egyszerűbb esetben már az alvázszámból kiderül, valójában milyen összlökettérfogatú erőforrás dolgozik belül, de kétség esetén a járművet a szervek - a Közlekedési Felügyelet bevonásával - berendelhetik vizsgálatra is, s ha bebizonyosodik a csalás, a vezetővel szemben szabálysértési eljárás kezdeményezhetnek.
S itt jön egy kis csavar a történetben, hiszen ilyen esetben magától értetődően nem csupán a rendszám hiányáért kell felelni, hanem a nem megfelelő kategóriára megkötött, ezáltal érvénytelen biztosítás miatt is – már ha egyáltalán van neki. Továbbá fájhat a feje a hiányzó forgalmi engedély, műszaki vizsga, adott esetben a kategóriára érvénytelen vezetői engedély miatt is. Mindezeken felül pedig még okirat-hamisítás és biztosítási csalás vádja is felmerül, hiszen jó eséllyel érvénytelen adatok szerepelnek mind az adásvételi-, mind pedig a biztosítási szerződésben.
Hogy számszerűsítsük ezeket a tételeket, a műszaki vizsga hiánya alsóhangon 30-60 ezer forintot kóstál, a nem megfelelő kategóriájú jogsiért 35-90 ezer forintig terjedő szabálysértési bírságra számíthatunk, s akkor az adott esetben legfájóbb pontról még nem is beszéltünk. Nevezetesen, hogy az érvényes biztosítással nem rendelkező pilóta egy baleset alkalmával a feljelentés mellett kénytelen lesz zsebből kifizetni a saját és a másik fél kárát is, ami – ha mondjuk egy drágább autóval sikerül „találkozni” – bizony milliós tétel lehet. A biztosítók felmérése szerint a robogóval okozott karambolok során átlagosan 3-400 ezer forintos kifizetések történnek, vagyis a felelőtlen tulajdonos azonnal a motorja árának többszörösét bukja a koccanás miatt.
S hogy mindezeken kívül miért nem éri meg szabálytalankodni? Bár nagyon sokan hirdetnek robogókat „okosba”, ezeket a masinákat mindig nehezebb eladni, mint a tiszta, papírokkal rendelkező példányokat. És a helyzet csak rosszabb lesz, ha bevezetik a tervezett kötelező regisztrációt a segédmotorokra is, hiszen akkor még kevesebben akarnak majd illegális gépet venni. Sőt, a rendszámozást követően az ilyen masinák jóformán csak alkatrészként érnek majd valamit, így a látszólagos spórolás utólag sok pénzbe kerülhet a tulajdonosnak.