Íme, egy újabb ok, hogy az 1967-es esztendőt még jobban emlékezetünkbe véssük, ugyanis a megannyi motorosrekord és különleges kétkerekű mellett ebben az évben látott napvilágot a Moto Guzzi legendás modellje, a V7. A kezdetben 704 köbcentis, kereken negyvenlovas, négyfokozatú váltóval felszerelt V2-es 228 kilós tömeggel és 170 km/h feletti végsebességgel debütált a nagyközönség előtt.
A vásárlók imádták az újdonságot, ezért a mérnökök már egy évvel később újabb változatok kidolgozásába fogtak, s 1969-ben megjelentek a V7 Special, Ambassador és California kivitelek, melyekben már 758 köbcentis erőforrás dohogott, s a teljesítmény 49 lóerőre nőtt. Ezt követte a V7 Sport (1971, 748 cm3, 52 LE), s vele párhuzamosan piacra dobták az izmosabb, 844 köbcentis GT-t és California 850-et.
Nemes ősök útján
Éppen tíz évvel ezelőtt, 2007-ben döntöttek úgy az akkor már Piaggióhoz tartozó Guzzinál, hogy meglovagolják a retróhullámot, és újra piacra dobják a V7-et. A 2008-ban megjelent újdonságon az alapkoncepciót érintetlenül hagyták, azaz továbbra is hosszában beépített, 744 köbcentis, V2-es erőforrás dolgozott a motorban, mégpedig az A2 jogosítványhoz passzoló 48 lovas teljesítménnyel.
A vastagon párnázott, hosszú nyeregben helyet foglalva is folytatódik az időutazás: a műszerek számlapja gyönyörűen rajzolt, s a hat visszajelzőlámpa formája, ikonja is tökéletesen illik a hetvenes éveket idéző összképbe. Nincs ez másként a karcsú, hagyományos felépítésű Marzocchi teleszkópokkal és a Sachs hátsó rugóstagokkal sem, s hátulról szemlélve az ülés fehérrel festett Moto Guzzi felirata tényleg megszólalásig olyan, mint ötven évvel ezelőtt.
Csak az élvezet jut
Használtan is keresett modell a V7, ami részben abból fakad, hogy örvendetesen rövid a felmerülő hibák sora, s ezek is legtöbbször a ridegtartásból adódnak. Az importmotorok közül érdemes alaposabban átnéz(et)ni a rozsdacsipkékkel tarkított példányokat: a tengerpart közelében, szabad ég alatt tárolt gépek nem csak esztétikai szempontból lehetnek bajosak, elektromos rendszerüket, csatlakozóikat, kapcsolóikat is megviseli a sós, párás levegő. Apróság, de az üzemanyagtartály szellőzése sem tökéletes, mivel a tanksapka furata néha eltömődik, miként a külföldi márkafórumokon a rakoncátlankodó sebességváltót is gyakran emlegetik. A bejegyzések szerint különösen az álló helyzetben kapcsolgatás nehéz az ötfokozatú egységgel, tehát érdemes kiemelt figyelmet fordítani a tengelykapcsoló tökéletes működésére, s emellett lassítás közben folyamatosan taposni a váltókart, hogy a lámpához egyesben vagy üresben érkezz. Szót érdemel még, hogy a próbaút elején a lefulladás szinte „szériatartozék”, de ne ijedj meg tőle: a bowdenes kuplung - főként a sokat futott példányokon - némi megszokást igényel.
A fenti apróságok általában könnyen orvosolhatók, ezért aztán a V7 bátran ajánlható a kevésbé tapasztalt motorosoknak is, akik igazi veterános hangulatra vágynak, de a torxkulcs és a karburátorszinkron kifejezés idegenül cseng számukra. Egyedül a hórihorgas pilóták esnek ki az ideális V7-tulajdonosok köréből, tudniillik a tank alól messze kilógó hengerek útban lehetnek a 185 centi felettieknek, a forró hengerfejnek ütköző térd pedig nem éppen kellemes élmény motorozás közben.
Mint a jó bor: nemesedik és drágul
Egyébként is megfigyelhető a használtpiacon, hogy a népszerű típusok ára jelentősen emelkedett az utóbbi 4-5 évben, s igaz ez a V7-re is. A szemfüles vevők 2008-ban, az éppen csak beköszöntő válság idején valamivel kétmillió forint felett hozzájuthattak a Guzzihoz, ezzel szemben a megkímélt példányok ma is 5-6000 euró között kelletik magukat a piacon, tehát a szállítással és forgalomba helyezéssel együtt alulról karcolják a kétmillió forintot.
Itthon a szegényes, jellemzően öt-hat darabos kínálatból 1,6-1,8 millió forinttól válogathatsz, azaz tízévesen is 80-90%-át muszáj leszurkolnod az egykori új árnak. Bámulatos értéktartás, ami előrevetíti, hogy neked sem kell ezzel törődnöd - ha vigyázol rá, jó eséllyel ugyanannyiért adhatod tovább pár év múlva, mint amennyiért vetted.
Ha így nézzük, kockázat nélkül belekóstolhatsz a klasszikus motorok nyújtotta örömökbe, ráadásul egy olyan géppel, mely nem csak utánozni próbálja dicső felmenőit - tényleg minden porcikájában maga a veteránozás, csak éppen égett olajszag, megszakítócsere és egyéb műszaki anomáliák nélkül. Ezt látva nem is meglepő a magas ár, és az sem, hogy alig találni belőle a piacon - aki egyszer beleszeretett a csábító V2-esbe, önszántából aligha válik meg tőle.
Műszaki adatok - Moto Guzzi V7 (2008):
Motorkonstrukció: Léghűtésű, hosszában beépített, 90 fokos hengerszögű, SOHC-vezérlésű V2-es
Összlökettérfogat (cm3): 744
Hengerek/szelepek száma: 2/4
Furat x löket: 80 x 74 mm
Csúcsteljesítmény (kW/LE/min): 48/35/6800
Legnagyobb forgatónyomaték (Nm /min): 55/3600
Sebességváltó: ötfokozatú
Szekunder hajtás: kardán
Váz: acél bölcsőváz
Gumiméret elöl/hátul: 110/90-18/130/80-17
Fékrendszer elöl/hátul: 320 mm-es tárcsa négydugattyús féknyereggel/260 mm-es tárcsa kétdugattyús féknyereggel
Tengelytáv (mm): 1449
Ülésmagasság (mm): 805
Üzemanyagtartály térfogata (l): 17
Tömeg (kg): 182
Átlagfogyasztás (l/100km): 4,9-5,3