Idén immáron 20. alkalommal rendezik meg a kerékpáros és motoros zarándoklatot az Ecséd település szélén, festői környezetben található Szentkút-völgye Boldogasszony-kápolnánál. A nagy hagyományú esemény két évtized alatt a motorosszezon egyik különleges találkozási pontjává vált, ahol a közösségi élmények, a kulturális programok és a lelkiségi alkalmak egyszerre kapnak szerepet. A 20. Motoros Búcsú programjai idén is változatosak lesznek: előadások, találkozók és bemutatók színesítik a kétnapos rendezvényt, miközben a szervezők lelkiségi programokkal is készülnek.
Miként meghívójukból kiderült, pénteken a megnyitót követően litániát tartanak, majd gyertyás körmenetre várják a résztvevőket, illetve szombaton 14 órakor ünnepi szentmise keretében áldják meg a motorokat és a motorosokat. A jubileumi alkalmon a szentmisét Ft. Mgr. Novák József felvidéki plébános mutatja be, és ő áldja meg az érkező motorosokat, illetve gépeiket. A szentmise előtt, a Szkíta Motoros Egyesület kérésére
felszentelik a Drapál János motorkerékpár-versenyző emlékére készült kopjafát is, amely Kékestetőről került új helyére, az ecsédi Szentkút-völgyébe.
A szentmise után az Ecsédi Motoros Egyesület jóvoltából, valamint a MOTaMOT felajánlásának köszönhetően vendégül látják az ideérkező motorosokat és érdeklődőket. A napot a településen áthaladó motoros felvonulás zárja, amely az évek során a rendezvény egyik leglátványosabb és legjobban várt mozzanatává vált.
A kezdetek: húsz éve és negyven motorossal indult a hagyomány
A Motoros Búcsú mára több száz résztvevőt vonzó eseménnyé nőtte ki magát, ám a története jóval szerényebben indult. Az első szentlaposi – vagy ahogy sok motoros ismeri, ecsédi – találkozó megszervezése komoly kihívást jelentett, amiről még korábban beszélgettünk az alapítvány életre hívójával, Csontos Péterrel.
– Mi volt az első szentlaposi, vagy ahogy sok motoros ismeri, ecsédi találkozó szervezésének legnehezebb része?
– Először is felvettem a kapcsolatot motorosegyesületekkel, klubokkal, érdekvédelmi szervezetekkel. A kezdeti lelkesedést követően sajnos be kellett látnom, hogy ez lassú folyamat lesz, hiszen szinte ismeretlenként csöppentem a motoros körökbe, így tényleg lépésről lépésre haladhattunk csak a munkával. Hála Istennek éppen ekkor született a nagy segítséget nyújtó cikk, amely dévai árvákat megsegítő túráról szólt. Ahogy a klubokkal egyeztettem, minduntalan csak egy nevet hajtogattak: a jó latort, akit a dévai események kapcsán már jól ismertek, és akit bátran ajánlottak, hogy biztosan a segítségemre lesz.
– Ma már tudjuk, hogy ez tényleg így történt, azonban a zarándoklat megszervezésével még korántsem ért véget a munka, hiszen a valódi megmérettetés még váratott magára. Hogyan fogadták a motorosok a kezdeményezést?
– A jó lator, becsületes nevén Bujdosó Janó már 2005 óta kezdeményezte motoroskörökben a dévai árvák és Böjte Csaba munkájának megsegítését. Remek tanácsokkal látott el, és türelemre intett, mert megértette, mi a célja, s hogy mire is hivatott a zarándoklat. Folyamatosan tartottam a kapcsolatokat és kerestem újakat, meghívókat küldtünk szét, melyek nem is maradtak válasz nélkül: segítő jobbot nyújtottak a helyi motorosok, valamint a Hatvani Motoros Egyesület tagjai is.
Az első alkalommal végül úgy negyvenen gyűltünk össze, ami nem éppen eget rengető szám, de ennél sokkal fontosabb, hogy a vendégek új, eddig nem ismert élménnyel gazdagodtak, testi-lelki feltöltődés után ültek ismét nyeregbe. A néhai Kádár István apát úr is pozitívan értékelte a találkozót, s itt kell elmondanom, hogy személy szerint neki nagyon sokat köszönhet az alapítvány, a szervezők, s persze a megjelentek is, hiszen jóindulattal, atyai jósággal fogadta a zord külsejű motorosokat.
A lelkesedést látva nem lehetett kérdéses, hogy lesz második alkalom is. Ott már kicsivel többen voltak, majd évről évre tovább nőtt a létszám. Életre szóló élmény volt mindenki számára – beleértve a szervezőket és az atyát is –, hogy együtt, távol a világ zajától tölthettek el egy napot, ahol a túra végén a motoros barátok megpihenhettek, a programokon pedig feltöltődhettek. A találkozó egyik legfontosabb része természetesen a motorosokért mondott szentmise és az áldás volt.
Így lett zarándoklatból Motoros Búcsú
Hogyan alakult át Motoros Búcsúvá, miként vált hagyománnyá a minden év májusában rendezett esemény?
– A motoros zarándoklat 2007 óta az alapítvány kiemelt eseménye, melyet később két civil szervezet, a Motorosok a Motorosokért Közhasznú Alapítvány és a Hatvani Motoros Egyesület pártfogásába vett. 2009-től Motoros Búcsú elnevezéssel, kétnapos eseményként szervezzük barátaink nagy örömére, de természetesen mindenkit szeretettel látunk, hiszen programjaink minden emberhez szólnak. Komoly segítséget nyújt, és aktívan részese a szervezésnek az Ecsédi Motoros Egyesület, valamint évek óta partnereink a felvidéki motorosszervezetek, ami nagyon sokat jelent nekünk.
A május hónap, s maga a tavasz a motorosszezon kezdetét jelenti, mindamellett fontos megemlítenünk, hogy egyben a Szűzanya hónapja, aki a motorosok védelmezője. Ezt kevesen tudják, pedig hathatós segítségét kérve őrzi az útra kelő motorost, kerékpárost. Ezért vált hagyománnyá a májusban rendezett Motoros Búcsú, hiszen így közvetlenül tudjuk átadni a megjelenteknek a szenthely üzenetét, hagyományaink értékét. A Motoros Búcsú egyik legfontosabb üzenete kezdettől fogva az összefogás. A rendezvényen nem számít, ki milyen motorral érkezik, milyen klubhoz tartozik, vagy hány éve jár két keréken. A hétvége éppen arról szól, hogy a motoros társadalom közösségként tud megjelenni, és példát mutatni.
– Jó példával élni két keréken! Miért éppen ez lett az esemény mottója?
– A világ szinte kifordult magából, igaz volt ez 2007-ben, miként sajnos napjainkban is. Éppen ezért szükségük van az embereknek olykor-olykor jó, követendő példákra, ami persze nemcsak személyeket, cselekedeteket, csoportokat, hanem jó kezdeményezéseket is jelent. Nem hősök kellenek a világnak és a társadalomnak, hanem összetartó, együtt cselekvő egyének, csoportok, akik jó példával járulnak hozzá a pozitív életvitelhez, az erkölcsös élethez.
Azokra van szükség, akik megharcolják az utat és talpon maradnak, akik mindig csak jót cselekednek, de soha nem öncélúan. Talán egy kívülálló számára furcsa, hogy éppen a motorostársadalomról vélekedünk így, de a tapasztalat ezt igazolja: a többség a zord külső ellenére tud jótékony lenni, ők is emberek, ők is dönthetnek jól vagy rosszul.
Viszont a tenni akarás és az összefogás immáron legendás a motorostársadalmon belül, s ugyanígy a jótékony segítség is, elég csak a szezon minden egyes hónapjára jutó karitatív motoroseseményekre gondolni. Lám, így születnek a példaképek, ez teszi őket követendő példává a fiatalabb generáció szemében. Személyes élményem a kezdetekből az – s ezt mindig hangsúlyozom –, hogy ezek a zord kinézetű, talán elsőre kicsit mogorva alakok le tudnak térdelni, hittel eltelve imádkozni, és persze bármikor meghallgatni a másikat.
– Ha jól tudom, a néhai Kádár István apát úrnak, vagy ahogyan többen ismerték, a „motorospapnak” jelentős szerepe volt abban, hogy ma is örömmel zarándokolnak a vendégek a Szentkút-völgyébe, a Motoros Búcsúra. Miért volt különleges az ő személye?
– A kezdetektől hatalmas jelentősége volt annak, hogy Kádár István apát úr felkarolta a kezdeményezést, sőt most, hogy már nincs közöttünk, még mindig sokan miatta, rá emlékezve érkeznek a zarándoklatra. Tisztelet övezte őt, és nemcsak a kora, hanem közvetlensége, barátságos természete, olykor pedig határozott, már-már nagyatyai szigora okán.
Szerették, mert mindenkihez volt pár kedves szava, bárkit szívesen segített tanácsaival, de szerették a prédikációit is, mert közvetlen hangnemben a motorosokhoz szólt, s az ő megpróbáltatásaikból merített példákat. Bátran mondhatom, hogy fantasztikus személyiség volt.
Találkozás, emlékezés és áldás a Szentkút-völgyében
A 20. Motoros Búcsú tehát nem csupán egy újabb tavaszi motoros találkozó lesz, hanem jubileumi alkalom is: visszatekintés a kezdetekre, főhajtás azok előtt, akik elindították és életben tartották a hagyományt, valamint közös ünnep mindazoknak, akik számára a motorozás nemcsak közlekedés vagy hobbi, hanem közösség és életforma is.
Az ecsédi Szentkút-völgye idén is minden motorost, kerékpárost és érdeklődőt szeretettel vár. Aki ellátogat a Boldogasszony-kápolnához, nemcsak programokon vehet részt, hanem átélheti azt a különleges hangulatot is, amely két évtizede újra és újra összehozza a motorosokat: a csendet, az összetartozást, az emlékezést és az áldást az előttünk álló utakra.