Néhány évvel ezelőtt Spanyolország déli részén, a Málaga-környéki hegyekben motoroztunk, ami valódi paradicsom a tökéletes aszfaltot és ezernyi kanyart kereső túrázóknak. A késő őszi időpont ellenére 25 fokos melegben faltuk a szerpentineket, minden egyszerűen ideális volt, de akkor még nem sejtettük, hogy az emlékezetes út minden élményét elhomályosítja az a találkozás, ami ránk vár a következő kis hegyi faluban, Tébában.
Hidd el, bármikor rád mosolyoghat a szerencse!
Már kora délután volt, amikor az éhség leparancsolt minket a motorokról, és betértünk a környék egyik közkedvelt éttermébe. Legnagyobb bánatomra a kinézett hely nem az alig négyezer fős, festői szépségű településen, hanem a közelben futó A-367-es mellett állt, így nem volt idő és esély bejárni a városkát, de végül kiderült, hogy kár is lett volna bemennünk – a sors ismét a lehető legjobb helyre vezetett minket. Amilyen egyszerű és hiteles az épület, pont olyanok a konyhán készülő finomságok: a mediterrán konyha minden eleme megtalálható az étlapon, beleértve a hagyományos, faszénen sült ételeket is. Jellemző a hely népszerűségére, hogy majdnem hetven éve (!) folyamatosan üzemel, ami nem is csoda, mert különösen jól készítik a különböző báránysülteket – megannyi dicsérő szó sorakozik a Google-értékeléseiben.
Hosszú asztalnál foglalunk helyet, s amíg az egyik pincérnő felveszi a rendelésünket, a másik elhalmoz minket frissítővel, látva, hogy vizet lehet facsarni a sisakokból, kesztyűkből... Szinte észre sem vesszük őt, olyan lelkesen elevenítjük fel a nap legjobb kanyarjait és pillanatait, már-már túlkiabálva a bent ülőket. Mondjuk utólag már furának tűnik, hogy a második pincérnő valamiért otthagyta a félig megterített asztalt, s azzal együtt minket, de úgy benne voltunk a kalandok felelevenítésében, hogy akkor ezt észre sem vettük. Alig két perc telhetett el, és újra felénk közelített a hölgy, de az addigi egykedvű arckifejezés helyett fülig érő mosollyal, no meg fejenként egy-egy üvegcsével a kezében. A helyi olívaültetvényről származtak az olajjal csurig töltött flaskák, melyeket már nyújtott is felénk, mi pedig éppen azon gondolkoztunk, hogy a – felkerekítve – tízszavas spanyol szókincsünkkel hogyan köszönjük meg az ajándékot. Ekkor jött a második meglepetés:
„Sziasztok! Annyira örülök, hogy magyar szót hallok!”
Rendben, erre kár lenne rácsodálkoznom, mert korábban a korzikai, a szárd és az olasz túránkon is rögtön első nap egy kint élő magyar szolgált ki bennünket. Szinte már hagyomány, hogy a nagy utazások első perceiben véletlenül belefutunk egy honfitársba a benzinkúton, az étteremben vagy mint Val di Fassában, a patikában. Adta magát a kérdés, hogy miért éppen Spanyolországnak ebben a távoli szegletében találta meg az új otthonát, de válaszára nem voltunk felkészülve...
Anno, amikor azt tervezte, hogy új életet kezd, akadályként tornyosultak előtte a kihívások. Végül arra jutott, hogy elrepül Spanyolországba a barátnőjéhez, hogy szerencsét próbáljon, de konkrét terv és kecsegtető ajánlatok nélkül landolt a mediterrán országban. Amint megérkezett, első dolguk volt inni egy jó kávét, és amíg a gőzölgő csészék felett ültek, vendéglátója elmesélte neki, hogy miért pont ezt a márkát választják a helyiek:
Egész Spanyolországban emberek tízezrei pörögnek ezen, hiszen egy forróitallal milliós értékű nyereményekhez juthatnak. Csak regisztrálsz, beolvasod a telefonoddal a kávéhoz kapott kódot, és ha szerencséd van, onnantól életjáradékként hozzávetőleg kétezer eurót kapsz havonta! Az elmúlt évtizedekben nagyon sokan megnyerték ezt a fődíjat, vagy 25-30 ember...
– hadarta a részleteket, nem sejtve, hogy hamarosan egészen más fénytörésbe kerül ez a beszélgetés.
„Az élet néha igazságos...”
A rosszmájúak úgy mondanák, szirupos hollywoodi forgatókönyv, olyan mesébe illő a folytatás: igen, abban az évben a magyar hölgy volt a szerencsés nyertes, aki a kaland kedvéért nyakába vette a világot, és Spanyolországban, azon belül is a festői Tébában találta meg a boldogságot. Noha magyar mércével egészen jól hangzik kétezer euró, arrafelé nem a gondtalan élet záloga, hiszen egy felkapott, turisták által látogatott térségben az albérlet simán elvihet 1000-1500 eurót a lakás méretétől függően. Így hát ő is munkát vállalt, mégpedig éppen abban az étteremben, ahová a jó szerencsénk vitt bennünket, hogy a közben félretett nyereményéből végül vehessen egy házat.
Lám, vannak olyan túrák, melyek után nem a nyeregben töltött percekre emlékezel vissza, inkább a találkozásokra, melyeket a motorozás révén éltél át. Jó néhány éve jártunk Tebában, de azóta is, ha felbukkan valahol Malaga vagy Teba neve, mindig ez a történet jut eszembe, és a tanulság, amit érdemes magunkkal vinni. Bármilyen nehéz helyzetben is vagy, muszáj emlékeztetni magad, hogy az élet néha igazságos, és lehet, hogy a következő pillanatban rád mosolyog a szerencse.