Az elmúlt hónapban nem sokat mentem a tartós teszt Suzukival, mert május első két hetében amikor lett volna egy kis lehetőségem kiszabadulni az irodai munkák kötelékéből, mindig esett az eső. Murphy. Május második felében pedig egy kicsit átalakítottuk a GSR-t, így aztán az idő nagy részében szegény kénytelen volt türelmesen elmeditálgatni a garázsban. De a hónap végén behoztam a lemaradást, és most már az is egyértelművé vált, hogy megérte kiböjtölni azt a két hetet, amíg egy kicsit átfaragták a gépet.
Mivel a gyári üléspárna olyan kemény, hogy mindössze ötven kilométer után elkezdett sajogni rajta a fenekem - és az oldalbordám is úgy érezte magát a kakasülőn, mintha egy féltéglán gubbasztana - elhatároztam, hogy felkeresem a motorkerékpár ülések átalakítására szakosodott Tommot Design embereit, hátha tudnak segíteni.
Ezt a magáncéget két fanatikus motoros - apa és fia - alapította. Mindenféle motorhoz készítenek nyergeket, az enduróktól a choppereken át a sportmotorokig. Ismertem már őket személyesen, de a termékeiket még sosem próbáltam, úgyhogy kíváncsian vártam, hogyan működik és milyen termékeket produkál ez a kis magyar vállalkozás.
Első körben felmérik az igényeket (mire használjuk a motort, általában rövidebb vagy hosszabb távokra megyünk vele, sportosan vezetünk vagy inkább túrázni szeretnénk stb), majd ezeknek megfelelően - valamint a testsúlyunk figyelembevételével - alakítják ki az ülőszivacs összetételét. Nem kötelező megtartani a gyári nyereg formáját, ezen is tudnak variálni. Ha túlzottan lejt, vízszintbe hozzák, ha pedig hosszában túl nagy a hely, beépítenek egy párnát, amely megtámaszt hátulról. Az utas részére csúszásgátló púpot is ki tudnak alakítani, meg tudják emelni, vagy lesüllyeszteni az ülést, és ez csak néhány a számtalan lehetséges módosítás közül. Ha kész a felépítmény, jöhet az egyedi igények szerint megtervezett huzat. A megrendelő saját elképzeléseit is valóra tudják váltani, és minta alapján is tudnak ülést gyártani, szóval bármit megoldnak a fiúk. Jelen esetben az eredeti ülés formáját nem akartam megváltoztatni, de borzasztóan kemény volt a párnázás, ezért egy olyan megoldásra volt szükségem, ami hosszabb távra is kényelmes, és emellett elég visszajelzést ad. Továbbá arra is kíváncsi voltam, hogy a Tommot Design milyen egyedi mintákat és ötleteket javasol a GSR-hez.
Ifjabb Klucsik Tamás neki is állt a tervezésnek, amíg édesapja elmesélte a cégalapítás rövid történetét. "Egy erdélyi túra után sajgó fenékkel szálltam le a motorról. Mivel gyakorlott textilmérnök vagyok, szétbontottam az ülést, feltérképeztem a szerkezetét és a gyenge pontjait, majd terveztem egy vadiújat. Sokkal kényelmesebb nyerget faragtam mint a gyári, és ezen akkor is komfortosan éreztem magam, ha 5-6 órát egyhuzamban ültem a gépen. Egyre több cimborám kért meg, hogy nekik is készítsek ilyen ülést, innen pedig már egyenes út vezetett a cégalapításhoz." - mesélte vigyorogva a sztorit Oldklu.
Eközben Kisklu elkészült a tervekkel és jól összemaszatolta a gyári fekete üléshuzatot egy alkoholos filccel. Negyedóra alatt összeállt a fejében minden, és egy elég ígéretesnek tűnő mintát rittyentett, fényvisszaverő csíkokkal, GSR hímzéssel és a logóhoz színben passzentos varrással.
Felírta az összes kívánságomat és persze a testsúlyomat (na meg a páromét is kiszedte belőlem a szemtelenje!), majd két hétre elbúcsúztunk egymástól. Ez idő alatt egy Budapesthez közeli gyárban, Európa egyik legmodernebb kárpitos üzemében készült el az ülés. A Tommot saját haböntő részleggel is rendelkezik, ahol az eredeti nyereg alapjára fröccsöntik a megfelelő keménységű habot. Ez a technológia egyébként megegyezik a motorkerékpár gyártók által alkalmazott eljárással.
Két hét múlva elkészült a nagy mű. Már első tapintásra is érezhető volt a különbség a gyárihoz képest, hát még menet közben! A szivacsba egy opcionális extrát is beépítettek, a Tommot-féle speciális zselét. Ez egy nagymolekula szerkezetű műanyag, ami úgy viselkedik, mintha sűrű folyadék lenne, de mégis megtartja a formáját, és kényelmesebb mint a hagyományos párnázás.
Amikor bőrruhában, sportos üzemmódban motoroztam, nagyon tetszett az új nyereg, mert egyáltalán nem éreztem, hogy ülök valamin, mégis minden visszajelzés átjött. Viszont túragatyában utazva azt vettem észre, hogy a lejtős ülést vízszintbe kellett volna hozni, mert így a csodazselé ellenére sem volt tökéletes a komfort. Ez az én saram, mert ragaszkodtam hozzá, hogy a gyári nyereg formáját koppintsák le, pedig Tamás többször felvetette, hogy vízszintesre faragják az ülést. Na mindegy, úgy kell nekem. Azt hiszem idén túrázni is inkább bőrruhában megyek...
Mindent összevetve mostanában még jobban élvezem a gurulást a GSR-rel. Ha nem csak őszig tartana a teszt, ülésfűtést is kértem volna, mert a Tommotnál azt is be tudnak építeni a nyeregbe. Sőt, volt olyan megrendelő, aki vibrátoros utasülést kért... és megcsinálták!
A párnázás problematikája tehát megoldva, és mivel a GSR üléspozíciója a kormány-lábtartó-nyereg háromszöget tekintve kiemelkedően ergonomikus, innentől kezdve a hosszabb kiruccanásoknak sincs akadálya.
Két apró negatívummal szembesültem mostanában: egyrészt lassú kanyarodás közben az ütközőig befordított kormány kissé a tanknak nyomja a csuklómat. Nem préseli oda teljesen, mint mondjuk a Ducati sportgépei, de zavaró tud lenni a dolog. Másrészt a tükrök messze túlnyúlnak a kormányszarvakon, és ezzel jelentősen megnövelik a motor szélességét - ráadásul pont az autók visszapillantóinak magasságában vannak - így aztán sűrű dugóban óvatosan kell araszolgatni a járművek között.
Amióta válságosdi van, minden tankolásnál kiszámolom a fogyasztást, hiszen a költség manapság az egyik legfontosabb szempont a közlekedéssel kapcsolatban. A beharangozó cikkben azt írtam, hogy öt liter körüli értékre tippelek, és a GSR szépen be is váltotta a hozzá fűzött reményeket. Vegyes használatban - városban, országúton, és szerpentinen néhány kövérgázzal megfűszerezve - öt és fél literrel mászkálok, de pianóban öt alá is le lehet szorítani az étvágyát. Százhúsz körüli tempóval utazva például 4,8-at evett, így akár háromszáz kilométert is megtehet egy tankolással.
Továbbra is nagyra értékelem a GSR kifinomult dinamizmusát, kategóriájához mérten bőséges nyomatékát és az SDTV dupla pillangószelepsor kellemes gázreakcióját. Vicces, hogy mindenhol megbámulják (nem is csoda, hiszen élőben még ütősebb, mint a fotókon), sőt, az autópályán arra lettem figyelmes, hogy a mellettem haladó autókból is utána fordulnak a fejek.
Mostanában azon vettem észre magam, hogy minden egyes alkalommal, amikor kerülök egyet ezzel a motorral, valahogy gondtalanul boldognak érzem magam, és a manapság jellemző pörgős, stresszes életmódból adódó feszültséget a kipufogógáz - és néhány aszfaltra kent gumicsík - kíséretében magam mögött hagyom. Kíváncsi vagyok, hogy ez az önfeledt öröm a hosszabb túrák közben is így megmarad-e. Hamarosan ezt is kiderítjük...