A BMW persze részben kényszerből nézett új lehetőségek után, hiszen a háború után a győztes hatalmak megtiltották a német cégeknek, hogy folytassák az addig rendkívül jól jövedelmező repülőgép-erőforrásaik gyártását.
Százéves a BMW legendás boxere
De a vállalat vezetői nem estek kétségbe, hanem egyrészt átnyergeltek a teherautók, buszok és traktorok hajtásához átalakított, nagyméretű, négyhengeres hajtóművek előállítására, másrészt új utakat kerestek. Kapóra jött, hogy a mindössze 34 esztendős, ambiciózus mérnök, Martin Stolle rajongásig szerette háború előtti Douglas motorját, s rábeszélte a gyár tulajdonosait, hogy fejlesszenek erőforrást kétkerekűek részére.
A müncheni központ lelkesedett az ötletért, s hamarosan bemutatták ötszázas, léghűtéses és rendhagyó módon keresztben beépített boxer erőforrásukat, mely a viszonylag gyenge hűtésű hátsó henger dacára kifejezetten megbízhatónak bizonyult. A kéthengeres szériagyártása 1920 elején kapott zöld utat, az első változat 6,5 LE-s teljesítményt produkált 4500-as főtengelyfordulatnál. Hamarosan befutottak az első megrendelések is, és a „Bajor kismotor” (Bayern-Kleinmotor) néven ismertté vált boxer megjelent többek között a Bison, a Corona, a Helios és a Victoria egy-egy típusában.
Később Stolle éppen a nürnbergi Victoria Werkéhez igazolt át, de a BMW folytatta a sikeres motoros programot, mi több 1923 szeptemberében bemutatta első saját kétkerekűjét is, az R 32 típust, melyet természetesen a népszerű kéthengeres hajtott, de akkor már a ma ismert, hosszában beépített konstrukcióban.