Az ezredfordulón az utazómotorok korántsem úgy festettek, mint manapság. Akkoriban, ha kényelmes és megbízható volt, ráadásul a poggyásztérbe befért két ember egész hétre elegendő holmija, tulajdonképpen már sikerre ítélt modellnek számított, a sportosság és a sokoldalúság kevéssé érvényesült, mint napjainkban. Ezen változtatott a Yamaha, amikor 2001-ben bemutatta a sportos géneket öröklő hosszútávfutót, az FJR1300-at. A soros, négyhengeres, 1298 köbcentis erőforrás rekordgyanús, 145 lovas csúcsteljesítménnyel kényeztette a vezetőt, aki ráadásul parádés hatótávval gazdálkodhatott.
Az FJR ugyanis 125 Nm-es csúcsnyomatéka ellenére csínján bánt a benzinnel, így a 24 literes üzemanyagtartály - a tulajdonosok elmondása alapján - akár 4-500 kilométerre is elegendőnek bizonyult. A gépet előbb blokkolásgátlóval, majd öt évvel a bemutatkozása után oldaldobozokkal, állítható ülés- és kormánymagassággal és még hatékonyabb időjárás-védelemmel tették vonzóbbá.
Négy, öt... hat?
Az utóbbi években szinte az összes nagy gyártó előrukkolt a maga túrasportmotorjával, melyek lehengerlő elektronikai arzenállal és a korabeli superbike-okat idéző teljesítménnyel igyekeztek vevőket csenni az úttörő Yamahától. Az iwatai mérnökök sem hagyták magukat, és meglepetésre nem a 2015-ös EICMA-n, hanem a kiállítás után néhány héttel leplezték le a szinte minden ízében megújult FJR-t. Felsorolni is nehéz, hány ponton módosítottak a motoron, ami így sok tekintetben szakít a hagyományokkal, mégis megtalálhatók rajta a korábbi generációk jellemvonásai.
A legfontosabb változás, hogy a tulajdonosok visszajelzései alapján szakítottak az FJR védjegyének számító ötfokozatú váltóval, így a 2016-os modelleken már hatos egység teljesít szolgálatot. A teljesítmény 146,2 lóerőre nőtt, a maximális nyomaték immáron 138 Nm, míg a modell tömege - a széleskörűen alkalmazott könnyűfém alkatrészek révén - csurig tankolva is csak 289 kilogramm. Persze a sportmotor-tulajdonosok joggal ráncolják homlokukat, hogy mit keres a 289 kilós adat előtt a „csak" szócska, de itt igenis helyénvaló, hiszen a közvetlen ellenfelek, mint az Kawasaki 1400GTR (305 kg), a BMW K 1600 GT (319 kg) és a Honda Pan European (329 kg) mind magasabb tömeggel mérlegelnek.
Mint három tojás...
Bár első ránézésre nagyon hasonlóak, az új FJR-ből három különböző kivitel készül, mégpedig A, AE és AS jelzéssel. Az első tulajdonképpen az alapmodell, a már említett hatos váltóval és a könnyített működésű, nyomatékhatárolós tengelykapcsolóval (csúszókuplung), továbbá említést érdemel még a jól bevált, motorosan állítható légterelő, illetve a sebességtartó automatika (tempomat). Szintén lényeges változás, hogy nyugdíjazták a hagyományos izzókat, s az új modellben fénydiódás (LED) lámpatestek segítik a sötétedés után megtett kilométereket. A felszereltség - a kategóriában megszokott módon - példás, így az állítható ülés- és szélvédőmagasság, a személyre szabható teljesítményleadás, a kipörgésgátló, továbbá az állítható helyzetű, fűthető markolatok is alapáron járnak a motorhoz.
A következő, AE jelzésű kivitelben az E betű arra utal, hogy elektronikusan állítható felfüggesztés dolgozik a motorban. A négy alapbeállítás a háromféle csillapításszabályozással kiegészítve tényleg sokoldalúvá teszi a gépet, ezáltal az FJR a tükörsima szerpentineken és a rosszabb minőségű mellékutakon is brillírozik, valamint teljes terhelés mellett sem veszít stabilitásából. Érdekesség, hogy az AE kivitelben egy dőlésérzékelővel társított lámpatest kapott helyet, melyet „kanyarkövető fényszóróként" szokás emlegetni:
A megoldás előnye, hogy szűk íveken nem a vezető előtti árokpart, hanem a kanyar íve úszik fényárban, ezáltal még pihentetőbb és biztonságosabb motorozás
A trió utolsó tagja gyakorlatilag megegyezik az AE variánssal, de egy fontos alkatrész hiányzik róla: a balos markolaton hiába is keresnénk a kuplungkart, ugyanis ebben egy elektronikus vezérlésű sebességváltó dolgozik, amit néhol - tévesen - tengelykapcsoló nélküli váltóként említenek. Ezzel szemben ez egy hagyományos, hatfokozatú váltó, de a Yamaha olajban futó, többtárcsás tengelykapcsolóját nem a sofőr kezeli, viszont a „régimódi" motorosok kedvéért rendelkezésre áll a váltókar, továbbá hüvelykujjal is tetszés szerint választhatunk az egyes fokozatok között. Összességében tehát ez egy modern gyorsváltó, melyet „kézzel-lábbal" kapcsolgathat a pilóta, mindezt a hibás kuplungkezelésből adódó terhelésváltások és megtorpanások nélkül.
A kategóriateremtő tehát újra régi fényében csillog, igaz 2016-ban már sokkal több ellenfelet kell legyőznie, mint megjelenésekor. A kiemelkedően nyomatékos erőforrás, a csekély karbantartásigényű kardánhajtás és a személyre szabható vezetői környezet mindenképpen az FJR mellett szól, így már csak az a kérdés, hogy a konkurensekhez viszonyítva milyen áron debütál a modell. A hírek szerint a vételár - a sok újdonság ellenére - csak alig változik, vagyis az elődökhöz hasonló, 5,5-6 millió forint közötti alapárral és felszereltségi szintenként 10-10 százalékos plusz költséggel számolhatunk.
Műszaki adatok - Yamaha FJR1300A/AE/AS
Motor típusa: folyadékhűtéses, négyütemű, DOHC-vezérlésű négyhengeres
Összlökettérfogat: 1298 cm3
Csúcsteljesítmény: 107,5 kW (146,2 LE)/8000 1/min
Legnagyobb forgatónyomaték: 138,0 Nm/7000 1/min
Tengelykapcsoló típusa: Olajban futó, többtárcsás, nyomatékhatárolós tengelykapcsoló
Sebességváltó: állandó áttételű, hatfokozatú
Első felfüggesztés: 48 mm-es csúszószár-átmérőjű, hagyományos felépítésű villa (elektronikusan állítható, USD-rendszerű teleszkópok az AE és AS modellekben)
Első rugóút: 135 mm
Utánfutás: 109 mm
Hátsó rugóút: 125 mm
Első fék: 320 mm-es átmérőjű dupla tárcsa
Hátsó fék: 282 mm-es átmérőjű szimpla tárcsa
Első gumi mérete: 120/70 ZR17M/C (58W)
Hátsó gumi mérete: 180/55 ZR17M/C (73W)
Teljes hossz: 2 230 mm
Teljes szélesség: 750 mm
Teljes magasság: 1,325/1,455 mm
Ülésmagasság: 805/825 mm
Tengelytáv: 1 545 mm
Minimális szabad hasmagasság: 130 mm
Menetkész tömeg (kenő- és üzemanyaggal): 289 kg (AE: 292 kg, AS: 296 kg)
Üzemanyagtartály kapacitása: 25 liter