Első ránézésre nagyon hasonló a négyütemű autók és motorkerékpárok motorolaja, ugyanakkor az összetételben számos eltérést felfedezhetünk, mivel a kétkerekűeknél az erőforrás mellett a tengelykapcsoló és a sebességváltó kenését is biztosítania kell. Így aztán alapvető funkcióján felül a tömítés, hűtés, tisztítás, korróziógátló hatás, tengelykapcsoló tapadásához szükséges viszkozitás stb. is elvárás vele szemben. Mi több, a kétütemű motorok még különlegesebbek, hiszen a hatvanas évek előtt ezek kenése nem volt tökéletesen megoldott, mivel a benzinhez kevert olajjal valósult meg.
Autolube és Yamalube: teljeskörű védelem motoroknak
A Yamaha mérnökei szerették volna kiküszöbölni a kétütemű motorok legégetőbb problémáját, ezért a hatvanas évek elején elkezdték fejleszteni az Autolube-rendszert, amit 1961-től építettek be GP-motorokba, majd 1964-ben, az YA-6 szériamotorban láthatta először a nagyközönség.
A rendszer tehát tökéletesen működött, de ekkor újabb problémával szembesültek a mérnökök. Mivel rendkívül precíz szerkezetről van szó, érzékeny a kenőanyag minőségére, beleértve, hogy az milyen könnyen szivattyúzható hidegen, mennyi égésmaradvánnyal számolhatnak, milyen hatással van az érzékeny dugattyúgyűrűkre és mennyire kokszolódnak tőle a gyújtógyertyák.
A Yamalube története (angol és automatikus magyar felirat is bekapcsolható a videóhoz)
Végül laboratóriumi körülmények között és közúton is tesztelték a kor legjobb kenőanyagait, majd a tapasztalatokat felhasználva a cég belefogott a saját motorolajcsalád kifejlesztésébe. Az éppen hatvan éve, 1961-ben kezdődött munka eredménye tehát két- és négyütemű motorkerékpárokhoz, valamint más Yamaha erőforrásokhoz is elérhető Yamalube termékcsalád, illetve a különolajozás megszületése, ami oly sok motoros életét könnyítette meg a kétütemű érában.