Régen dolgoztam az áramszolgáltatónál,(1973) elég volt belőle! Akkor az volt a divat, hogy kubikosnak néztek minket ! Szeretem a madarakat,de a kedvenceim a varjúcskák!Tényleg, hogy lehet azt megoldani, hogy ne szálljon a madár olyan helyre ahol átívelést okozhat ? D
e élcelődni akkor is fogok!
, azóta megtörtént a gépesítés
. Amúgy meg mi nem is kubikolunk az nem a mi feladatunk, sőt szekunder hálózaton nem is javítunk, közép és nagyfesz.-en dolgozunk. A madarakkal meg igen jó viszonyba vagyunk, a nyáron sokat dolgoztunk a Hortobágyi Nemzeti Park megbízásából azért, hogy ne kapjanak áramütést a fesz. alatti részektől. Nagyon sok kék vércse és (az egyébként nagyon kevés számba előforduló) kerecsensólyom köszönheti az életét ennek a munkának és erre igenis büszke vagyok.
De a szegény madarakat akkor sem kéne terrorizálni?!
Gyanútlanul arra repül, aztán hirtelen sokkoló élmény éri
.Még áttér a gyaloglásra!
. Oszt néznénk ki a fejünkből, a nagy setítségben, tezsvír. Vagy elmennénk beszerezni 1 kis kábelt, a setítben nem látják!
Jó is az!
30 m magasan vízszintes szélben, csinálod a kötést! Ó mi élvezet .
Így kezdtem,meg is szöktem hamar!
, nyáron láttam, csak akkor tele volt sok randa embörrel.
Pedig vannak érdekes tájszavak.Miskolcon dolgoztam , azt mondták a satupadra :pank! Jó ,hogy nem puff!
Félcipőm is azóta van, hogy a baltával elvágtam a gumicsizmámat!
Bár nem veszem én komolyan, mert amondó vagyok aki nem bírja a viccet az ne járjon kabaréba