Hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Semmi nem csúszott, még a fékek is remekül működtek.
Most este vacsora után ittam egy seritalt, hogy lemossam a munka porát! 
Direkt járattam, és néztem hogy az milyen füst. Nem kék volt, hanem mint ha gazt égetnék, olyasmi.
Figyeltem arra is hogy milyen az idő, és jó volt, meleg volt, nem volt párás. Fogalmam sincs mitől lehetett, de ez egy reggel volt, most már jó. Mondjuk egyre nkább úgy érzem hogy vesztett az erejéből a gép.
Hihetetlen mennyi koszt takarítottam le róla.
Semmi nem csúszott, még a fékek is remekül működtek.
Most este vacsora után ittam egy seritalt, hogy lemossam a munka porát! 
Megint megvan kettő évre a műszaki. Persze tettem is érte, mert összes itt fórumozó nem fetreng annyit részegen, mint amennyit én henteregtem szerelés tisztítás miatt mellette -alatta , ráadásul titta szárazan!
Persze tettem is érte, mert összes itt fórumozó nem fetreng annyit részegen, mint amennyit én henteregtem szerelés tisztítás miatt mellette -alatta , ráadásul titta szárazan!
Az emberek különbözőek és másképp élnek meg dolgokat, már eltelt egy hét amikor a kollégák rákérdeztek mi van a sérült madárral és nem akarták elhinni hogy még él. Pont az volt az az időszak amikor lehullottak a tollai a sérült részeken és ténylegesen látszott a dúrva szöveti roncsolódás, én meg összezavarodtam mert nem tudtam eldönteni hol van az egészséges határ és meddig van értelme a szenvedésének. Reggelente mindig félve nyitottam ki a garázs ajtaját, de ő csak pislogot a nagy fekete szemével és eszében se volt feladni. Nem ő volt az egyetlen pártfogoltam, régebben meséltem pl. a leforrázott fehér cicáról és sorolhatnám... de valahogy ez most másabb volt mint a többi mert madarat kevesen visznek haza, főleg ilyen állapotban... azért is volt az, hogy még magam se tudtam mi ilyenkor a helyes. Köszönöm a biztatás, jó tudni hogy Te is hasonlóan cselekedtél volna és ezáltal én sem érzem magam annyira különcnek.
Végre itt a hétvége és az idő is jónak ígérkezik! Azt hiszem most is fel fogok fedezni valamit
mondjuk egy várat
vagy egy elhagyott kápolnát esetleg a változatosság kedvéért egy kastélyt...
Mindenkinek kellemes motorozós hétvégét!
Végre itt a hétvége és az idő is jónak ígérkezik!
Azt hiszem most is fel fogok fedezni valamit
mondjuk egy várat
vagy egy elhagyott kápolnát esetleg a változatosság kedvéért egy kastélyt...
Mindenkinek kellemes motorozós hétvégét!
Sziasztok
1981-es Honda Boldor komplett mootort keresek megvetelre,vagy az egesz motor is erdekel.Aki esetleg tud valami infot kerem jelezze.
Köszi
andraskorosi@freemail.hu
1981-es Honda Boldor komplett mootort keresek megvetelre,vagy az egesz motor is erdekel.Aki esetleg tud valami infot kerem jelezze.
Köszi
andraskorosi@freemail.hu
Nagyon jó volt olvasni Dezső üzenetét.
Egy dolog azonnal megfogalmazódott bennem, miszerint nagyon helyesen tetted, hogy haza vitted azt a szerencsétlen madarat, aki közben Dezső lett és nem csak egy maradt a sok közül, aki ott végzi a vezetékek alatt. Persze elpusztulhatott volna Nálad is, de az számára is más lett volna, mint ott kint a pusztában várni a biztos véget. Szerencsére élni akar és élni is fog. Nálatok megtapasztal olyan gondoskodást, olyan szeretetet, amiben soha nem volt és lett volna része életében. A maga módján még hálás is lesz biztos.
Talán annyi ötletem lenne-bár már lehet nem is annyira lényeges- hogy próbáljátok ki a Betadint a sebekre. Nagyon jól fertőtlenít, nem csíp, jó seb összehúzó és hámosító. Én a munkám miatt sokszor megégetem magam és már számtalanszor segített. Fültisztítóra csepegtetve a legkönnyebb a sebre felvinni.
Hát, én innen a távolból kívánok jobbulást Dezsőnek, Neked pedig kitartást a gondozásában. A későbbiekben, ha még lesz üzenete szívesen olvasom majd.
Egy dolog azonnal megfogalmazódott bennem, miszerint nagyon helyesen tetted, hogy haza vitted azt a szerencsétlen madarat, aki közben Dezső lett és nem csak egy maradt a sok közül, aki ott végzi a vezetékek alatt. Persze elpusztulhatott volna Nálad is, de az számára is más lett volna, mint ott kint a pusztában várni a biztos véget. Szerencsére élni akar és élni is fog. Nálatok megtapasztal olyan gondoskodást, olyan szeretetet, amiben soha nem volt és lett volna része életében. A maga módján még hálás is lesz biztos.
Talán annyi ötletem lenne-bár már lehet nem is annyira lényeges- hogy próbáljátok ki a Betadint a sebekre. Nagyon jól fertőtlenít, nem csíp, jó seb összehúzó és hámosító. Én a munkám miatt sokszor megégetem magam és már számtalanszor segített. Fültisztítóra csepegtetve a legkönnyebb a sebre felvinni.
Hát, én innen a távolból kívánok jobbulást Dezsőnek, Neked pedig kitartást a gondozásában. A későbbiekben, ha még lesz üzenete szívesen olvasom majd.
Emiatt ne érezd magad kellemetlenül, nem a minél több látnivaló, hanem a minél jobb hangulat volt a cél!
Az pedig maradéktalanul sikerült!
Az pedig maradéktalanul sikerült!
Dezső üzenete
Valahol a Nagy-Sárrét szántóföldekkel, fasorokkal és ligetekkel tagolt birodalmában egy otthont adó fészekaljban született egy kismadár. Az átlagosan tíz évre tehető életkor eléréséhez neki is minden esélye megvolt, területe a civilizációtól távol esik ami esősebb napokon szinte járhatatlan, mondhatni vadregényes, így aztán természetes ellenségein kívül más veszélyek nemigen leselkedtek rá. Nagyon okos madár akire a területét átszelő főút sem jelent különösebb kockázatot hiszen felismeri annak veszélyét, de akár még arra is képes, hogy ezt saját javára fordítsa ha pl.a dió feltörése a cél. Nem lehet tudni mennyi idős pontosan, de nem öreg és jó erőben volt mindaddig amíg egy napon a véletlenek sokasága teljesen felborította addigi megszokott életét. Elképzelésem szerint a villanyoszlopra leszálláskor érhette az áramütés. A jobb szárnyán keresztül a bal lábán futott át olyan szerencsétlenül, hogy a jobb lába is megsérült a villamos ív hatására. Kész csoda már az is hogy csepp kis teste egyáltalán túlélte a 20ezer voltot.
Előzőleg dolgoztunk már azon a vonalon de négy oszlopköz járhatatlan volt még gyalogosan is, így kimaradt az a szakasz és a munka egy szárazabb időszakra tevődött át. Pont arra a napra amikor a kis dolmányos csúnyán megsérült. Mekkora véletlen kell ahhoz, hogy azon a hatalmas területen pont akkor és pont arra a kis csapásra -ahol gyalogosan gumicsizmával még éppen megközelíthető a hálózat- zuhanjon le, oda ahol mi megtaláltuk. Először hívtuk a területileg illetékest, de nem tetszett amit hallottam, értéktelen madár ami ráadásul túlszaporodott és gyéríteni kellene, hagyjuk magára... de közben telt az idő és neve is lett, elfogadta tőlem a szendvicsből a trapista sajtot és bár nagy fájdalmai voltak mégis tartotta magát, ráadásul olyan bánatosan pislogott azokkal nagy gömbszemeivel, hogy egyszerűen nem volt lelkem kitenni az autóból. A neheze csak ezután jött, talán nem is gondoltam én ezt át igazán, láttam az égésnyomokat de csak napok múlva fakadtak ki a sebek és akkor már látszott, hogy nagy a baj, engem meg egyfolytában nyomasztott vajon helyesen cselekedtem akkor amikor hazahoztam...?
Az elején nagyon beleéltem magam és azt reméltem néhány hét múlva elautózunk a családdal arra a helyre ahol Dezsőt találtam és felveszem videóra ahogy elrepül és újra élvezi a szabadságát... ehelyett napok múlva azt láttam, hogy gyakorlatilag nem maradt életképes lágyrész a bal csűdjén és jobb szárnyának "újjvége" sem biztos hogy megmarad. Nem kívánom azt az érzést senkinek, még magam se tudtam hol van a határ, segítettem vajon rajta... vagy csak a szenvedését nyújtom és állatkínzó vagyok...?!
Az is megfordult a fejemben talán jobb lenne véget vetni a szenvedésének, de azt meg hogy? Az nem úgy működik mint amikor elfordítunk egy kapcsolót, vagy elfújunk egy gyertyát, ehhez nagyobb erő kell ami nem izom kérdése és nem a természet törvényeitől függ, hanem sokkal magasabb törvények működésétől, amit úgy hívnak élni akarás! Ezt az élni akarást láttam Dezsőn és bár elkeserítő volt látni megtört testét mégis ő maga győzött meg arról, hogy most már végig kell csinálni, még ha nagy próbatétel lesz neki is és nekem is. Amit találtam a neten mindent elolvastam ezzel kapcsolatban, pedig a vizsgára is készülni kellett, mégis valahogy ezt nagyobb kihívásként éltem meg. Minden este bekentem a sebeit amit nagyon jól tűrt, megégett szárnyáról levágtam az elsőrendű evezőtollait mert láttam ahogy beleakad mindenbe és csak feszíti a tollai tövén lévő sebeit. Ez láthatóan sokat segített a közérzetén. Lábait nem mertem bekötözni mert féltem hogy beleragad a géz... azt találtam ki, hogy az amúgy is sűrű neogranormon kenőcsöt előző nap kinyomtam a tubusából és miután gyurmaszerűre száradt úgy kentem be vele az égett lábait, többé a szalma se ragadt bele és a sebek se voltak nyitottak. Az ennivalóval nem volt gond mert a varjak megesznek mindent és nagyon alkalmazkodóak, a városban képesek kiszedni a kukából is a kenyeret és beáztatják a pocsojában így ehetővé válik a száraz kenyér. Dezső is megevett mindent, kapott sajtot, mazsolát és halat is de kedvence a májkrémes kenyér amit szinte percek alatt elkopogtat a csőrével. Most nincsenek már rajta eleven sebek és érezhetően a súlya is növekedett. Kriszti hallotta először károgni "varjúcskát" mert ő csak így nevezi, aztán a minap már én is felfigyeltem ahogy hallatta a hangját. Most még kicsit fura mert sérült szárnyáról sok toll hiányzik és lábait is furán tartja, de így is berendezte magának a ketrecet és láthatóan jól éli megváltozott életét. Mindig elrejti a szalmába amit frissen kap, majd előkotorja az előzőnapi adagját és azt eszi meg, mintha attól tartana, hogy másnap elfelejtkezek róla. Figyel mindenre és jelez azonnal ha valami szokatlan történik. Beraktam a kamerát a ketrecébe és kimentem a garázsból, de nehéz volt átverni mert tudta hogy figyelik, leragasztottam a villogó piros "felvétel" ledet és csak úgy tudtam felvenni ahogy rendezkedik. Igazából szerettem volna mindig egy varjút mert tudtam hogy nagyon okos madár, persze nem ilyen áron, viszont a nagyfesz oszlopokon lévő fészekből soha nem volt szívem elvenni a fiókát. Most már van egy varjúm akit viszont egész életén keresztül el kell látnom, a kollégáim szerint nem is vagyok teljesen normális amiért ilyesmivel kinlódok... én viszont ezt teljesen másképpen fogom fel, napi 3perc enni adni és kicserélni a vizét, 2-3 naponta pedig kb.5perc a szalmát kicserélni alatta. Ezzel tartozok az élethez való ragaszkodásának és nem áldozatként élem meg, hanem az élet előtti egyfajta tiszteletnek. Igazából én nem tudom ezt jól megfogalmazni, de megfogalmazta előttem egy nálam nagyságrendekkel bölcsebb ember, Albert Schweitzer.
"Az ember csak akkor erkölcsös, ha magát az életet tartja szentnek, a növényekét és az állatokét épp úgy, mint az emberét, és igyekszik a lehetőségekhez képest segítséget nyújtani minden szükséget szenvedő életnek."
Döbbenetes volt számomra és példa értékű -még akkor is ha csak egy madárral kapcsolatben éltem meg- hogy szabadságát elveszítve amikor a teljes felépülés is reményvesztett, a kilátástalanságban is képes volt küzdeni, még akkor is ha ezt ösztönlényként tette.
Ez Dezső üzenete, aki bár nem tud többé olyan életet élni mint előtte de mégis ragaszkodik ehhez is amibe belekényszerült. Amivel pedig én is gazdagabb lettem az is nagy dolog mert a hitemben erősített meg és ha úgy alakul legközelebb is így cselekszem, még akkor is ha a csatavesztés is benne van egy ilyen történetben.
Van egy csomó anyagom és ha több időm lesz készítek Dezsőről egy kisfilmet is
Valahol a Nagy-Sárrét szántóföldekkel, fasorokkal és ligetekkel tagolt birodalmában egy otthont adó fészekaljban született egy kismadár. Az átlagosan tíz évre tehető életkor eléréséhez neki is minden esélye megvolt, területe a civilizációtól távol esik ami esősebb napokon szinte járhatatlan, mondhatni vadregényes, így aztán természetes ellenségein kívül más veszélyek nemigen leselkedtek rá. Nagyon okos madár akire a területét átszelő főút sem jelent különösebb kockázatot hiszen felismeri annak veszélyét, de akár még arra is képes, hogy ezt saját javára fordítsa ha pl.a dió feltörése a cél. Nem lehet tudni mennyi idős pontosan, de nem öreg és jó erőben volt mindaddig amíg egy napon a véletlenek sokasága teljesen felborította addigi megszokott életét. Elképzelésem szerint a villanyoszlopra leszálláskor érhette az áramütés. A jobb szárnyán keresztül a bal lábán futott át olyan szerencsétlenül, hogy a jobb lába is megsérült a villamos ív hatására. Kész csoda már az is hogy csepp kis teste egyáltalán túlélte a 20ezer voltot.
Előzőleg dolgoztunk már azon a vonalon de négy oszlopköz járhatatlan volt még gyalogosan is, így kimaradt az a szakasz és a munka egy szárazabb időszakra tevődött át. Pont arra a napra amikor a kis dolmányos csúnyán megsérült. Mekkora véletlen kell ahhoz, hogy azon a hatalmas területen pont akkor és pont arra a kis csapásra -ahol gyalogosan gumicsizmával még éppen megközelíthető a hálózat- zuhanjon le, oda ahol mi megtaláltuk. Először hívtuk a területileg illetékest, de nem tetszett amit hallottam, értéktelen madár ami ráadásul túlszaporodott és gyéríteni kellene, hagyjuk magára... de közben telt az idő és neve is lett, elfogadta tőlem a szendvicsből a trapista sajtot és bár nagy fájdalmai voltak mégis tartotta magát, ráadásul olyan bánatosan pislogott azokkal nagy gömbszemeivel, hogy egyszerűen nem volt lelkem kitenni az autóból. A neheze csak ezután jött, talán nem is gondoltam én ezt át igazán, láttam az égésnyomokat de csak napok múlva fakadtak ki a sebek és akkor már látszott, hogy nagy a baj, engem meg egyfolytában nyomasztott vajon helyesen cselekedtem akkor amikor hazahoztam...?
Az elején nagyon beleéltem magam és azt reméltem néhány hét múlva elautózunk a családdal arra a helyre ahol Dezsőt találtam és felveszem videóra ahogy elrepül és újra élvezi a szabadságát... ehelyett napok múlva azt láttam, hogy gyakorlatilag nem maradt életképes lágyrész a bal csűdjén és jobb szárnyának "újjvége" sem biztos hogy megmarad. Nem kívánom azt az érzést senkinek, még magam se tudtam hol van a határ, segítettem vajon rajta... vagy csak a szenvedését nyújtom és állatkínzó vagyok...?!
Az is megfordult a fejemben talán jobb lenne véget vetni a szenvedésének, de azt meg hogy? Az nem úgy működik mint amikor elfordítunk egy kapcsolót, vagy elfújunk egy gyertyát, ehhez nagyobb erő kell ami nem izom kérdése és nem a természet törvényeitől függ, hanem sokkal magasabb törvények működésétől, amit úgy hívnak élni akarás! Ezt az élni akarást láttam Dezsőn és bár elkeserítő volt látni megtört testét mégis ő maga győzött meg arról, hogy most már végig kell csinálni, még ha nagy próbatétel lesz neki is és nekem is. Amit találtam a neten mindent elolvastam ezzel kapcsolatban, pedig a vizsgára is készülni kellett, mégis valahogy ezt nagyobb kihívásként éltem meg. Minden este bekentem a sebeit amit nagyon jól tűrt, megégett szárnyáról levágtam az elsőrendű evezőtollait mert láttam ahogy beleakad mindenbe és csak feszíti a tollai tövén lévő sebeit. Ez láthatóan sokat segített a közérzetén. Lábait nem mertem bekötözni mert féltem hogy beleragad a géz... azt találtam ki, hogy az amúgy is sűrű neogranormon kenőcsöt előző nap kinyomtam a tubusából és miután gyurmaszerűre száradt úgy kentem be vele az égett lábait, többé a szalma se ragadt bele és a sebek se voltak nyitottak. Az ennivalóval nem volt gond mert a varjak megesznek mindent és nagyon alkalmazkodóak, a városban képesek kiszedni a kukából is a kenyeret és beáztatják a pocsojában így ehetővé válik a száraz kenyér. Dezső is megevett mindent, kapott sajtot, mazsolát és halat is de kedvence a májkrémes kenyér amit szinte percek alatt elkopogtat a csőrével. Most nincsenek már rajta eleven sebek és érezhetően a súlya is növekedett. Kriszti hallotta először károgni "varjúcskát" mert ő csak így nevezi, aztán a minap már én is felfigyeltem ahogy hallatta a hangját. Most még kicsit fura mert sérült szárnyáról sok toll hiányzik és lábait is furán tartja, de így is berendezte magának a ketrecet és láthatóan jól éli megváltozott életét. Mindig elrejti a szalmába amit frissen kap, majd előkotorja az előzőnapi adagját és azt eszi meg, mintha attól tartana, hogy másnap elfelejtkezek róla. Figyel mindenre és jelez azonnal ha valami szokatlan történik. Beraktam a kamerát a ketrecébe és kimentem a garázsból, de nehéz volt átverni mert tudta hogy figyelik, leragasztottam a villogó piros "felvétel" ledet és csak úgy tudtam felvenni ahogy rendezkedik. Igazából szerettem volna mindig egy varjút mert tudtam hogy nagyon okos madár, persze nem ilyen áron, viszont a nagyfesz oszlopokon lévő fészekből soha nem volt szívem elvenni a fiókát. Most már van egy varjúm akit viszont egész életén keresztül el kell látnom, a kollégáim szerint nem is vagyok teljesen normális amiért ilyesmivel kinlódok... én viszont ezt teljesen másképpen fogom fel, napi 3perc enni adni és kicserélni a vizét, 2-3 naponta pedig kb.5perc a szalmát kicserélni alatta. Ezzel tartozok az élethez való ragaszkodásának és nem áldozatként élem meg, hanem az élet előtti egyfajta tiszteletnek. Igazából én nem tudom ezt jól megfogalmazni, de megfogalmazta előttem egy nálam nagyságrendekkel bölcsebb ember, Albert Schweitzer.
"Az ember csak akkor erkölcsös, ha magát az életet tartja szentnek, a növényekét és az állatokét épp úgy, mint az emberét, és igyekszik a lehetőségekhez képest segítséget nyújtani minden szükséget szenvedő életnek."
Döbbenetes volt számomra és példa értékű -még akkor is ha csak egy madárral kapcsolatben éltem meg- hogy szabadságát elveszítve amikor a teljes felépülés is reményvesztett, a kilátástalanságban is képes volt küzdeni, még akkor is ha ezt ösztönlényként tette.
Ez Dezső üzenete, aki bár nem tud többé olyan életet élni mint előtte de mégis ragaszkodik ehhez is amibe belekényszerült. Amivel pedig én is gazdagabb lettem az is nagy dolog mert a hitemben erősített meg és ha úgy alakul legközelebb is így cselekszem, még akkor is ha a csatavesztés is benne van egy ilyen történetben.
Van egy csomó anyagom és ha több időm lesz készítek Dezsőről egy kisfilmet is
Szombaton kényelmetlenül éreztem magam, mikor ráébresztettél, hogy az egykori tanyasi iskola emlékére kialakított kis pihenőről elfeledkeztem. Ma a vizsga után a robogóval kimentem felderíteni, hogy hol is van. A legszomorúbb az egészben az, hogy elmentünk mellette, csak a gaztól és a fáktól nem vettük észre. Most telefonnal csináltam pár képet.
jólvan, most kicsit megnyugtattál. Igen az lehet, hogy vmelyik henger nem mindig úgy megy ahogy kéne. Amikor nézem hogy melegszenek a leömlők akkor egyszerre, viszont biztos számít az is hogy gynegébbnek érzem a gépet, és amit többször mondtam, hogy folyamatos gyorsmenetben, ledadog...
Akkor az a jobbik eset. Lehet szar minőségű benzint tankoltál és felkapott valamit, vagy esetleg indításkor lemaradt valamelyik henger és később gyújtotta be az addigra felgyült benzint és onnan a füst. Ha átmeneti füst volt és nem szerkezeti kopásból eredő, akkor nincs nagy gáz. Ha motor baj lenne akkor azt a füstölést mindig tapasztalnád hiszen az magától nem múlik el
Nincs. Illetve egyenlőre nem mérhető. Olajat ősszel cseréltem benne, de akkor szerelőhöz is vittem (leeresztő csavar menete szétment...), ő pedig teletöltötte. Mármint max szint felett volt bőven. Mondta, hogy indításkor úgyis nagyon megcsappan a szint, jó az ha van benne. Múltkor Józsinál néztük meg a szintet, még max felett volt jóval.
Direkt járattam, és néztem hogy az milyen füst. Nem kék volt, hanem mint ha gazt égetnék, olyasmi.
Figyeltem arra is hogy milyen az idő, és jó volt, meleg volt, nem volt párás. Fogalmam sincs mitől lehetett, de ez egy reggel volt, most már jó. Mondjuk egyre nkább úgy érzem hogy vesztett az erejéből a gép.
Olajfogyasztás van? Ez is sokat elárul!
"Elvárom (és nem tűröm), hogy egyes népcsoporthoz tartozó emberek, kiemelkedőnek tartsák magukat, és lenézően, lekezelően "ugassanak" nekem, faji alapon."
Ezt mindenki elvárja és mindenkinek kijár a tisztelet, főleg ha emberekről beszélünk, legyen az Afrika vagy bármelyik világrész.
Ennél nem több az én mondandóm se, lehetne folytatni, hogy régen mi volt és most milyen következménye van, de sajnos ettől még nem változik semmi, csak esetleg konfliktusokat szül, ezért nem tetszik a dolog.
A motor vagy füstöl vagy nem, máról holnapra nem fogja abbahagyni és aztán újra elkezdeni. Lehet a párát láttad, az előzőekhez képes hidegebb párásabb reggelen. A füst kék színű általában ha eszi a motor az olajat, ráadásul még fojtós szaga is van, ha benzinből kap sokat akkor fekete, ez a jobbik eset mert egy karburátor beállítással ez orvosolható.
A motor vagy füstöl vagy nem,
Ezt mindenki elvárja és mindenkinek kijár a tisztelet, főleg ha emberekről beszélünk, legyen az Afrika vagy bármelyik világrész.
Ennél nem több az én mondandóm se, lehetne folytatni, hogy régen mi volt és most milyen következménye van, de sajnos ettől még nem változik semmi, csak esetleg konfliktusokat szül, ezért nem tetszik a dolog.
A motor vagy füstöl vagy nem, máról holnapra nem fogja abbahagyni és aztán újra elkezdeni. Lehet a párát láttad, az előzőekhez képes hidegebb párásabb reggelen. A füst kék színű általában ha eszi a motor az olajat, ráadásul még fojtós szaga is van, ha benzinből kap sokat akkor fekete, ez a jobbik eset mert egy karburátor beállítással ez orvosolható.
A motor vagy füstöl vagy nem,
Pöstren nagyon meleg van! Már reggel 8kor 27 fokot mutatott az utcai hőmérő!
Én speciel nem nézem le az afrikaiakt, indiaiakat, senkit se. Viszont! Elvárom (és nem tűröm), hogy egyes népcsoporthoz tartozó emberek, kiemelkedőnek tartsák magukat, és lenézően, lekezelően "ugassanak" nekem, faji alapon. Főleg Magyarországon. Ráadásul szintén faji alapon privilégiumokat élvezhessenek.
És bizonyos féle-fajta emberekkel mindenkinek van előítélete. Nem azért mert ezt mondják mások, akik úgymond "uszítanak", hanem tapasztalatból. Én nem vagyok még annyira idős, de van annyi belvárosi tapasztalatom, hogy tartsak olyan emberektől akikről távolról látszik, hogy belém köthet. Szerintem ezzel semmi gond nincs. Én ezért kerülöm az ilyet, de mindenhol vannak kivételek, és azokkal ugyanúgy meg tudom értetni magam, mint mással.
"amikor jogszabályokkal akarták a véleményszabadságot korlátozni".
Én úgy tudom, hogy most is van ilyen törvény. Csak a nyugati sajtó erre nem ugrik. Bezzeg a médiatörvényre nagyon rávetették magukat, de azt senkit nem érdekel, hogy évek óta bűnös akinek más a véleménye egy bizonyos valóban sötét, és kegyetlen korszakról. Tudod Laci, nem igazán örülök annak, hogy Kanadába megy az adóm, olyan embereknek aki a leszármazottja egy holokauszt túlélőnek. Ráadásul az Orbán kormány ezt az amúgy sem kevés összeget megduplázta. Jó eséllyel ezek az emberek nem is beszélnek már magyarul. Nekem semmi közöm ehhez az egészhez, sőt az őseimnek sem volt. Akkor miért én fizetek? És jó eséllyel az unokáim is fognak, ha ezt a bizniszt el tudják húzni addig.
A történelmet pedig vagy elhiszi az ember, vagy nem. Mert ugye történelmet győztesek írnak. Most is meg lehet figyelni, hogy olyan embereket sároznak be, is bélyegeznek meg, akiknek az őseik az életüket köszönhették. Ebből a gödörből Magyarország nem fog kimászni, ha ennyire nyugat felé húz, és akármennyire próbálkozik, csak mélyebbre süllyed.
Bocsánat, hogy ilyen sokat írtam, meg nem is témába vág, de most van időm.
Arra tudtok mondani valamit, hogy lehetett-e a motor azért annyira füstös indításkor, mert előtte elázott? Vagy ez nem függ össze?
Én speciel nem nézem le az afrikaiakt, indiaiakat, senkit se. Viszont! Elvárom (és nem tűröm), hogy egyes népcsoporthoz tartozó emberek, kiemelkedőnek tartsák magukat, és lenézően, lekezelően "ugassanak" nekem, faji alapon. Főleg Magyarországon. Ráadásul szintén faji alapon privilégiumokat élvezhessenek.
És bizonyos féle-fajta emberekkel mindenkinek van előítélete. Nem azért mert ezt mondják mások, akik úgymond "uszítanak", hanem tapasztalatból. Én nem vagyok még annyira idős, de van annyi belvárosi tapasztalatom, hogy tartsak olyan emberektől akikről távolról látszik, hogy belém köthet. Szerintem ezzel semmi gond nincs. Én ezért kerülöm az ilyet, de mindenhol vannak kivételek, és azokkal ugyanúgy meg tudom értetni magam, mint mással.
"amikor jogszabályokkal akarták a véleményszabadságot korlátozni".
Én úgy tudom, hogy most is van ilyen törvény. Csak a nyugati sajtó erre nem ugrik. Bezzeg a médiatörvényre nagyon rávetették magukat, de azt senkit nem érdekel, hogy évek óta bűnös akinek más a véleménye egy bizonyos valóban sötét, és kegyetlen korszakról. Tudod Laci, nem igazán örülök annak, hogy Kanadába megy az adóm, olyan embereknek aki a leszármazottja egy holokauszt túlélőnek. Ráadásul az Orbán kormány ezt az amúgy sem kevés összeget megduplázta. Jó eséllyel ezek az emberek nem is beszélnek már magyarul. Nekem semmi közöm ehhez az egészhez, sőt az őseimnek sem volt. Akkor miért én fizetek? És jó eséllyel az unokáim is fognak, ha ezt a bizniszt el tudják húzni addig.
A történelmet pedig vagy elhiszi az ember, vagy nem. Mert ugye történelmet győztesek írnak. Most is meg lehet figyelni, hogy olyan embereket sároznak be, is bélyegeznek meg, akiknek az őseik az életüket köszönhették. Ebből a gödörből Magyarország nem fog kimászni, ha ennyire nyugat felé húz, és akármennyire próbálkozik, csak mélyebbre süllyed.
Bocsánat, hogy ilyen sokat írtam, meg nem is témába vág, de most van időm.
Arra tudtok mondani valamit, hogy lehetett-e a motor azért annyira füstös indításkor, mert előtte elázott? Vagy ez nem függ össze?
Tegnap későn jöttem be és fáradt voltam, aztán nem is lett volna jó első felindulásból válaszolni. A "bunkózást" sokféleképpen lehet definiálni, igazából az se volt tiszta melyik hozzászólásom váltotta ki belőled hogy ezt írd nekem. Máskor többet vagy itt ezért éreztem hogy valami van, ezek szerint rátapintottam a lényegre. A "bunkóságomnak" előzménye is van, hiszen volt már parázs vitánk 2-3éve amikor jogszabályokkal akarták a véleményszabadságot korlátozni egy embertelen történelmi korszakkal kapcsolatosan, Te akkor is igen keményen hírdetted az igét... biztosan emlékszel nem akarom taglalni és nem azért mert nem tudnék érvelni. Voltak érveim Afrikával kapcsolatosan is, eltérő kultúrák, természeti adottságok, belső konfliktusok...stb. Egyikőnk sem Afrika szakértő és igazából nem is tudjuk meggyőzni a másikat, én a nyomort látom és a szerencsétlenséget, míg Te csak egy alacsonyabb rendű fajt aki megérdemli a sorsát. Minden további vitát megelőzendő én azt javaslom ezt a mellékvágányt ne erőltessük, nagyon sok más dologról tudunk mi normálisan beszélgetni és sajnálnám ha emiatt szakadna meg a fonal.
Itt tűrhető az idő csak egy kicsit fúj a szél, de legalább nem esik!
Itt tűrhető az idő csak egy kicsit fúj a szél, de legalább nem esik!
Igen Laci, Te szót emelsz és nem érvelsz hanem bunkózol! Az afrikai népesség, nem talált fel semmit! (fél milliárd ember) Még a szeget se!
beszéltem német mérnökkel, a felmenői Magyarországról kitelepített svábok voltak. Nos ez a német ember odament egy csomó társával "jószolgálati küldetés" keretében, hogy ipart telepítsen. Ha jól emlékszem Togóba. Majd visszajött. MERT: " Nem lehet oda ipart telepíteni, ahol egy 6300-as golyóscsapágyra isteni csodaként néznek"! Nem tudnak ezerig számolni! Nem tudnak három napig rendszeres időben a munkába bemenni! Stb stb.....!
beszéltem német mérnökkel, a felmenői Magyarországról kitelepített svábok voltak. Nos ez a német ember odament egy csomó társával "jószolgálati küldetés" keretében, hogy ipart telepítsen. Ha jól emlékszem Togóba. Majd visszajött. MERT: " Nem lehet oda ipart telepíteni, ahol egy 6300-as golyóscsapágyra isteni csodaként néznek"! Nem tudnak ezerig számolni! Nem tudnak három napig rendszeres időben a munkába bemenni! Stb stb.....!
Kíváncsian várom.
Az túlzás hogy jól van, nagyon élni akar és hihetetlen életösztön van benne.
Eszméletlen okos de sajnos úgy néz ki, hogy nem fog tudni repülni többé...
Ha lesz rá időm leírom a történetét és majd megmutatom, mert üzenete van!
Eszméletlen okos de sajnos úgy néz ki, hogy nem fog tudni repülni többé...
Ha lesz rá időm leírom a történetét és majd megmutatom, mert üzenete van!
Még nem tudom hova küldhetném, és melyiket.
Semmi ilyesmi nem volt mögötte.
Örülök, hogy Dezsőt sikerült a gyógyulás útjára terelgetni, remélem annyi örömöt fog neked okozni, mint amennyi törődést most kap