Hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Viszont felújítanak vele egy komplett templomot, az meg má nem semmi, igaz nem tudhatjuk milyen elhalálozási mutatóval
Pont ezen gondolkoztam én is. Csak a korábban elküldött szabad hétvégés mailod a másik gépen van, ami még nem elérhető jelenleg (ill. még jó ideig). Ha elküldenéd még egyszer privátban, megköszönném.
A videókról és a galériákról annyit, hogy ha magadnak és családodnak örömet okoz a nézegetésük akkor már célt értél. Ha rajtuk kívül tetszik egy-öt vagy akár száz embernek az már bónusz. Akik lehúzzák, jellemzően arctalan, ezzel együtt jellemtelen, így számomra nem is létező emberek. Az ilyenekre nem szabad az időt pocsékolni.
A videókról és a galériákról annyit, hogy ha magadnak és családodnak örömet okoz a nézegetésük akkor már célt értél. Ha rajtuk kívül tetszik egy-öt vagy akár száz embernek az már bónusz. Akik lehúzzák, jellemzően arctalan, ezzel együtt jellemtelen, így számomra nem is létező emberek. Az ilyenekre nem szabad az időt pocsékolni.
Szia Zsolt!
Már a túrán úgy fotóztam és próbáltam gyűjteni az infókat, hogy valamelyest sikerüljön haza is hozni az élményből. Jó érzés mikor feltöltesz egy galériát és csak egy két ismerősödnek közömbös... de a visszajelzések azt mutatják, hogy legközelebb is érdemes energiát fektetni bele. Saját magamnak rakom egyébként a lécet, ezért általában alapos vagyok, ma már a videón agyaltam pedig egész nap nem voltam itthon. Egyszer már sikerült olyat összahozni amire 308 ember nyomott "tetszik"-et és 98 hozzászólás született... nem tudom sikerül-e mégyegyszer, de nem is ez a lényeg, aki szerelmese a túramotorozásnak az úgyis érti a lényeget.
Lassan terveznünk kellene a mi kis alföldi túránkat is és ideje lenne egyeztetni a beosztásainkat.
Már a túrán úgy fotóztam és próbáltam gyűjteni az infókat, hogy valamelyest sikerüljön haza is hozni az élményből. Jó érzés mikor feltöltesz egy galériát és csak egy két ismerősödnek közömbös... de a visszajelzések azt mutatják, hogy legközelebb is érdemes energiát fektetni bele. Saját magamnak rakom egyébként a lécet, ezért általában alapos vagyok, ma már a videón agyaltam pedig egész nap nem voltam itthon. Egyszer már sikerült olyat összahozni amire 308 ember nyomott "tetszik"-et és 98 hozzászólás született... nem tudom sikerül-e mégyegyszer, de nem is ez a lényeg, aki szerelmese a túramotorozásnak az úgyis érti a lényeget.
Lassan terveznünk kellene a mi kis alföldi túránkat is és ideje lenne egyeztetni a beosztásainkat.
Szép jó napot Mindenkinek!
Ma reggel újra végig néztem az erdélyi galériát és örömmel látom, hogy szaporodnak a kommentek. Még a góré is megszólított köztük. Ez is bizonyítja, hogy nagyon jól sikerült összeállítást raktál fel.
Ma reggel újra végig néztem az erdélyi galériát és örömmel látom, hogy szaporodnak a kommentek. Még a góré is megszólított köztük. Ez is bizonyítja, hogy nagyon jól sikerült összeállítást raktál fel.
Viszont felújítanak vele egy komplett templomot, az meg má nem semmi, igaz nem tudhatjuk milyen elhalálozási mutatóval
Udvariasan fogalmazva nemes egyszerűség,vagy célszerűség,de őszintén szólva az első gondolatom, hogy a kókányolás netovábbja. Ezzel dolgozni, maga az öngyilkosság.
Köszi!
Van még kép bőven és több videós szösszenet is, azt viszont nem kevés idő lesz összevágni, úgyhogy arra még várnod kell egy kicsit. Viszont mutatok egy olyan műszert amitől majdnem dobtam egy hátast
Ezt egy felújítás alatt álló templom udvarán sikerült lefotózni, a kéteres betáp vezeték valamikor a boldog időkben egy éjjeli lámpa tartozéka lehetett, természetesen a kapcsolója is ahhoz volt méretezve és nem a közel 1kW-os motorhoz... valószínű egyszer bekapcsolták és az össze is ragadt, viszont a dugvillával ezután is szakítható az áramkör... komolyan mondom ez már fájt! Érintésvédelmi oldalról nem is elemzem mert olyan szinten szabálytalan hogy ihaj... viszont gépeszeti szempontból megér egy misét, magán a keverő dobon fut az ékszíj... egyszerűen remek! így kell megspórolni egy ékszíjtárcsát! A védőburkolat hiánya mellékes, hát ne nyúljon oda és nem szakítja le a karját, ez ilyen egyszerű! A billentés technikája sincs túlragozva, három kis léccel van kihézagolva az üzemi dőlésszög és egy vasrúddal lehet billenteni a kész anyagot... brilliáns!
Viszont az előkészítő részleg sem akármilyen ugyanis a finomra rostált anyag egy parabola tükörben kapott helyet ami már csak hab volt a tortán...
Egy munkavédelmis betévedne oda szerintem szíven szúrná magát a tollával!
Érdemes ránagyítani a képekre mert az apró részletekben mutatkoznak meg a lángészre utaló megoldások...
Van még kép bőven és több videós szösszenet is, azt viszont nem kevés idő lesz összevágni, úgyhogy arra még várnod kell egy kicsit. Viszont mutatok egy olyan műszert amitől majdnem dobtam egy hátast
Ezt egy felújítás alatt álló templom udvarán sikerült lefotózni, a kéteres betáp vezeték valamikor a boldog időkben egy éjjeli lámpa tartozéka lehetett, természetesen a kapcsolója is ahhoz volt méretezve és nem a közel 1kW-os motorhoz...
valószínű egyszer bekapcsolták és az össze is ragadt, viszont a dugvillával ezután is szakítható az áramkör... komolyan mondom ez már fájt! Érintésvédelmi oldalról nem is elemzem mert olyan szinten szabálytalan hogy ihaj... viszont gépeszeti szempontból megér egy misét, magán a keverő dobon fut az ékszíj... egyszerűen remek! így kell megspórolni egy ékszíjtárcsát! A védőburkolat hiánya mellékes, hát ne nyúljon oda és nem szakítja le a karját, ez ilyen egyszerű! A billentés technikája sincs túlragozva, három kis léccel van kihézagolva az üzemi dőlésszög és egy vasrúddal lehet billenteni a kész anyagot... brilliáns!
Viszont az előkészítő részleg sem akármilyen ugyanis a finomra rostált anyag egy parabola tükörben kapott helyet ami már csak hab volt a tortán...
Egy munkavédelmis betévedne oda szerintem szíven szúrná magát a tollával!
Érdemes ránagyítani a képekre mert az apró részletekben mutatkoznak meg a lángészre utaló megoldások...
Igazán szép galériát kerekítettél megint. Gondolom képekből még a sokszorosa lapul memória kártyákon. Majd apránként csepegtess belőle még.
Mi még szombaton azután hogy felvettük a gyerkőcöt Hatvanban, a hegyek felé vettük az irányt. Voltunk a Kékesen, onnan át kocsikáztunk Szilvásváradra. Ez csak egy egy napos kis kirándulás volt, de jól éreztük magunkat.
Mi még szombaton azután hogy felvettük a gyerkőcöt Hatvanban, a hegyek felé vettük az irányt. Voltunk a Kékesen, onnan át kocsikáztunk Szilvásváradra. Ez csak egy egy napos kis kirándulás volt, de jól éreztük magunkat.
Én emelem a tétet: annak nőjjön rá köröm, aki a héten eddig nem motorozott összesen 700 km-t
Szia Laci!
Örülök, hogy rendben hazaértetek, várom majd a képeket, hagy folyassam a nyálamat
Örülök, hogy rendben hazaértetek, várom majd a képeket, hagy folyassam a nyálamat
Tavaly én is hetekig Erdély hatása alatt álltam, sőt ősszel egy hosszú hétvégén nagyon szerettem volna visszamenni, de akkor kezdte az autó a sz@rakodást, így azután maradtunk. De biztos, hogy még fogunk menni(csak egészség,no meg zseton legyen). Jó éjszakát, holnap reggelre megyek, de délután, vagy este majd folytatjuk.
Szia!
Kicsit még fel vagyok pörögve de azért fogok tudni aludni, tegnap ilyenkor (igaz akkor 11óra volt) még javában söröztünk a teraszon... a jót könnyen meg lehet szokni...
Kicsit még fel vagyok pörögve de azért fogok tudni aludni, tegnap ilyenkor (igaz akkor 11óra volt) még javában söröztünk a teraszon... a jót könnyen meg lehet szokni...
Helló Laci! Mozgalmas öt napotok lehetett ebből a kis előzetesből ítélve. Egy kis részét mi is láttuk tavaly, így lelki szemeim előtt megjelentek a képek nálam is. Várom a képeket és a hozzátartozó leírást! Na de most pihenjetek először is.
Sziasztok!
Köszönöm szépen a jókívánságaitokat! Épségben hazaértünk és még a legapróbb műszaki hiba is elkerült bennünket. Ez egy olyan túra volt amit címszavakban nem lehet összefoglalni és igazából a fórum adta lehetőség is kevés a teljesség kifejezésére. Valahogy a kettő között megpróbálom röviden leírni az elmúlt 5 nap élményeit amelyek még mindig csak kavarognak bennem és a feldolgozásukhoz el kell telnie néhány napnak. Vasárnap reggel viszonylag korán gyülekeztünk mert szoros volt az első nap amiből már a határátlépésnél elveszítettünk egy órát az időeltolódás miatt. Öten indultunk négy motorral: Péter, aki egyébként Erdély jó ismerője és a túra szellemi atyja (1,2-es Inazuma), Laci, a csapat terepmotoros felderítője (650-es Aprilia Pegaso), Gábor, ő most jött velünk először(GSX 550) és mi ketten Krisztivel a Csühösünkön. A határon pillanatok alatt átjutottunk de a nagyváradi elkerülő előtt egy kicsivel sajnos motoros balesetbe futottunk bele. A szalagkorlát alá volt beékelődve egy 750-es Srad, pilótája pedig eszméletlenül feküdt kicsivel arréb. Megálltunk segíteni és mint kiderült egy debreceni motoros csapathoz tartozott a srác aki időközben szerencsére magához tért és tudott is beszélni a társaival. A motorból folyt az olaj, a hátulját négyen emeltük fel és a szalagkorláton túlról kaptuk az instrukciókat merre forgassuk mert teljesen begyűrődött a korlát alá a motor eleje amit nem volt egyszerű kiszabadítani. Jött hamar a mentő és miután ránk már nem volt szükség folytattuk az utunkat, persze a hangulatot azért letörte a szomorú eset. Csernakeresztúr volt az úticélunk amit igazán kacifántosan közelítettünk meg annak érdekében, hogy már az első nap is megfelelően legyen kihasználva. Érintettük a Bélesi tározót majd Havasfelfalu után a Tárnicai-tónál csatlakozott hozzánk Zolibá akit a CB500 fórumon ismertem meg, Hidegszamos, Járavölgy, Borrév, Nagyenyed, Tövis...stb. Volt ahol haladós volt a tempó de volt ahol 60-70-el lehetett haladni, szinte végigmotoroztuk a napot egy egy kisebb megállással. Emlékezetes marad amikor este 8-9 között Déva előtt az autópályán jó kis tempó mellett a szemből sütő nap olyan hatást adott a széles aszfaltnak mintha vízen siklanánk majd előttünk bukott le a nap az egyre közeledő hatalmas hegyek mögött... fáradt voltam de boldog, hiszen még ott volt előttünk 4 teljes nap, csodálatos programokkal és egy nagyon kellemes társasággal. Este 10 körül értünk a szállásra ahol nagyon finom vacsorát kaptunk, lezuhanyoztam és ahogy végigfeküdtem az ágyon szinte azonnal elaludtam. Az még eljutott az agyamig amikor Kriszti megkérdezte "ugye nem megyünk gyorsan holnap azon a kanyargós Transalpinán?"... a választ viszont már hiába várta. Másnap mikor ébresztett a telefon azonnal kiugrottam az ágyból, gyors készülődés majd egy bőséges és finom reggeli után elindultunk egy újabb nagy körre. Kezdtük a Vörös-szakadékkal ami nem véletlen viseli ezt a nevet, kicsit viszontagságos volt az út de Laci barátunk terepmotoros federítésének köszönhetően a kezdeti nehézségek után egészen jól járható utat sikerült találnunk. A Bistra-tó és az Oasa-tó már a Transalpinra vezető út része volt ami 2228m magasra vitt fel minket olyan visszafordítós és kacifántos kanyargások mellett, hogy szinte beleszédültünk... ezt igazából képek nélkül nem tudom prezentálni, volt ebben útszéli szamár etetés, szalagkorlát nélküli szakadék mentén motorozás... a végére elég szépen fogyatkoztak a majrécsíkok. Ahogy időm engedi összeállítok a több száz képből és a nem kevés videóból egy bemutatót ami ha töredékét is de valamelyest visszaadja a látnivalókat. Este megint későn értünk a szállásra és gyakorlatilag úgy éreztem magam mint aki az összes érzőideget szétülte az ülepében... még néhány sör és egy újabb kiadós vacsi után úgy ájultam el mint akit péklapáttal fejen csaptak. A harmadik nap már lájtosabb volt, Vajdahunyad várát néztuk meg és "az Magos Déva várát" ami igaz hogy teljesen körbe volt álványozva de legalább pozitívum, hogy megőrzik az állagát az utókor számára, ezekről is készült nagyon sok kép. Zolibá a nap végén elköszönt tőlünk amit nagyon sajnáltam mert még szívesen hallgattam volna nagyszerű történeteit, de így is jó volt hogy tudott szánni ránk két napot az amúgy is kevés szabadidejéből. Most hamar hazaértünk és egy kicsit hosszabb sörözés közben megbeszéltük a 4. nap programjait. A csapat fele maradt az eredeti tervnél ami templom látogatásokból és gyalogos túrából állt a Retyezát-hegységben, majd végül a hátszegi bölényrezervátumnál fejeződött be. Laci és Gábor a Transzfogarast választották. A 4. nap Laciék korán indultak, mi kicsit ráérősebben, kezdtük a Sztrigyszentgyörgy templommal majd Kolcvár következett, volt egy kis kellemetlenség is amikor a Kendeffy-templomban egy kicsit elfelejtkeztem magamról és rajtam maradt a bézbólsapim... az ortodox templomban ez nagyon nem illik mint kiderült (mondjuk máshol sem igazán) és ezt az ottani "hajjakend" tudtomra is adta, sőt nagyon csúnyán nézett rám egész idő alatt és még búcsúzóul is pedig azonnal levettem a sapit... mondjuk lehet az is volt a baj hogy beültem a székébe... ha vágni tudott volna a szemével ott helyben darabokra hullottam volna.
A Retyezát hegység kemény gyalogtúrát tartogatott, elhagytuk a túraútvonalat és valami kecskecsapáson kapaszkodtunk fel az egyik nagyobb hegy teteje közelébe ahonnan gyönyörű kilátás nyílott a Hátszegi medence egy részére. A Demsus templom megtekintése után következett a bölényrezervátum ami szintén nagy élmény volt, de majd ezeket is képekkel fogom a későbbiekben bemutatni. Este a transzfogarasi különítmény még hamarabb a szállásra ért mint mi, aztán elmeséltük egymásnak a kalandjainkat. Volt még érkezéskor egy szívet melengető élmény. A Csernakeresztúri magyar gyerekek mindig lestek mikor megérkeztünk és az első nap Peti el is vitte az egyiket egy körre. Most is ott vártak a szállás előtt, ledobtam az oldaldobozokat, Kriszti segített felültetni a gyerekeket és motoroztattam őket, a felnőttek mosolyogtak és integettek pedig tartottam tőle, hogy esetleg féltve a gyerekeket ez máskép sül el. Egy egészen pici fiúcskát nem engedte a Mamája de neki sztenderre állítottam a motort és meghúzgálhatta a gázt, van olyan képem amikor négy gyerek ül a Csühösön... olyan aranyosak voltak, hogy az se érdekelt ha összekoszolják a cipőjükkel az űlést.
A mai nap reggelén összepakoltunk, megköszöntük a szállásadóinknak a remek ellátást, készítettünk közös fotókat és elköszöntünk. Szép helyeket érintettünk hazafelé is, de már nem sokszor álltunk meg, így is Belényesen 1órát vártunk a pizzára. Remek volt minden, egy csepp eső sem esett és ki tudtunk használni minden percet. Majd mesélek még és mutatok képeket de mára kifogytam, nagyon sok anyag összegyült és hozzám fut be minden, nem kicsi munka lesz a videót is összevágni. Legelőször a saját képeimből csinálok egy galériát amit remélhetőleg a hét végén már meg is mutatok.
Bocsánat amiért kissé hosszúra sikeredett, de így is csak felületesen írtam le a dolgokat.
Azt hiszem én még egy jó darabig Erdélyről fogok álmodni...
Köszönöm szépen a jókívánságaitokat! Épségben hazaértünk és még a legapróbb műszaki hiba is elkerült bennünket. Ez egy olyan túra volt amit címszavakban nem lehet összefoglalni és igazából a fórum adta lehetőség is kevés a teljesség kifejezésére. Valahogy a kettő között megpróbálom röviden leírni az elmúlt 5 nap élményeit amelyek még mindig csak kavarognak bennem és a feldolgozásukhoz el kell telnie néhány napnak. Vasárnap reggel viszonylag korán gyülekeztünk mert szoros volt az első nap amiből már a határátlépésnél elveszítettünk egy órát az időeltolódás miatt. Öten indultunk négy motorral: Péter, aki egyébként Erdély jó ismerője és a túra szellemi atyja (1,2-es Inazuma), Laci, a csapat terepmotoros felderítője (650-es Aprilia Pegaso), Gábor, ő most jött velünk először(GSX 550) és mi ketten Krisztivel a Csühösünkön. A határon pillanatok alatt átjutottunk de a nagyváradi elkerülő előtt egy kicsivel sajnos motoros balesetbe futottunk bele. A szalagkorlát alá volt beékelődve egy 750-es Srad, pilótája pedig eszméletlenül feküdt kicsivel arréb. Megálltunk segíteni és mint kiderült egy debreceni motoros csapathoz tartozott a srác aki időközben szerencsére magához tért és tudott is beszélni a társaival. A motorból folyt az olaj, a hátulját négyen emeltük fel és a szalagkorláton túlról kaptuk az instrukciókat merre forgassuk mert teljesen begyűrődött a korlát alá a motor eleje amit nem volt egyszerű kiszabadítani. Jött hamar a mentő és miután ránk már nem volt szükség folytattuk az utunkat, persze a hangulatot azért letörte a szomorú eset. Csernakeresztúr volt az úticélunk amit igazán kacifántosan közelítettünk meg annak érdekében, hogy már az első nap is megfelelően legyen kihasználva. Érintettük a Bélesi tározót majd Havasfelfalu után a Tárnicai-tónál csatlakozott hozzánk Zolibá akit a CB500 fórumon ismertem meg, Hidegszamos, Járavölgy, Borrév, Nagyenyed, Tövis...stb. Volt ahol haladós volt a tempó de volt ahol 60-70-el lehetett haladni, szinte végigmotoroztuk a napot egy egy kisebb megállással. Emlékezetes marad amikor este 8-9 között Déva előtt az autópályán jó kis tempó mellett a szemből sütő nap olyan hatást adott a széles aszfaltnak mintha vízen siklanánk majd előttünk bukott le a nap az egyre közeledő hatalmas hegyek mögött... fáradt voltam de boldog, hiszen még ott volt előttünk 4 teljes nap, csodálatos programokkal és egy nagyon kellemes társasággal. Este 10 körül értünk a szállásra ahol nagyon finom vacsorát kaptunk, lezuhanyoztam és ahogy végigfeküdtem az ágyon szinte azonnal elaludtam. Az még eljutott az agyamig amikor Kriszti megkérdezte "ugye nem megyünk gyorsan holnap azon a kanyargós Transalpinán?"... a választ viszont már hiába várta. Másnap mikor ébresztett a telefon azonnal kiugrottam az ágyból, gyors készülődés majd egy bőséges és finom reggeli után elindultunk egy újabb nagy körre. Kezdtük a Vörös-szakadékkal ami nem véletlen viseli ezt a nevet, kicsit viszontagságos volt az út de Laci barátunk terepmotoros federítésének köszönhetően a kezdeti nehézségek után egészen jól járható utat sikerült találnunk. A Bistra-tó és az Oasa-tó már a Transalpinra vezető út része volt ami 2228m magasra vitt fel minket olyan visszafordítós és kacifántos kanyargások mellett, hogy szinte beleszédültünk... ezt igazából képek nélkül nem tudom prezentálni, volt ebben útszéli szamár etetés, szalagkorlát nélküli szakadék mentén motorozás... a végére elég szépen fogyatkoztak a majrécsíkok. Ahogy időm engedi összeállítok a több száz képből és a nem kevés videóból egy bemutatót ami ha töredékét is de valamelyest visszaadja a látnivalókat. Este megint későn értünk a szállásra és gyakorlatilag úgy éreztem magam mint aki az összes érzőideget szétülte az ülepében... még néhány sör és egy újabb kiadós vacsi után úgy ájultam el mint akit péklapáttal fejen csaptak. A harmadik nap már lájtosabb volt, Vajdahunyad várát néztuk meg és "az Magos Déva várát" ami igaz hogy teljesen körbe volt álványozva de legalább pozitívum, hogy megőrzik az állagát az utókor számára, ezekről is készült nagyon sok kép. Zolibá a nap végén elköszönt tőlünk amit nagyon sajnáltam mert még szívesen hallgattam volna nagyszerű történeteit, de így is jó volt hogy tudott szánni ránk két napot az amúgy is kevés szabadidejéből. Most hamar hazaértünk és egy kicsit hosszabb sörözés közben megbeszéltük a 4. nap programjait. A csapat fele maradt az eredeti tervnél ami templom látogatásokból és gyalogos túrából állt a Retyezát-hegységben, majd végül a hátszegi bölényrezervátumnál fejeződött be. Laci és Gábor a Transzfogarast választották. A 4. nap Laciék korán indultak, mi kicsit ráérősebben, kezdtük a Sztrigyszentgyörgy templommal majd Kolcvár következett, volt egy kis kellemetlenség is amikor a Kendeffy-templomban egy kicsit elfelejtkeztem magamról és rajtam maradt a bézbólsapim... az ortodox templomban ez nagyon nem illik mint kiderült (mondjuk máshol sem igazán) és ezt az ottani "hajjakend" tudtomra is adta, sőt nagyon csúnyán nézett rám egész idő alatt és még búcsúzóul is pedig azonnal levettem a sapit... mondjuk lehet az is volt a baj hogy beültem a székébe... ha vágni tudott volna a szemével ott helyben darabokra hullottam volna.
A Retyezát hegység kemény gyalogtúrát tartogatott, elhagytuk a túraútvonalat és valami kecskecsapáson kapaszkodtunk fel az egyik nagyobb hegy teteje közelébe ahonnan gyönyörű kilátás nyílott a Hátszegi medence egy részére. A Demsus templom megtekintése után következett a bölényrezervátum ami szintén nagy élmény volt, de majd ezeket is képekkel fogom a későbbiekben bemutatni. Este a transzfogarasi különítmény még hamarabb a szállásra ért mint mi, aztán elmeséltük egymásnak a kalandjainkat. Volt még érkezéskor egy szívet melengető élmény. A Csernakeresztúri magyar gyerekek mindig lestek mikor megérkeztünk és az első nap Peti el is vitte az egyiket egy körre. Most is ott vártak a szállás előtt, ledobtam az oldaldobozokat, Kriszti segített felültetni a gyerekeket és motoroztattam őket, a felnőttek mosolyogtak és integettek pedig tartottam tőle, hogy esetleg féltve a gyerekeket ez máskép sül el. Egy egészen pici fiúcskát nem engedte a Mamája de neki sztenderre állítottam a motort és meghúzgálhatta a gázt, van olyan képem amikor négy gyerek ül a Csühösön... olyan aranyosak voltak, hogy az se érdekelt ha összekoszolják a cipőjükkel az űlést.
A mai nap reggelén összepakoltunk, megköszöntük a szállásadóinknak a remek ellátást, készítettünk közös fotókat és elköszöntünk. Szép helyeket érintettünk hazafelé is, de már nem sokszor álltunk meg, így is Belényesen 1órát vártunk a pizzára. Remek volt minden, egy csepp eső sem esett és ki tudtunk használni minden percet. Majd mesélek még és mutatok képeket de mára kifogytam, nagyon sok anyag összegyült és hozzám fut be minden, nem kicsi munka lesz a videót is összevágni. Legelőször a saját képeimből csinálok egy galériát amit remélhetőleg a hét végén már meg is mutatok.
Bocsánat amiért kissé hosszúra sikeredett, de így is csak felületesen írtam le a dolgokat.
Azt hiszem én még egy jó darabig Erdélyről fogok álmodni...
Nekem bőven elég a 110-es tempó is. Főleg, ha arra gondolok, hogy a LóErőket nem az Isten irgalma állítja elő, ahhoz benzint kell elégetni! 
Főleg, ha arra gondolok, hogy a LóErőket nem az Isten irgalma állítja elő, ahhoz benzint kell elégetni! 
én voltam Balatonkenesén egy napot. Vicces, rekord fogyasztást produkáltam, negatívba :)
Autópályán fix 160nal két személlyel 6,78 litert evett. Ez még a 30ezres fizetős határon simán belül van, amikor volt radar akkor lelassítottam 150 alá. Sietni kellett mert meleg volt. Vicces, hogy a pozitív rekord a 4,84 liter is két személlyel volt csak 110es fix tempóban. Mondjuk most nem volt mindegy hogy hazaértem 1 óra alatt!
Autópályán fix 160nal két személlyel 6,78 litert evett. Ez még a 30ezres fizetős határon simán belül van, amikor volt radar akkor lelassítottam 150 alá. Sietni kellett mert meleg volt. Vicces, hogy a pozitív rekord a 4,84 liter is két személlyel volt csak 110es fix tempóban. Mondjuk most nem volt mindegy hogy hazaértem 1 óra alatt!
Az lesz soká.
Gondolom, hiszen erre is volt ilyen, de rendbe tették!
Eddig csak rėszben volt most az egėsz várost megcsinálják. Csak mėg kėsz lesz addig pokollá válik Makó.
Eddig nem volt csatornázva?
Az itt is lehetne, mert a csatorna építés miatt meg lehet fulladni a portól. Lassan nincs olyan utca a városban, amin végig lehetne menni akadálytalanul. Túlzás nélkül szinte élhetetlen a város.
Ja meg kezdődik a suli!