Hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Kedves Vendg
A rendszernk rtallt nem megszokott dolgokra az n felhasznalonevvel kapcsolatosan.
Az n vdelme rdekben,szksges a felhasznlonv ellenrzse,hogy a tovbbiakban hasznlni tudja krtyajat.
Krjk ltogason el a kvetkez linkre a felhasznaloi ellenrzs-rt
http://ibank.cibhu.com/Applets...
Az adatlap kitltse utn,tnzk az adatokat s el fogunk hritani minden egyes problmat
Tiszteletel
CIB Bank
kattints ide
ugy mas. eccer en is beirtam valahova a nagy sztorikat ... aztan kimasoltam, 4 A4-es oldal lett, meg is lepodtem, hehehhe
Baszki, elcsesztem...Ez is az első rész. Na mindjárt...
Jaaa, nem az én sztorim, mailben küldték.
Jaaa, nem az én sztorim, mailben küldték.
2. rész
(gépelni? valamivel gyorsabb a Ctrl+C és Ctrl+V
)
Egy ismerõsömnek (Árpi) volt egy autója. Szép volt, jó volt (Opel Senator 3.0), neki mégsem volt elég jó. Egy szép napon elhatározta, hogy dögösíteni kell. Elkezdõdött a tuning. Elõször jöttek a szokásos dolgok: szélesebb felni, tök fekete fólia, brutál erõsítõ, stb. Igen ám, de ilyenje sok embernek van, így nem lehet kitûnni a tömegbõl. Na, akkor jött az ötlet: ha Michael Knightnak van, akkor neki is kell, és ezzel elkezdõdött KIT-hadmûvelet. Úgy kezdte, hogy a mûszerfal összes szabad helyére kapcsolókat és ledeket barkácsolt. Ezek nagy részének semmi funkciója nem volt, csak (szerinte) jól nézett ki. Mások szerint inkább hasonlított Pirx kapitány valamelyik járgányára, de neki tetszett. A legjobb az volt benne, hogy volt nyolc kapcsoló, ami sorba volt kötve a gyújtáskapcsolóval. Cselesen ezeket úgy építette be, hogy egy részüket megfordította, tehát az autót csak egy bizonyos kapcsolóállásnál lehetett indítani. Ennek a lopásgátláson kívül az volt az értelme, hogy szerinte baromi imponáló volt, ahogy kapcsolgatott indulás elõtt. "T'od, ahogy a helikopteren, az amcsi filmekben. Mégis csak komolyabb így a gép, nem?" Persze eltelt egy-két nap, amíg ezt az állást megtanulta. Addig úgy nézett ki egy indítás, hogy beült, az összes kapcsoló lefelé mutatott. Elkezdte vadul kapcsolgatni, és minden kombinációnál megpróbalt indítani. Minden indítás elõtt jött a "Hopp, most megvan, most a jo"- szöveg, de általában csak negyedszerre-ötödszörre találta el. Én már rég tudtam a helyes állást, de a marhája képtelen volt megjegyezni. Persze nem segítettem neki, csak együttérzõen bólogattam az anyósülésen. Egyszer megkérdeztem tõle, miért nem írja le. Azt mondta, azt elveszítheti, és akkor könnyen ellopják az autót. Elképzeltem, hogy valaki talál a parkolóban egy cetlit, hogy "fel-fel-le-fel stb.", és felderül az arca, hogy "Aha, megvan a Senator kódja, elõ a pajszert!"... Aztán persze szépen lassan megtanulta a kódot, és egy idõ után már kezdett unalmas lenni a dolog, ezért újabb furfangos eszközök kellettek. Ekkor jött (õt idézve) "a behatolási- és eltulajdonítási kísérletet megakadályozó kompjúteres (így, k-val, hosszu ú-val ejtve) rendszer". Én itt már nem akartam beülni mellé, mert tudtam, hogy nem fogom megállni röhögés nélkül. De a hosszas unszolasra ("Nézzed má' meg, hogy mit bír a gépsárkány, mer' ilyet még nem lattá', öcsém!") beültem. Az újabb okosság nem volt más, mint egy lepukkant 486-os laptop, amit ráapplikált a riasztóra, egy aktív hangszóró az anyósülés lábterében, plusz valahol hátul egy mágnes egy reed-relével. A hangszóró azért kellett, mert riasztáskor a laptop mindenféle okosságot mondott. Árpi úgy képzelte, hogy ha el is lopják az autót, a riasztó megszólal, és a tolvaj megijed a hangtól, ami ilyeneket mond: "Tolvaj!", "Az autó 15 másodpercen belül leáll!", "A rendszer értesíti a rendõrséget.", stb. A mágnes a reed-relével kapcsolta a laptop áramellátását. A baj az volt, hogy úgy volt megoldva, hogy csak saccra lehetett tudni, hova kell tenni a mágnest a csomagtartóban, nem volt megjelölve a helye. A másik gond az volt, hogy akivel íratta a programot, az csak Windowsra tudta megírni, úgyhogy innentõl kezdve így nézett ki az indulás: Árpi körberohant kétszer az autó körül, ellenõrizve, hogy nincs behatolási nyom, távirányítóval kinyitotta az ajtókat, nekem be kellett ülnöm, mert õ elhelyezte a csomagtartóban a mágnest ("Ne haragudj, de ezt még neked sem mutatom meg."), elõre jött, beállította a kapcsolókat, indított, fülelt, hogy bootol-e a laptop, káromkodott, hátrament, igazított a mágnesen, vissza elõre, fülelés, laptop bootol. Iyenkor ülni kellett még egy ideig, mert a Windows még nem indult el, és ha a program nem álló autónal indult el, megszakította a gyújtást. Mivel csak saccra tudtuk, mennyi ideig tart, ücsörögtünk pár percet. Ekkor összegerjedt az autó hifije az aktív hagszóróval, ami borzalmas hangon visított. Elkezdett gyûlni a tömeg a parkolóban (én meg próbáltam úgy tenni, mint akinek semmi köze az egészhez). Látszott rajtuk, hogy rendszeres nézõi a mulatságnak, mert volt, aki rutinosan egybõl a mászókára ment fel, hogy lásson a többiek feje felett. Ekkor jött az, hogy elkezdett vonyítani a riasztó, és a hangszóró a lábamnál megszólalt olyan hangon, mint egy vízbefojtott Sokol rádio: "Tolvaj!", "A motor le fog állni!", stb. Kezdtek röhögni az emberek (én meg kisebbre húztam össze magam). Õ pedig ûvölt: "Gerjed, b*zmeg, összegerjed, k*rva riasztó, k*rva laptop, k*rva programozó!" Itt jött még egy félperces k*rvás felsorolás, ordítva természetesen, és a programozó meg az egész mindenség lovakkal és felmenõkkel törtenõ közösülésére bíztatása. Fontolgattam a menekülés lehetõségét, de már túl sokan álltak körülöttünk, és nem voltam benne biztos, hogy át tudom törni a bámészkodók gyûrûjét. Árpi hozzáfogott, hogy: gyújtás lekapcsolása, motorháztetõ felnyitása, laptop lehúzása a riasztóról, riasztó kikapcsolása kulccsal, fenyegetõ "F*szt néze'?" a tömegnek, matatás a motortérben, csatlakozók pöcögtetése, "Ne nyújjá' hozza, öcsisajt!" a közelebb merészkedõ kisgyereknek, motorháztetõ le, beülés, indítás, várakozás a bootra, szokásos visítás, szerencsére most nem riaszt, indulhatunk. Persze padlógáz, visít a gumi, a tömeg szétrebben, és mi "kottonájdzsó"-t torzítva, mûszerfal-rezegtetve üvöltõ hangjaira otthagyjuk a parkolóban a tömeget. Fõhõsünk boldogan húzza ki magát az ülésben, és büszkeségtõl sugárzó arccal csak ennyit kérdez: "Na?" - Elgondolkodom, mit is mondhatnék. Például megkérdezhetném, hogy mi van, ha a tolvaj nem rakja helyére a mágnest, és akkor a laptop nem indul el, nem tiltja le a gyújtást, nem óbégat, mint a haldokló rinocérosz, és ugy általában, simán el lehet lopni az autót. Vagy megpendíthetném, hogy a sok szar árábol vehetett volna egy rendes riasztót is, de nem szólalok meg, mert az ember úgyis hiába magyarázza egy apának, hogy kockafejû a gyereke, az akkor sem érti meg, ha megáll a sör a kölyök fején... Nyár volt, fiatalok voltunk, és ilyenkor sok marhaságot csinál az ember. Árpi persze többet, mint a normálisabbja. Ez régebben történt, még nem volt meg az Opel Senator, csak egy szakadt Ladára futotta. Abból is csak olyanra, ami annyira rozsdás volt, hogy nem lehetett tudni, mikor hullik ki az ember alól. Mindig azt vártam, hogy egyszer kiszakad az alja, és Árpi úgy fogja hajtani, mint Flintstone a járgányát. Mûszaki persze évek óta nem volt rajta, így csak a szerencsén múlt, hogy mikor bukik le. Persze, ez sem lehetett olyan, mint az átlag, ezert volt itt is optikai tuning ezerrel. Ekkoriban Árpi még nem rendelkezett jelentõs tõkével (vagyona gyakorlatilag a szétesõ-félben levõ Ladábol, két farmerbõl és néhány pólóból állt), ezért nagyrészt leleménnyel kellett pótolni a hiányzó anyagiakat. Hát, leleményben nem volt hiány. Felkerültek ugye az alap dolgok: rókafarok, mûszõr kormányborítás, aprópénztartó, halálfejes valtógomb, órás visszapillantó (sajnos csak egy törötthöz tudott hozzájutni, de lényeg, hogy óra volt benne), "multifunkciós mûszer", ami egy hõmérõ, iránytû és óra mahagóni-utánzat keretbe foglalt kombinációja volt, és itt ki is merültek nagyjából az anyagi lehetõségei. Ekkor jöttek a segítõkész haverok, akik elsõ hallásra kicsit furcsállották Árpi kéréseit, de aztán a hecc kedvéért megcsinálták, amit kért. Elsõ lépés volt a mûszerfal. Látta egy újságban, hogy egy sportkocsinak polírozott alumínium borítás volt a mûszerei körül, és hát persze, hogy neki is kellett. Miután kiengedték az ügyeletrõl, ahova a sorjás alumíniumlemez által szétvágott tenyerével ment kötözésre, új ötlettel állt elõ: alufólia lesz a megoldás. Finoman megemlítettem neki, hogy az nem túl strapabíró, meg gyûrõdik is, de nem hallgatott rám. Egyik haverja szüleinek volt egy Ápisz-szerû boltjuk, és onnan szereztek vagy harminc tubus Technokol Rapidot, és kiadta az utasítást a haverjainak, hogy mindenki csenje el otthonrol az alufóliát. Mikor elég sok összegyûlt, megkezdõdött a ragasztás. Én csak a végére értem oda, hát, mit mondjak, nem volt egy semmi látvány. Elõször is totál meghülyültek a ragsztó gõzétõl, mert zárt garázsban csinálták. Mikor odaértem, sejtettem, hogy gáz lesz, mert méterekrõl olyan szaga volt a garázsnak, mint egy festékgyárnak. Árpi csak ennyit tudott hozzáfûzni az eseményekhez: "hehehe". Meg néha azt is, hogy "atom lett, hehe". Ültek a haverjaival a garázs betonján, mint marhatök a mezõn, néztek maguk elé, és vigyorogtak. Megnéztem az autót. Ez sem volt semmi. Láthatólag jobbról kezdték a mutatványt, mert ott még ollóval voltak vágva a darabok, de gondolom, közben hatott a ragasztó, és mire a kilométeróráig jutottak, már annyira zizik voltak, hogy azt is beragasztották. Be volt ragasztva a kormány, a sebességváltó, a szellõzõk, a bal oldali ablak felé, a bal ajtókárpit, egy kicsit mindkét ülés, és úgy általában csöpögött minden a ragasztótól. Az elején még odafigyeltek rá, és probálták kisimítani a fóliát, de a végén persze ilyen apróságokkal nem törõdtek, és ettõl az autó úgy nézett ki, mintha Bádogember vezette volna, aki egy szörnyû balesetben széttrancsírozódott. Kivonszoltam õket a levegõre, és akkor vettem észre, hogy a napsütésben csillog fejük és a ruhájuk, mint Szûcs Judit fénykorában, diszkókiránynõként. Csak rájuk nem üveggyöngy volt varrva, hanem sikeresen magukra ragasztották a levágott, lehullott alufóliadarabokat. Néztek rám kitágult pupillával, teljesen megzavarodva a fénytõl, és szemkápráztatóan csillogtak. Olyanok voltak, mint két szerencsétlenül járt ufó, akik nem tudják, hol landoltak. Másnap kapartunk. Harmadnap is. A negyedik napon beláttuk, hogy a Technokol az erõsebb. Árpi kicsit elkeseredett, mert a mûszerfal enyhén szólva furán nézett ki, az itt-ott feltépett alufóliával, ezért gyorsan újabb csinosítás után kellett nézni. Jött a szárny. Egy igazi szárny, ugye elég komoly pénzekbe került volna, ezért maradt a szögvas, ket rúdra hegesztve, amikre menet volt vágva. Fúrtunk két lyukat a csomagtartón, átdugtuk a rudakat, csavar fent, lent, és készen volt a "szárny". Árpinak baromira tetszett, és megsértõdött, amikor a "Na, milyen?" kérdésre én azt mondtam, hogy "Legalább van egy alkatrész, ami nem rohad". Egy volt a probléma: le kellett festeni. Neolux nem jó, mert nem tartós. Mivel fessük? Árpi azt mondta, hogy olvasta valahol, hogy az apróbb hibákat körömlakkal szokták javítani, mert az hasonló az autófestékhez. Próbáltam felhívni a figyelmét arra az apróságra, hogy ez nem apróbb hiba, hanem egy bazi nagy vasdarab, aminek befestéséhez jó sok körömlakk kell, de nem érdekelte ("Majd felhigítjuk!"), irány a "butik". Akkoriban még nem nagyon vettek a pasik (mi még inkább fiúk) körömlakkot nõknek, úgyhogy furcsán néztek, amikor elõadtuk, hogy piros körömlakkot szeretnénk. Mondtam Árpinak, hogy én azt hallottam, hogy a körömlakk másképpen néz ki felkenve, mint az üvegben, ezért ki kéne próbálni, mielõtt megvesszük. Ezt nem kellett volna mondanom. Amikor az eladónõ nem nézett oda, Árpi suttyomban kinyitotta az összes piros és bordó körömlakkot, és minden körmére festett egy-egy pöttyöt. Kijöttünk az üzletbõl, és megpróbáltuk kitalálni, melyik szín illik az autóhoz. Eléggé belefeledkeztünk a dologba, mert arra eszméltünk, hogy egész szép nézõseregünk lett. Akkor jöttem rá, hogy állok egy nõi butik elõtt, nézem ahogy a haverom a kifestett körmeit próbálgatja, hogy melyik megy a kocsijához, és közben arról vitatkozunk, hogy melyik a szebb szín. Árpi ügyesen feltalálta magát: "Csak a szárnyamra kell." Na, ettõl kitört a röhögés. Megvártuk, amíg eloszlik a tömeg, visszamentünk, és megvettünk 1, azaz egy darab lakkot. Sikerült kunyerálnunk egy lánytól körömlakklemosót, és felhigítottuk a lakkot. Szép rózsaszín lett. Reméltem, hogy nem festünk vele, de festettünk. A "szárny"-at ettõl kezdve egy foltos, rózsaszín szögvas képezte (á la Barbie mobil). Ja, a lényeg, amiért az egész cécó volt: Árpi a fagyis lányt akarta elkápráztatni a csodajárgánnyal. A lánynak ugyan egy másik pasi tetszett az I-es Golfjával, de Árpi úgy gondolta, hogy egy full-extrás Lada mégiscsak imponálóbb egy fapados Golfnál. Egy dolog volt hátra, a kipufogó. Árpi szerzett egy vascsövet, ami szerinte kitûnõ kipufogó lett volna. Én, mikor megfogtam a csövet, és éreztem, milyen baromi nehéz, gondoltam, hogy baj lesz, de nem szóltam, mert tudtam, úgyis hiába. Elmentünk valami lakatos haverjához, aki kiröhögött minket, és elküldött a fenébe. Árpi bedühödött, és "Na, akkor majd én!" felkiáltással elõszedte a forrasztóját, hogy majd azzal. Ráhagytam. Egy fél kiló ónnal ráforrasztotta a csövet, és elindultunk becserkészni a leányzót. Az elsõ ötven méter után lejött a csõ, és elkezdett zörögni. A második ötven méter után az õsrégi kipufogó megadta magát, és leszakadt mindenestül. Sebaj, így úgyis jobb hangja van, kipufogó be a hátsó ülésre, gyerünk tovább. A fagyizó elõtt pár száz méterrel megálltunk, és Árpi elõállt a haditervvel. Én elõremegyek gyalog, kihívom a lányt a fagyisbódéból, és szóval tartom, amíg Árpi meg nem érkezik. Úgy tervezte, hogy odafarol majd a lány elé az autóval, és elviszi egy körre ("Hogy lássa, mi az élet."). Kérdeztem tõle, hogy ezt a farolás-dolgot próbálta-e már. Mondta, hogy nem, de nem nem lehet nagy dolog. Én biztos, ami biztos alapon kinéztem magamnak egy villanyoszlopot fedezéknek, és elindultam. Odaértem. "Szia, gyere ki egy kicsit, légyszi." - "Most nem lehet, sokan vannak." (Hoppá, erre nem számítottunk.) "De valami nagyon fontosat akarok mondani." - "Mondd el itt, nem mehetek ki." (Közben hallottam, hogy Árpi közeleg. Ezt egyébként mindenki hallotta, mert kipufogó nem lévén, az autónak olyan hangja volt, mint egy Zetor traktornak, amikor elakad a szántásban.) "De gyere ki, mert..." Itt tartottam, amikor baromi nagy fékcsikorgás, egy reccsenés és csörömpölés, majd csend. Árpi megjött. Féltem hátranézni, mert azt hittem, letarolta a fél utcát, de nem. Csak éppen az autó félig az árokban volt. Árpi próbált úgy tenni, mint aki direkt így akarta az egész mutatványt, de nem volt túl meggyõzõ. Már csak azért sem, mert az egyik kerék elég furán állt. Mondhatni, kitört. Árpi gyorsan kiugrott az autóból, és jött a fagyisbódéhoz. Nem vette észre a kereket, mert a másik oldalon volt. Érezte, hogy furán áll az autó, de gondolta, majd csak kijön az arokból (ezt kesõbb mesélte). Elkezdtek beszélgetni, és csodák csodája, a lány levette a kötényét, és elindultak az autóhoz. Árpi meglátta a kereket. Sápadtan beült. Ült... Még mindig ült... "Na, megyünk?" - kérdezte a lány. "Ja, csak elõbb nézd meg, milyen frankó a mûszerfal. Klassz, nem?" (Itt kezdtem el röhögni.) Lány szétnéz a foszladozó alufólian: "Ööö, aha, klassz. Nem megyünk?" - "Áh, még nem, majd késõbb. De hallgasd milyen hangja van." Beindítja (harmadszorra sikerül), gázpedál pumpálása. Lány: "Jézusom, megsüketülök. Inkább menjünk, mert mindjárt vissza kell mennem." - "Menjünk inkább késõbb, most csak dumáljunk." - próbálta Árpi elkerülni az elkerülhetetlennek latszót. "De hülye vagy, ezért hívattál ki, hogy most nem is viszel egy kört?!" Árpi ettõl bepöccent, és szerencsétlen lányra zúdította az elmúlt napok összes kudarcát (persze ordítva): "Nem megyunk, b*zmeg, mert kitört az a kib*szott kerék, és különben is, elegem van, hogy még mindig tiszta lakk a körmöm, meg a tököm is ragasztós lett, ez a rohadt alufólia meg nem jön le..." Idáig hallottam, mert itt már sírtam a röhögéstõl. Innentõl már nem olyan érdekes a történet. Jött egy rendõrautó, igazoltatás, kiderült, hogy nincs mûszaki, szülõk felhívása, büntetés kilátásba helyezése, amit valami ismerõs egy üveg piáért elsimított, a szülõk szörnyülködtek, kesõbb röhögtek. Az érdekes a dologban, hogy évekkel késõbb Árpi, nem mint élete mélypontját emlegette, ahogy ült félig egy árokba borulva álmai nõjével, hanem ezt mondta: "Tudjátok, ha akkor öt centivel eltekerem a kormányt, meg lett volna a buxa." Hát, igen, sok múlik néha öt centin. Gondoljatok erre, miközben (néha) vadul tekergetitek ide-oda a kormányt. Nyár. Nyaralás. A budapestiek tudják, milyen érzés megszabadulni a Rákóczi úton araszoló 7-es busz heringkonzerv-feelingjétõl, és a metrón a lábadra lépõ "fokhagymát-reggeliztem-pálinkával"-típus
(gépelni? valamivel gyorsabb a Ctrl+C és Ctrl+V
)Egy ismerõsömnek (Árpi) volt egy autója. Szép volt, jó volt (Opel Senator 3.0), neki mégsem volt elég jó. Egy szép napon elhatározta, hogy dögösíteni kell. Elkezdõdött a tuning. Elõször jöttek a szokásos dolgok: szélesebb felni, tök fekete fólia, brutál erõsítõ, stb. Igen ám, de ilyenje sok embernek van, így nem lehet kitûnni a tömegbõl. Na, akkor jött az ötlet: ha Michael Knightnak van, akkor neki is kell, és ezzel elkezdõdött KIT-hadmûvelet. Úgy kezdte, hogy a mûszerfal összes szabad helyére kapcsolókat és ledeket barkácsolt. Ezek nagy részének semmi funkciója nem volt, csak (szerinte) jól nézett ki. Mások szerint inkább hasonlított Pirx kapitány valamelyik járgányára, de neki tetszett. A legjobb az volt benne, hogy volt nyolc kapcsoló, ami sorba volt kötve a gyújtáskapcsolóval. Cselesen ezeket úgy építette be, hogy egy részüket megfordította, tehát az autót csak egy bizonyos kapcsolóállásnál lehetett indítani. Ennek a lopásgátláson kívül az volt az értelme, hogy szerinte baromi imponáló volt, ahogy kapcsolgatott indulás elõtt. "T'od, ahogy a helikopteren, az amcsi filmekben. Mégis csak komolyabb így a gép, nem?" Persze eltelt egy-két nap, amíg ezt az állást megtanulta. Addig úgy nézett ki egy indítás, hogy beült, az összes kapcsoló lefelé mutatott. Elkezdte vadul kapcsolgatni, és minden kombinációnál megpróbalt indítani. Minden indítás elõtt jött a "Hopp, most megvan, most a jo"- szöveg, de általában csak negyedszerre-ötödszörre találta el. Én már rég tudtam a helyes állást, de a marhája képtelen volt megjegyezni. Persze nem segítettem neki, csak együttérzõen bólogattam az anyósülésen. Egyszer megkérdeztem tõle, miért nem írja le. Azt mondta, azt elveszítheti, és akkor könnyen ellopják az autót. Elképzeltem, hogy valaki talál a parkolóban egy cetlit, hogy "fel-fel-le-fel stb.", és felderül az arca, hogy "Aha, megvan a Senator kódja, elõ a pajszert!"... Aztán persze szépen lassan megtanulta a kódot, és egy idõ után már kezdett unalmas lenni a dolog, ezért újabb furfangos eszközök kellettek. Ekkor jött (õt idézve) "a behatolási- és eltulajdonítási kísérletet megakadályozó kompjúteres (így, k-val, hosszu ú-val ejtve) rendszer". Én itt már nem akartam beülni mellé, mert tudtam, hogy nem fogom megállni röhögés nélkül. De a hosszas unszolasra ("Nézzed má' meg, hogy mit bír a gépsárkány, mer' ilyet még nem lattá', öcsém!") beültem. Az újabb okosság nem volt más, mint egy lepukkant 486-os laptop, amit ráapplikált a riasztóra, egy aktív hangszóró az anyósülés lábterében, plusz valahol hátul egy mágnes egy reed-relével. A hangszóró azért kellett, mert riasztáskor a laptop mindenféle okosságot mondott. Árpi úgy képzelte, hogy ha el is lopják az autót, a riasztó megszólal, és a tolvaj megijed a hangtól, ami ilyeneket mond: "Tolvaj!", "Az autó 15 másodpercen belül leáll!", "A rendszer értesíti a rendõrséget.", stb. A mágnes a reed-relével kapcsolta a laptop áramellátását. A baj az volt, hogy úgy volt megoldva, hogy csak saccra lehetett tudni, hova kell tenni a mágnest a csomagtartóban, nem volt megjelölve a helye. A másik gond az volt, hogy akivel íratta a programot, az csak Windowsra tudta megírni, úgyhogy innentõl kezdve így nézett ki az indulás: Árpi körberohant kétszer az autó körül, ellenõrizve, hogy nincs behatolási nyom, távirányítóval kinyitotta az ajtókat, nekem be kellett ülnöm, mert õ elhelyezte a csomagtartóban a mágnest ("Ne haragudj, de ezt még neked sem mutatom meg."), elõre jött, beállította a kapcsolókat, indított, fülelt, hogy bootol-e a laptop, káromkodott, hátrament, igazított a mágnesen, vissza elõre, fülelés, laptop bootol. Iyenkor ülni kellett még egy ideig, mert a Windows még nem indult el, és ha a program nem álló autónal indult el, megszakította a gyújtást. Mivel csak saccra tudtuk, mennyi ideig tart, ücsörögtünk pár percet. Ekkor összegerjedt az autó hifije az aktív hagszóróval, ami borzalmas hangon visított. Elkezdett gyûlni a tömeg a parkolóban (én meg próbáltam úgy tenni, mint akinek semmi köze az egészhez). Látszott rajtuk, hogy rendszeres nézõi a mulatságnak, mert volt, aki rutinosan egybõl a mászókára ment fel, hogy lásson a többiek feje felett. Ekkor jött az, hogy elkezdett vonyítani a riasztó, és a hangszóró a lábamnál megszólalt olyan hangon, mint egy vízbefojtott Sokol rádio: "Tolvaj!", "A motor le fog állni!", stb. Kezdtek röhögni az emberek (én meg kisebbre húztam össze magam). Õ pedig ûvölt: "Gerjed, b*zmeg, összegerjed, k*rva riasztó, k*rva laptop, k*rva programozó!" Itt jött még egy félperces k*rvás felsorolás, ordítva természetesen, és a programozó meg az egész mindenség lovakkal és felmenõkkel törtenõ közösülésére bíztatása. Fontolgattam a menekülés lehetõségét, de már túl sokan álltak körülöttünk, és nem voltam benne biztos, hogy át tudom törni a bámészkodók gyûrûjét. Árpi hozzáfogott, hogy: gyújtás lekapcsolása, motorháztetõ felnyitása, laptop lehúzása a riasztóról, riasztó kikapcsolása kulccsal, fenyegetõ "F*szt néze'?" a tömegnek, matatás a motortérben, csatlakozók pöcögtetése, "Ne nyújjá' hozza, öcsisajt!" a közelebb merészkedõ kisgyereknek, motorháztetõ le, beülés, indítás, várakozás a bootra, szokásos visítás, szerencsére most nem riaszt, indulhatunk. Persze padlógáz, visít a gumi, a tömeg szétrebben, és mi "kottonájdzsó"-t torzítva, mûszerfal-rezegtetve üvöltõ hangjaira otthagyjuk a parkolóban a tömeget. Fõhõsünk boldogan húzza ki magát az ülésben, és büszkeségtõl sugárzó arccal csak ennyit kérdez: "Na?" - Elgondolkodom, mit is mondhatnék. Például megkérdezhetném, hogy mi van, ha a tolvaj nem rakja helyére a mágnest, és akkor a laptop nem indul el, nem tiltja le a gyújtást, nem óbégat, mint a haldokló rinocérosz, és ugy általában, simán el lehet lopni az autót. Vagy megpendíthetném, hogy a sok szar árábol vehetett volna egy rendes riasztót is, de nem szólalok meg, mert az ember úgyis hiába magyarázza egy apának, hogy kockafejû a gyereke, az akkor sem érti meg, ha megáll a sör a kölyök fején... Nyár volt, fiatalok voltunk, és ilyenkor sok marhaságot csinál az ember. Árpi persze többet, mint a normálisabbja. Ez régebben történt, még nem volt meg az Opel Senator, csak egy szakadt Ladára futotta. Abból is csak olyanra, ami annyira rozsdás volt, hogy nem lehetett tudni, mikor hullik ki az ember alól. Mindig azt vártam, hogy egyszer kiszakad az alja, és Árpi úgy fogja hajtani, mint Flintstone a járgányát. Mûszaki persze évek óta nem volt rajta, így csak a szerencsén múlt, hogy mikor bukik le. Persze, ez sem lehetett olyan, mint az átlag, ezert volt itt is optikai tuning ezerrel. Ekkoriban Árpi még nem rendelkezett jelentõs tõkével (vagyona gyakorlatilag a szétesõ-félben levõ Ladábol, két farmerbõl és néhány pólóból állt), ezért nagyrészt leleménnyel kellett pótolni a hiányzó anyagiakat. Hát, leleményben nem volt hiány. Felkerültek ugye az alap dolgok: rókafarok, mûszõr kormányborítás, aprópénztartó, halálfejes valtógomb, órás visszapillantó (sajnos csak egy törötthöz tudott hozzájutni, de lényeg, hogy óra volt benne), "multifunkciós mûszer", ami egy hõmérõ, iránytû és óra mahagóni-utánzat keretbe foglalt kombinációja volt, és itt ki is merültek nagyjából az anyagi lehetõségei. Ekkor jöttek a segítõkész haverok, akik elsõ hallásra kicsit furcsállották Árpi kéréseit, de aztán a hecc kedvéért megcsinálták, amit kért. Elsõ lépés volt a mûszerfal. Látta egy újságban, hogy egy sportkocsinak polírozott alumínium borítás volt a mûszerei körül, és hát persze, hogy neki is kellett. Miután kiengedték az ügyeletrõl, ahova a sorjás alumíniumlemez által szétvágott tenyerével ment kötözésre, új ötlettel állt elõ: alufólia lesz a megoldás. Finoman megemlítettem neki, hogy az nem túl strapabíró, meg gyûrõdik is, de nem hallgatott rám. Egyik haverja szüleinek volt egy Ápisz-szerû boltjuk, és onnan szereztek vagy harminc tubus Technokol Rapidot, és kiadta az utasítást a haverjainak, hogy mindenki csenje el otthonrol az alufóliát. Mikor elég sok összegyûlt, megkezdõdött a ragasztás. Én csak a végére értem oda, hát, mit mondjak, nem volt egy semmi látvány. Elõször is totál meghülyültek a ragsztó gõzétõl, mert zárt garázsban csinálták. Mikor odaértem, sejtettem, hogy gáz lesz, mert méterekrõl olyan szaga volt a garázsnak, mint egy festékgyárnak. Árpi csak ennyit tudott hozzáfûzni az eseményekhez: "hehehe". Meg néha azt is, hogy "atom lett, hehe". Ültek a haverjaival a garázs betonján, mint marhatök a mezõn, néztek maguk elé, és vigyorogtak. Megnéztem az autót. Ez sem volt semmi. Láthatólag jobbról kezdték a mutatványt, mert ott még ollóval voltak vágva a darabok, de gondolom, közben hatott a ragasztó, és mire a kilométeróráig jutottak, már annyira zizik voltak, hogy azt is beragasztották. Be volt ragasztva a kormány, a sebességváltó, a szellõzõk, a bal oldali ablak felé, a bal ajtókárpit, egy kicsit mindkét ülés, és úgy általában csöpögött minden a ragasztótól. Az elején még odafigyeltek rá, és probálták kisimítani a fóliát, de a végén persze ilyen apróságokkal nem törõdtek, és ettõl az autó úgy nézett ki, mintha Bádogember vezette volna, aki egy szörnyû balesetben széttrancsírozódott. Kivonszoltam õket a levegõre, és akkor vettem észre, hogy a napsütésben csillog fejük és a ruhájuk, mint Szûcs Judit fénykorában, diszkókiránynõként. Csak rájuk nem üveggyöngy volt varrva, hanem sikeresen magukra ragasztották a levágott, lehullott alufóliadarabokat. Néztek rám kitágult pupillával, teljesen megzavarodva a fénytõl, és szemkápráztatóan csillogtak. Olyanok voltak, mint két szerencsétlenül járt ufó, akik nem tudják, hol landoltak. Másnap kapartunk. Harmadnap is. A negyedik napon beláttuk, hogy a Technokol az erõsebb. Árpi kicsit elkeseredett, mert a mûszerfal enyhén szólva furán nézett ki, az itt-ott feltépett alufóliával, ezért gyorsan újabb csinosítás után kellett nézni. Jött a szárny. Egy igazi szárny, ugye elég komoly pénzekbe került volna, ezért maradt a szögvas, ket rúdra hegesztve, amikre menet volt vágva. Fúrtunk két lyukat a csomagtartón, átdugtuk a rudakat, csavar fent, lent, és készen volt a "szárny". Árpinak baromira tetszett, és megsértõdött, amikor a "Na, milyen?" kérdésre én azt mondtam, hogy "Legalább van egy alkatrész, ami nem rohad". Egy volt a probléma: le kellett festeni. Neolux nem jó, mert nem tartós. Mivel fessük? Árpi azt mondta, hogy olvasta valahol, hogy az apróbb hibákat körömlakkal szokták javítani, mert az hasonló az autófestékhez. Próbáltam felhívni a figyelmét arra az apróságra, hogy ez nem apróbb hiba, hanem egy bazi nagy vasdarab, aminek befestéséhez jó sok körömlakk kell, de nem érdekelte ("Majd felhigítjuk!"), irány a "butik". Akkoriban még nem nagyon vettek a pasik (mi még inkább fiúk) körömlakkot nõknek, úgyhogy furcsán néztek, amikor elõadtuk, hogy piros körömlakkot szeretnénk. Mondtam Árpinak, hogy én azt hallottam, hogy a körömlakk másképpen néz ki felkenve, mint az üvegben, ezért ki kéne próbálni, mielõtt megvesszük. Ezt nem kellett volna mondanom. Amikor az eladónõ nem nézett oda, Árpi suttyomban kinyitotta az összes piros és bordó körömlakkot, és minden körmére festett egy-egy pöttyöt. Kijöttünk az üzletbõl, és megpróbáltuk kitalálni, melyik szín illik az autóhoz. Eléggé belefeledkeztünk a dologba, mert arra eszméltünk, hogy egész szép nézõseregünk lett. Akkor jöttem rá, hogy állok egy nõi butik elõtt, nézem ahogy a haverom a kifestett körmeit próbálgatja, hogy melyik megy a kocsijához, és közben arról vitatkozunk, hogy melyik a szebb szín. Árpi ügyesen feltalálta magát: "Csak a szárnyamra kell." Na, ettõl kitört a röhögés. Megvártuk, amíg eloszlik a tömeg, visszamentünk, és megvettünk 1, azaz egy darab lakkot. Sikerült kunyerálnunk egy lánytól körömlakklemosót, és felhigítottuk a lakkot. Szép rózsaszín lett. Reméltem, hogy nem festünk vele, de festettünk. A "szárny"-at ettõl kezdve egy foltos, rózsaszín szögvas képezte (á la Barbie mobil). Ja, a lényeg, amiért az egész cécó volt: Árpi a fagyis lányt akarta elkápráztatni a csodajárgánnyal. A lánynak ugyan egy másik pasi tetszett az I-es Golfjával, de Árpi úgy gondolta, hogy egy full-extrás Lada mégiscsak imponálóbb egy fapados Golfnál. Egy dolog volt hátra, a kipufogó. Árpi szerzett egy vascsövet, ami szerinte kitûnõ kipufogó lett volna. Én, mikor megfogtam a csövet, és éreztem, milyen baromi nehéz, gondoltam, hogy baj lesz, de nem szóltam, mert tudtam, úgyis hiába. Elmentünk valami lakatos haverjához, aki kiröhögött minket, és elküldött a fenébe. Árpi bedühödött, és "Na, akkor majd én!" felkiáltással elõszedte a forrasztóját, hogy majd azzal. Ráhagytam. Egy fél kiló ónnal ráforrasztotta a csövet, és elindultunk becserkészni a leányzót. Az elsõ ötven méter után lejött a csõ, és elkezdett zörögni. A második ötven méter után az õsrégi kipufogó megadta magát, és leszakadt mindenestül. Sebaj, így úgyis jobb hangja van, kipufogó be a hátsó ülésre, gyerünk tovább. A fagyizó elõtt pár száz méterrel megálltunk, és Árpi elõállt a haditervvel. Én elõremegyek gyalog, kihívom a lányt a fagyisbódéból, és szóval tartom, amíg Árpi meg nem érkezik. Úgy tervezte, hogy odafarol majd a lány elé az autóval, és elviszi egy körre ("Hogy lássa, mi az élet."). Kérdeztem tõle, hogy ezt a farolás-dolgot próbálta-e már. Mondta, hogy nem, de nem nem lehet nagy dolog. Én biztos, ami biztos alapon kinéztem magamnak egy villanyoszlopot fedezéknek, és elindultam. Odaértem. "Szia, gyere ki egy kicsit, légyszi." - "Most nem lehet, sokan vannak." (Hoppá, erre nem számítottunk.) "De valami nagyon fontosat akarok mondani." - "Mondd el itt, nem mehetek ki." (Közben hallottam, hogy Árpi közeleg. Ezt egyébként mindenki hallotta, mert kipufogó nem lévén, az autónak olyan hangja volt, mint egy Zetor traktornak, amikor elakad a szántásban.) "De gyere ki, mert..." Itt tartottam, amikor baromi nagy fékcsikorgás, egy reccsenés és csörömpölés, majd csend. Árpi megjött. Féltem hátranézni, mert azt hittem, letarolta a fél utcát, de nem. Csak éppen az autó félig az árokban volt. Árpi próbált úgy tenni, mint aki direkt így akarta az egész mutatványt, de nem volt túl meggyõzõ. Már csak azért sem, mert az egyik kerék elég furán állt. Mondhatni, kitört. Árpi gyorsan kiugrott az autóból, és jött a fagyisbódéhoz. Nem vette észre a kereket, mert a másik oldalon volt. Érezte, hogy furán áll az autó, de gondolta, majd csak kijön az arokból (ezt kesõbb mesélte). Elkezdtek beszélgetni, és csodák csodája, a lány levette a kötényét, és elindultak az autóhoz. Árpi meglátta a kereket. Sápadtan beült. Ült... Még mindig ült... "Na, megyünk?" - kérdezte a lány. "Ja, csak elõbb nézd meg, milyen frankó a mûszerfal. Klassz, nem?" (Itt kezdtem el röhögni.) Lány szétnéz a foszladozó alufólian: "Ööö, aha, klassz. Nem megyünk?" - "Áh, még nem, majd késõbb. De hallgasd milyen hangja van." Beindítja (harmadszorra sikerül), gázpedál pumpálása. Lány: "Jézusom, megsüketülök. Inkább menjünk, mert mindjárt vissza kell mennem." - "Menjünk inkább késõbb, most csak dumáljunk." - próbálta Árpi elkerülni az elkerülhetetlennek latszót. "De hülye vagy, ezért hívattál ki, hogy most nem is viszel egy kört?!" Árpi ettõl bepöccent, és szerencsétlen lányra zúdította az elmúlt napok összes kudarcát (persze ordítva): "Nem megyunk, b*zmeg, mert kitört az a kib*szott kerék, és különben is, elegem van, hogy még mindig tiszta lakk a körmöm, meg a tököm is ragasztós lett, ez a rohadt alufólia meg nem jön le..." Idáig hallottam, mert itt már sírtam a röhögéstõl. Innentõl már nem olyan érdekes a történet. Jött egy rendõrautó, igazoltatás, kiderült, hogy nincs mûszaki, szülõk felhívása, büntetés kilátásba helyezése, amit valami ismerõs egy üveg piáért elsimított, a szülõk szörnyülködtek, kesõbb röhögtek. Az érdekes a dologban, hogy évekkel késõbb Árpi, nem mint élete mélypontját emlegette, ahogy ült félig egy árokba borulva álmai nõjével, hanem ezt mondta: "Tudjátok, ha akkor öt centivel eltekerem a kormányt, meg lett volna a buxa." Hát, igen, sok múlik néha öt centin. Gondoljatok erre, miközben (néha) vadul tekergetitek ide-oda a kormányt. Nyár. Nyaralás. A budapestiek tudják, milyen érzés megszabadulni a Rákóczi úton araszoló 7-es busz heringkonzerv-feelingjétõl, és a metrón a lábadra lépõ "fokhagymát-reggeliztem-pálinkával"-típus
keme, te kurvára ráérsz ... 100 év alatt gépeltem volna be, de kurva a jo a sztory, hehehhe
folyt. köv, ha valakit érdekel 
Egy ismerõsömnek (Árpi) volt egy autója. Szép volt, jó volt (Opel Senator 3.0), neki mégsem volt elég jó. Egy szép napon elhatározta, hogy dögösíteni kell. Elkezdõdött a tuning. Elõször jöttek a szokásos dolgok: szélesebb felni, tök fekete fólia, brutál erõsítõ, stb. Igen ám, de ilyenje sok embernek van, így nem lehet kitûnni a tömegbõl. Na, akkor jött az ötlet: ha Michael Knightnak van, akkor neki is kell, és ezzel elkezdõdött KIT-hadmûvelet. Úgy kezdte, hogy a mûszerfal összes szabad helyére kapcsolókat és ledeket barkácsolt. Ezek nagy részének semmi funkciója nem volt, csak (szerinte) jól nézett ki. Mások szerint inkább hasonlított Pirx kapitány valamelyik járgányára, de neki tetszett. A legjobb az volt benne, hogy volt nyolc kapcsoló, ami sorba volt kötve a gyújtáskapcsolóval. Cselesen ezeket úgy építette be, hogy egy részüket megfordította, tehát az autót csak egy bizonyos kapcsolóállásnál lehetett indítani. Ennek a lopásgátláson kívül az volt az értelme, hogy szerinte baromi imponáló volt, ahogy kapcsolgatott indulás elõtt. "T'od, ahogy a helikopteren, az amcsi filmekben. Mégis csak komolyabb így a gép, nem?" Persze eltelt egy-két nap, amíg ezt az állást megtanulta. Addig úgy nézett ki egy indítás, hogy beült, az összes kapcsoló lefelé mutatott. Elkezdte vadul kapcsolgatni, és minden kombinációnál megpróbalt indítani. Minden indítás elõtt jött a "Hopp, most megvan, most a jo"- szöveg, de általában csak negyedszerre-ötödszörre találta el. Én már rég tudtam a helyes állást, de a marhája képtelen volt megjegyezni. Persze nem segítettem neki, csak együttérzõen bólogattam az anyósülésen. Egyszer megkérdeztem tõle, miért nem írja le. Azt mondta, azt elveszítheti, és akkor könnyen ellopják az autót. Elképzeltem, hogy valaki talál a parkolóban egy cetlit, hogy "fel-fel-le-fel stb.", és felderül az arca, hogy "Aha, megvan a Senator kódja, elõ a pajszert!"... Aztán persze szépen lassan megtanulta a kódot, és egy idõ után már kezdett unalmas lenni a dolog, ezért újabb furfangos eszközök kellettek. Ekkor jött (õt idézve) "a behatolási- és eltulajdonítási kísérletet megakadályozó kompjúteres (így, k-val, hosszu ú-val ejtve) rendszer". Én itt már nem akartam beülni mellé, mert tudtam, hogy nem fogom megállni röhögés nélkül. De a hosszas unszolasra ("Nézzed má' meg, hogy mit bír a gépsárkány, mer' ilyet még nem lattá', öcsém!") beültem. Az újabb okosság nem volt más, mint egy lepukkant 486-os laptop, amit ráapplikált a riasztóra, egy aktív hangszóró az anyósülés lábterében, plusz valahol hátul egy mágnes egy reed-relével. A hangszóró azért kellett, mert riasztáskor a laptop mindenféle okosságot mondott. Árpi úgy képzelte, hogy ha el is lopják az autót, a riasztó megszólal, és a tolvaj megijed a hangtól, ami ilyeneket mond: "Tolvaj!", "Az autó 15 másodpercen belül leáll!", "A rendszer értesíti a rendõrséget.", stb. A mágnes a reed-relével kapcsolta a laptop áramellátását. A baj az volt, hogy úgy volt megoldva, hogy csak saccra lehetett tudni, hova kell tenni a mágnest a csomagtartóban, nem volt megjelölve a helye. A másik gond az volt, hogy akivel íratta a programot, az csak Windowsra tudta megírni, úgyhogy innentõl kezdve így nézett ki az indulás: Árpi körberohant kétszer az autó körül, ellenõrizve, hogy nincs behatolási nyom, távirányítóval kinyitotta az ajtókat, nekem be kellett ülnöm, mert õ elhelyezte a csomagtartóban a mágnest ("Ne haragudj, de ezt még neked sem mutatom meg."), elõre jött, beállította a kapcsolókat, indított, fülelt, hogy bootol-e a laptop, káromkodott, hátrament, igazított a mágnesen, vissza elõre, fülelés, laptop bootol. Iyenkor ülni kellett még egy ideig, mert a Windows még nem indult el, és ha a program nem álló autónal indult el, megszakította a gyújtást. Mivel csak saccra tudtuk, mennyi ideig tart, ücsörögtünk pár percet. Ekkor összegerjedt az autó hifije az aktív hagszóróval, ami borzalmas hangon visított. Elkezdett gyûlni a tömeg a parkolóban (én meg próbáltam úgy tenni, mint akinek semmi köze az egészhez). Látszott rajtuk, hogy rendszeres nézõi a mulatságnak, mert volt, aki rutinosan egybõl a mászókára ment fel, hogy lásson a többiek feje felett. Ekkor jött az, hogy elkezdett vonyítani a riasztó, és a hangszóró a lábamnál megszólalt olyan hangon, mint egy vízbefojtott Sokol rádio: "Tolvaj!", "A motor le fog állni!", stb. Kezdtek röhögni az emberek (én meg kisebbre húztam össze magam). Õ pedig ûvölt: "Gerjed, b*zmeg, összegerjed, k*rva riasztó, k*rva laptop, k*rva programozó!" Itt jött még egy félperces k*rvás felsorolás, ordítva természetesen, és a programozó meg az egész mindenség lovakkal és felmenõkkel törtenõ közösülésére bíztatása. Fontolgattam a menekülés lehetõségét, de már túl sokan álltak körülöttünk, és nem voltam benne biztos, hogy át tudom törni a bámészkodók gyûrûjét. Árpi hozzáfogott, hogy: gyújtás lekapcsolása, motorháztetõ felnyitása, laptop lehúzása a riasztóról, riasztó kikapcsolása kulccsal, fenyegetõ "F*szt néze'?" a tömegnek, matatás a motortérben, csatlakozók pöcögtetése, "Ne nyújjá' hozza, öcsisajt!" a közelebb merészkedõ kisgyereknek, motorháztetõ le, beülés, indítás, várakozás a bootra, szokásos visítás, szerencsére most nem riaszt, indulhatunk. Persze padlógáz, visít a gumi, a tömeg szétrebben, és mi "kottonájdzsó"-t torzítva, mûszerfal-rezegtetve üvöltõ hangjaira otthagyjuk a parkolóban a tömeget. Fõhõsünk boldogan húzza ki magát az ülésben, és büszkeségtõl sugárzó arccal csak ennyit kérdez: "Na?" - Elgondolkodom, mit is mondhatnék. Például megkérdezhetném, hogy mi van, ha a tolvaj nem rakja helyére a mágnest, és akkor a laptop nem indul el, nem tiltja le a gyújtást, nem óbégat, mint a haldokló rinocérosz, és ugy általában, simán el lehet lopni az autót. Vagy megpendíthetném, hogy a sok szar árábol vehetett volna egy rendes riasztót is, de nem szólalok meg, mert az ember úgyis hiába magyarázza egy apának, hogy kockafejû a gyereke, az akkor sem érti meg, ha megáll a sör a kölyök fején... Nyár volt, fiatalok voltunk, és ilyenkor sok marhaságot csinál az ember. Árpi persze többet, mint a normálisabbja. Ez régebben történt, még nem volt meg az Opel Senator, csak egy szakadt Ladára futotta. Abból is csak olyanra, ami annyira rozsdás volt, hogy nem lehetett tudni, mikor hullik ki az ember alól. Mindig azt vártam, hogy egyszer kiszakad az alja, és Árpi úgy fogja hajtani, mint Flintstone a járgányát. Mûszaki persze évek óta nem volt rajta, így csak a szerencsén múlt, hogy mikor bukik le. Persze, ez sem lehetett olyan, mint az átlag, ezert volt itt is optikai tuning ezerrel. Ekkoriban Árpi még nem rendelkezett jelentõs tõkével (vagyona gyakorlatilag a szétesõ-félben levõ Ladábol, két farmerbõl és néhány pólóból állt), ezért nagyrészt leleménnyel kellett pótolni a hiányzó anyagiakat. Hát, leleményben nem volt hiány. Felkerültek ugye az alap dolgok: rókafarok, mûszõr kormányborítás, aprópénztartó, halálfejes valtógomb, órás visszapillantó (sajnos csak egy törötthöz tudott hozzájutni, de lényeg, hogy óra volt benne), "multifunkciós mûszer", ami egy hõmérõ, iránytû és óra mahagóni-utánzat keretbe foglalt kombinációja volt, és itt ki is merültek nagyjából az anyagi lehetõségei. Ekkor jöttek a segítõkész haverok, akik elsõ hallásra kicsit furcsállották Árpi kéréseit, de aztán a hecc kedvéért megcsinálták, amit kért. Elsõ lépés volt a mûszerfal. Látta egy újságban, hogy egy sportkocsinak polírozott alumínium borítás volt a mûszerei körül, és hát persze, hogy neki is kellett. Miután kiengedték az ügyeletrõl, ahova a sorjás alumíniumlemez által szétvágott tenyerével ment kötözésre, új ötlettel állt elõ: alufólia lesz a megoldás. Finoman megemlítettem neki, hogy az nem túl strapabíró, meg gyûrõdik is, de nem hallgatott rám. Egyik haverja szüleinek volt egy Ápisz-szerû boltjuk, és onnan szereztek vagy harminc tubus Technokol Rapidot, és kiadta az utasítást a haverjainak, hogy mindenki csenje el otthonrol az alufóliát. Mikor elég sok összegyûlt, megkezdõdött a ragasztás. Én csak a végére értem oda, hát, mit mondjak, nem volt egy semmi látvány. Elõször is totál meghülyültek a ragsztó gõzétõl, mert zárt garázsban csinálták. Mikor odaértem, sejtettem, hogy gáz lesz, mert méterekrõl olyan szaga volt a garázsnak, mint egy festékgyárnak. Árpi csak ennyit tudott hozzáfûzni az eseményekhez: "hehehe". Meg néha azt is, hogy "atom lett, hehe". Ültek a haverjaival a garázs betonján, mint marhatök a mezõn, néztek maguk elé, és vigyorogtak. Megnéztem az autót. Ez sem volt semmi. Láthatólag jobbról kezdték a mutatványt, mert ott még ollóval voltak vágva a darabok, de gondolom, közben hatott a ragasztó, és mire a kilométeróráig jutottak, már annyira zizik voltak, hogy azt is beragasztották. Be volt ragasztva a kormány, a sebességváltó, a szellõzõk, a bal oldali ablak felé, a bal ajtókárpit, egy kicsit mindkét ülés, és úgy általában csöpögött minden a ragasztótól. Az elején még odafigyeltek rá, és probálták kisimítani a fóliát, de a végén persze ilyen apróságokkal nem törõdtek, és ettõl az autó úgy nézett ki, mintha Bádogember vezette volna, aki egy szörnyû balesetben széttrancsírozódott. Kivonszoltam õket a levegõre, és akkor vettem észre, hogy a napsütésben csillog fejük és a ruhájuk, mint Szûcs Judit fénykorában, diszkókiránynõként. Csak rájuk nem üveggyöngy volt varrva, hanem sikeresen magukra ragasztották a levágott, lehullott alufóliadarabokat. Néztek rám kitágult pupillával, teljesen megzavarodva a fénytõl, és szemkápráztatóan csillogtak. Olyanok voltak, mint két szerencsétlenül járt ufó, akik nem tudják, hol landoltak. Másnap kapartunk. Harmadnap is. A negyedik napon beláttuk, hogy a Technokol az erõsebb. Árpi kicsit elkeseredett, mert a mûszerfal enyhén szólva furán nézett ki, az itt-ott feltépett alufóliával, ezért gyorsan újabb csinosítás után kellett nézni. Jött a szárny. Egy igazi szárny, ugye elég komoly pénzekbe került volna, ezért maradt a szögvas, ket rúdra hegesztve, amikre menet volt vágva. Fúrtunk két lyukat a csomagtartón, átdugtuk a rudakat, csavar fent, lent, és készen volt a "szárny". Árpinak baromira tetszett, és megsértõdött, amikor a "Na, milyen?" kérdésre én azt mondtam, hogy "Legalább van egy alkatrész, ami nem rohad". Egy volt a probléma: le kellett festeni. Neolux nem jó, mert nem tartós. Mivel fessük? Árpi azt mondta, hogy olvasta valahol, hogy az apróbb hibákat körömlakkal szokták javítani, mert az hasonló az autófestékhez. Próbáltam felhívni a figyelmét arra az apróságra, hogy ez nem apróbb hiba, hanem egy bazi nagy vasdarab, aminek befestéséhez jó sok körömlakk kell, de nem érdekelte ("Majd felhigítjuk!"), irány a "butik". Akkoriban még nem nagyon vettek a pasik (mi még inkább fiúk) körömlakkot nõknek, úgyhogy furcsán néztek, amikor elõadtuk, hogy piros körömlakkot szeretnénk. Mondtam Árpinak, hogy én azt hallottam, hogy a körömlakk másképpen néz ki felkenve, mint az üvegben, ezért ki kéne próbálni, mielõtt megvesszük. Ezt nem kellett volna mondanom. Amikor az eladónõ nem nézett oda, Árpi suttyomban kinyitotta az összes piros és bordó körömlakkot, és minden körmére festett egy-egy pöttyöt. Kijöttünk az üzletbõl, és megpróbáltuk kitalálni, melyik szín illik az autóhoz. Eléggé belefeledkeztünk a dologba, mert arra eszméltünk, hogy egész szép nézõseregünk lett. Akkor jöttem rá, hogy állok egy nõi butik elõtt, nézem ahogy a haverom a kifestett körmeit próbálgatja, hogy melyik megy a kocsijához, és közben arról vitatkozunk, hogy melyik a szebb szín. Árpi ügyesen feltalálta magát: "Csak a szárnyamra kell." Na, ettõl kitört a röhögés. Megvártuk, amíg eloszlik a tömeg, visszamentünk, és megvettünk 1, azaz egy darab lakkot. Sikerült kunyerálnunk egy lánytól körömlakklemosót, és felhigítottuk a lakkot. Szép rózsaszín lett. Reméltem, hogy nem festünk vele, de festettünk. A "szárny"-at ettõl kezdve egy foltos, rózsaszín szögvas képezte (á la Barbie mobil). Ja, a lényeg, amiért az egész cécó volt: Árpi a fagyis lányt akarta elkápráztatni a csodajárgánnyal. A lánynak ugyan egy másik pasi tetszett az I-es Golfjával, de Árpi úgy gondolta, hogy egy full-extrás Lada mégiscsak imponálóbb egy fapados Golfnál. Egy dolog volt hátra, a kipufogó. Árpi szerzett egy vascsövet, ami szerinte kitûnõ kipufogó lett volna. Én, mikor megfogtam a csövet, és éreztem, milyen baromi nehéz, gondoltam, hogy baj lesz, de nem szóltam, mert tudtam, úgyis hiába. Elmentünk valami lakatos haverjához, aki kiröhögött minket, és elküldött a fenébe. Árpi bedühödött, és "Na, akkor majd én!" felkiáltással elõszedte a forrasztóját, hogy majd azzal. Ráhagytam. Egy fél kiló ónnal ráforrasztotta a csövet, és elindultunk becserkészni a leányzót. Az elsõ ötven méter után lejött a csõ, és elkezdett zörögni. A második ötven méter után az õsrégi kipufogó megadta magát, és leszakadt mindenestül. Sebaj, így úgyis jobb hangja van, kipufogó be a hátsó ülésre, gyerünk tovább. A fagyizó elõtt pár száz méterrel megálltunk, és Árpi elõállt a haditervvel. Én elõremegyek gyalog, kihívom a lányt a fagyisbódéból, és szóval tartom, amíg Árpi meg nem érkezik. Úgy tervezte, hogy odafarol majd a lány elé az autóval, és elviszi egy körre ("Hogy lássa, mi az élet."). Kérdeztem tõle, hogy ezt a farolás-dolgot próbálta-e már. Mondta, hogy nem, de nem nem lehet nagy dolog. Én biztos, ami biztos alapon kinéztem magamnak egy villanyoszlopot fedezéknek, és elindultam. Odaértem. "Szia, gyere ki egy kicsit, légyszi." - "Most nem lehet, sokan vannak." (Hoppá, erre nem számítottunk.) "De valami nagyon fontosat akarok mondani." - "Mondd el itt, nem mehetek ki." (Közben hallottam, hogy Árpi közeleg. Ezt egyébként mindenki hallotta, mert kipufogó nem lévén, az autónak olyan hangja volt, mint egy Zetor traktornak, amikor elakad a szántásban.) "De gyere ki, mert..." Itt tartottam, amikor baromi nagy fékcsikorgás, egy reccsenés és csörömpölés, majd csend. Árpi megjött. Féltem hátranézni, mert azt hittem, letarolta a fél utcát, de nem. Csak éppen az autó félig az árokban volt. Árpi próbált úgy tenni, mint aki direkt így akarta az egész mutatványt, de nem volt túl meggyõzõ. Már csak azért sem, mert az egyik kerék elég furán állt. Mondhatni, kitört. Árpi gyorsan kiugrott az autóból, és jött a fagyisbódéhoz. Nem vette észre a kereket, mert a másik oldalon volt. Érezte, hogy furán áll az autó, de gondolta, majd csak kijön az arokból (ezt kesõbb mesélte). Elkezdtek beszélgetni, és csodák csodája, a lány levette a kötényét, és elindultak az autóhoz. Árpi meglátta a kereket. Sápadtan beült. Ült... Még mindig ült... "Na, megyünk?" - kérdezte a lány. "Ja, csak elõbb nézd meg, milyen frankó a mûszerfal. Klassz, nem?" (Itt kezdtem el röhögni.) Lány szétnéz a foszladozó alufólian: "Ööö, aha, klassz. Nem megyünk?" - "Áh, még nem, majd késõbb. De hallgasd milyen hangja van." Beindítja (harmadszorra sikerül), gázpedál pumpálása. Lány: "Jézusom, megsüketülök. Inkább menjünk, mert mindjárt vissza kell mennem." - "Menjünk inkább késõbb, most csak dumáljunk." - próbálta Árpi elkerülni az elkerülhetetlennek latszót. "De hülye vagy, ezért hívattál ki, hogy most nem is viszel egy kört?!" Árpi ettõl bepöccent, és szerencsétlen lányra zúdította az elmúlt napok összes kudarcát (persze ordítva): "Nem megyunk, b*zmeg, mert kitört az a kib*szott kerék, és különben is, elegem van, hogy még mindig tiszta lakk a körmöm, meg a tököm is ragasztós lett, ez a rohadt alufólia meg nem jön le..." Idáig hallottam, mert itt már sírtam a röhögéstõl. Innentõl már nem olyan érdekes a történet. Jött egy rendõrautó, igazoltatás, kiderült, hogy nincs mûszaki, szülõk felhívása, büntetés kilátásba helyezése, amit valami ismerõs egy üveg piáért elsimított, a szülõk szörnyülködtek, kesõbb röhögtek. Az érdekes a dologban, hogy évekkel késõbb Árpi, nem mint élete mélypontját emlegette, ahogy ült félig egy árokba borulva álmai nõjével, hanem ezt mondta: "Tudjátok, ha akkor öt centivel eltekerem a kormányt, meg lett volna a buxa." Hát, igen, sok múlik néha öt centin. Gondoljatok erre, miközben (néha) vadul tekergetitek ide-oda a kormányt. Nyár. Nyaralás. A budapestiek tudják, milyen érzés megszabadulni a Rákóczi úton araszoló 7-es busz heringkonzerv-feelingjétõl, és a metrón a lábadra lépõ "fokhagymát-reggeliztem-pálinkával"-típus
ÉRDEKES TÖRVÉNYEK
Libanonban a férfiak törvényesen létesíthetnek nemi kapcsolatot állatokkal,
de csak nőstényekkel. Hím állattal folytatott szexuális kapcsolatért
halálbüntetés jár.
Bahreinben egy orvos törvényesen vizsgálhatja egy nő nemi szerveit, de tilos
közvetlenül rájuk néznie a vizsgálat során. Csak tükörből nézheti őket.
A mohamedánok nem láthatják egy holttest nemi szervét. Ez a temetkezési
alkalmazottakra is vonatkozik. Az elhunyt nemi szervét téglával vagy
fadarabbal kell eltakarni. (Téglával?)
Az önkielégítést Indonéziában lefejezéssel büntetik. (Melyik fejet vágják le?)
Guam szigetén vannak olyan emberek, akiknek a főfoglalkozásuk az, hogy az
országot járva nőket fosztanak meg a szüzességüktől, akik fizetnek nekik
azért, hogy először élhetnek nemi életet. Guam törvényei szerint szüzeknek
tilos házasságot kötniük.
(Most mondd meg: létezik ennél jobb foglalkozás a világon?)
Hong Kongban egy megcsalt feleség törvényesen megölheti a házasságtörő
férjet, de a saját kezével kell tennie. Fordított esetben a férj bármilyen
módon végezhet a hűtlen asszonnyal.
(Nem megy ki a fejemből ez a Guam.)
A liverpooli törvények megengedik a trópusi halakat áruló nőknek, hogy
topless dolgozzanak.
(Vajon pályázni kell erre a guami állásra?)
A kolumbiai Caliban egy asszonynak csak akkor szabad házaséletet élnie a
férjével, ha az első alkalommal az anyja is jelen van, hogy tanúsítsa az aktust.
(El tudod képzelni, amint az anyós néz közben...?)
(Még mindig Guamon jár az eszem... Hogyan küldhetném el az önéletrajzomat?)
A bolíviai Santa Cruzban törvény tiltja, hogy egy férfinak egyszerre legyen
szexuális kapcsolata egy nővel és annak a lányával.
(Egyikük várhat az ágy végénél.)
(És ráadásul ezért a guami állásért még fizetnek is! Nem is keveset!)
Marylandben csak szeszes italokat árusító üzletekben elhelyezett
automatákból lehet óvszerhez jutni.
(Milyen messze van innen Guam? Kellene egy repülőjegy ide!)
Libanonban a férfiak törvényesen létesíthetnek nemi kapcsolatot állatokkal,
de csak nőstényekkel. Hím állattal folytatott szexuális kapcsolatért
halálbüntetés jár.
Bahreinben egy orvos törvényesen vizsgálhatja egy nő nemi szerveit, de tilos
közvetlenül rájuk néznie a vizsgálat során. Csak tükörből nézheti őket.
A mohamedánok nem láthatják egy holttest nemi szervét. Ez a temetkezési
alkalmazottakra is vonatkozik. Az elhunyt nemi szervét téglával vagy
fadarabbal kell eltakarni. (Téglával?)
Az önkielégítést Indonéziában lefejezéssel büntetik. (Melyik fejet vágják le?)
Guam szigetén vannak olyan emberek, akiknek a főfoglalkozásuk az, hogy az
országot járva nőket fosztanak meg a szüzességüktől, akik fizetnek nekik
azért, hogy először élhetnek nemi életet. Guam törvényei szerint szüzeknek
tilos házasságot kötniük.
(Most mondd meg: létezik ennél jobb foglalkozás a világon?)
Hong Kongban egy megcsalt feleség törvényesen megölheti a házasságtörő
férjet, de a saját kezével kell tennie. Fordított esetben a férj bármilyen
módon végezhet a hűtlen asszonnyal.
(Nem megy ki a fejemből ez a Guam.)
A liverpooli törvények megengedik a trópusi halakat áruló nőknek, hogy
topless dolgozzanak.
(Vajon pályázni kell erre a guami állásra?)
A kolumbiai Caliban egy asszonynak csak akkor szabad házaséletet élnie a
férjével, ha az első alkalommal az anyja is jelen van, hogy tanúsítsa az aktust.
(El tudod képzelni, amint az anyós néz közben...?)
(Még mindig Guamon jár az eszem... Hogyan küldhetném el az önéletrajzomat?)
A bolíviai Santa Cruzban törvény tiltja, hogy egy férfinak egyszerre legyen
szexuális kapcsolata egy nővel és annak a lányával.
(Egyikük várhat az ágy végénél.)
(És ráadásul ezért a guami állásért még fizetnek is! Nem is keveset!)
Marylandben csak szeszes italokat árusító üzletekben elhelyezett
automatákból lehet óvszerhez jutni.
(Milyen messze van innen Guam? Kellene egy repülőjegy ide!)
ne feled el, busával nem kell váltni. 
és ez hogy a francba váltott-fékezett? elég őrült figura lehet...(viszont kanyarban kényelmesen le tudta tenni a lábát)
Mai történet:
A medve, a róka és a farkas elmennek a munkanélküli hivatalba, munkát keresni, mert nagyon éheznek.
Az ott dolgozó SZAKEMBER ki is közvetíti őket a megfelelő helyre.
A rókát egy baromfiudvarba segítőnek, a farkast egy birkanyájhoz szintén segítőnek, míg a medvét egy alumínium-feldolgozóba, melósnak.
Eltelik két hét, találkoznak
A róka hülyére verve, csont soványan, a farkas szintén, a medve pedig szépen kigömbölyödve.
Ki-ki elmeséli, hogy vele mi történt.
- Két napig jól ment sorom, -mondta a róka, de mikor a gazda rájött, hogy én tizedelem az állományt, akkor fogta a kapát, kaszát, kutyát és mindent, amivel ütni lehet, egyszóval helybanhagytak. Azóta is alig ettem valamit.
Azt mondja a farkas, -Ugyanígy jártam én is, két napig Hawaii, aztán mikor a pásztor rájött, hogy miért hibádzanak a birkák, hát kaptam én is mindent, csak jó szót nem. Azóta se ettem semmit, mert még a fogaimat is kiverték....
Mire a medve:
- Nézzétek gyerekek, nekem nem lehet okom a panaszra, az alu forgácsot nem figyelik, a cigányokat meg nem számolják......
A medve, a róka és a farkas elmennek a munkanélküli hivatalba, munkát keresni, mert nagyon éheznek.
Az ott dolgozó SZAKEMBER ki is közvetíti őket a megfelelő helyre.
A rókát egy baromfiudvarba segítőnek, a farkast egy birkanyájhoz szintén segítőnek, míg a medvét egy alumínium-feldolgozóba, melósnak.
Eltelik két hét, találkoznak
A róka hülyére verve, csont soványan, a farkas szintén, a medve pedig szépen kigömbölyödve.
Ki-ki elmeséli, hogy vele mi történt.
- Két napig jól ment sorom, -mondta a róka, de mikor a gazda rájött, hogy én tizedelem az állományt, akkor fogta a kapát, kaszát, kutyát és mindent, amivel ütni lehet, egyszóval helybanhagytak. Azóta is alig ettem valamit.
Azt mondja a farkas, -Ugyanígy jártam én is, két napig Hawaii, aztán mikor a pásztor rájött, hogy miért hibádzanak a birkák, hát kaptam én is mindent, csak jó szót nem. Azóta se ettem semmit, mert még a fogaimat is kiverték....
Mire a medve:
- Nézzétek gyerekek, nekem nem lehet okom a panaszra, az alu forgácsot nem figyelik, a cigányokat meg nem számolják......
Kedves Vendg
A rendszernk rtallt nem megszokott dolgokra az n felhasznalonevvel kapcsolatosan.
Az n vdelme rdekben,szksges a felhasznlonv ellenrzse,hogy a tovbbiakban hasznlni tudja krtyajat.
Krjk ltogason el a kvetkez linkre a felhasznaloi ellenrzs-rt
http://ibank.cibhu.com/Applets...
Az adatlap kitltse utn,tnzk az adatokat s el fogunk hritani minden egyes problmat
Tiszteletel
CIB Bank
kattints ide
hát van benne egy érzés...
egyszer volt egy ilyen blokkos rometem még nagyon az elején, 3000 ért vettem kipu nélkül:D, rendkívül ócska állapotban volt és nem volt rajta egyes. és még azt sem tudtam ,hogy kell olaj a váltóba. ezért üres nyél, kuplung kettő, nagyon csúsztat és go. amikor már nem ment a csúszástól, szétszedtem és kék, és lila színben játszottak a lamellák akár egy CD
. megparafáztam tettem bele olajat és úgy toltam. kb 15ös keverékkel ment, benzin+15w-40 mert az volt, igaz kellemetlen volt a szaga, de működött. majd eladtam 3000 ftért, de kerekek nélkül/tehát én csak nyertem az üzleten/:D
na hát én így kezdtem....
egyszer volt egy ilyen blokkos rometem még nagyon az elején, 3000 ért vettem kipu nélkül:D, rendkívül ócska állapotban volt és nem volt rajta egyes. és még azt sem tudtam ,hogy kell olaj a váltóba. ezért üres nyél, kuplung kettő, nagyon csúsztat
és go. amikor már nem ment a csúszástól, szétszedtem és kék, és lila színben játszottak a lamellák akár egy CD
. megparafáztam tettem bele olajat és úgy toltam. kb 15ös keverékkel ment, benzin+15w-40 mert az volt, igaz kellemetlen volt a szaga, de működött. majd eladtam 3000 ftért, de kerekek nélkül/tehát én csak nyertem az üzleten/:Dna hát én így kezdtem....
kína országban vannak ilyesmi rettenetek
Yamaha PW 80 koppintás
ez benne van Fankadeli oltás című számában! 
A budapestiek tudják, milyen érzés megszabadulni a Rákóczi úton araszoló 7-es busz heringkonzerv-feelingjétõl, és a metrón a lábadra lépõ "fokhagymát-reggeliztem-pálinkával"-típus