Tervezés során legtöbbször az átlagos európai vásárlót veszik alapul a mérnökök, tehát jó eséllyel egy 175-180 centis pilótával számolnak, ezáltal az alacsonyabb, 160 centi körüli hölgyeknek sajnos számos típus egyszerűen fizikailag nem ajánlható. Általánosságban elmondható, hogy egy motorkerékpár akkor lesz megfelelő a kistermetű hölgynek, ha keskeny felépítésű, és az ülésmagassága elég csekély ahhoz, hogy lába könnyen talajt érjen, s az sem árt, ha könnyű, hogy akár egy lábbal megtartható legyen, amikor például nyomvályús úton kényszerül megállásra. Átfogó összeállításunkban most osztályokba mutatjuk be a piac legszerényebb ülésmagasságú, madárcsontú gépeit, hogy megkönnyítsük számukra a választást.
Kisköbcentis csibészek kezdőknek és fiataloknak
A nyolcadliteres géposztály örök klasszikusa a megnyerő külsejű Honda CBR125R. Könnyű, kezes és ülésmagassága igen szerény, az első szériákon mindössze 776, míg 2011-től kezdve 793 milliméter, ráadásul a közhiedelemmel ellentétben ez inkább egy kis sportos túramotor, mintsem egy kicsinyített csutkakormányos gyorsasági, szóval a kényelemre sem lesz panasz.
Aki inkább a csupasz vasakra szavaz, járja körbe a korábbi kiadású KTM Duke 125-öt! Ennek nyergében 81 centi magasan ülhetünk, ami ugyan nem tartozik a legcsekélyebb értékek közé, viszont a váz és az üzemanyagtartály keskeny, ezáltal nem kényszerít terpeszbe, ami legalább olyan fontos a biztos talajfogás szempontjából. Ráadásul a Kisherceg feltankolt tömege mindössze 138 kiló, így megtartása nem okozhat gondot.
Ugyanezen kategóriában jó fogás lehet még a szó szerint elnyűhetetlen vas hírében álló, könnyű és kezes Yamaha YBR125 vagy a Suzuki vidám „telekjárója”, a ballonos kerekű Van-Van.
A supermotók vagy endurók igazi magaslesek, így alapesetben ezek szóba sem jöhetnének. Bármilyen meglepő azonban, akad néhány üdítő kivétel, ilyen például a Kawasaki D-Tracker. A modell 12 lóerejével illeszkedik a kategória átlagához, de nem is ebben rejlik a csoda, hanem hogy az első kiadások adattáblázatából mindössze 805 milliméteres értéket olvashatunk le, s nem mellesleg a Tracker szintén a modellalkatú gépek közé sorolható.
Egyértelműen a chopperekért és cruiserekért rajongó közönségnek van a legkönnyebb dolga, hiszen ezek a gépek hengerűrtartalomtól függetlenül meglehetősen alacsonyak. Aki korlátozott jogosítványa vagy a fokozatosság elve okán a 125-ös kategórián belül maradna, annak a Honda VT125-öt ajánljuk.
Felsőbb osztályba léphet!
Továbblépve a nyolcadliteresek mezőnyében találhatjuk a Kawasaki apró sportolóját, a Ninja 250R-t. A miniatűr superbike megjelenésekor egy valódi űrt töltött ki a piacon, s bár ma már jó néhány vetélytársa akad, még mindig ideális választás az alacsonyabb termetűeknek. 33 lovas erőforrásával lendületesen lehet haladni, de csak az válassza, akit nem zavar, hogy a sorkettes igényli a pörgetést, csúcsteljesítménye csak tízezres fordulatszám felett előcsalogatható.
Korosztályát tekintve több szempontból kategóriaelső, s nem mellesleg gyönyörű kétkerekű a Honda VTR250. A Ducati Monsterre hajazó külső egy barátságos, mégis erőteljes, 30 lovas V-motort rejt, így amellett, hogy nevetve gyűri le a városi dugókat, autópályán sem fogy ki a szuszból. Nyerge mindössze 760 milliméterre került a földtől, így akár már 155-160 centis lányoknak is bátran ajánlható. Amúgy hondásan megbízható konstrukció, éppen ezért a mai napig remekül tartja az árát. Hasonló stílusú az Yamaha YBR250 vagy a Honda CBF250, mindkettő igen gazdaságos és szinte gondozásmentes masina.
Az endurós stílusú gépek rajongóinak érdeklődését felkeltheti egy kevésbé ismert motorkerékpár, a Yamaha XG250 Tricker. A már-már triálmotoros beütésű kis egyhengeres ideális városi társ, ugyanakkor nyugodtan megcélozható vele a durvább terep is, hiszen nagy kerekeinek és elképesztően alacsony – csupán 120 kilós – tömegének hála kiválóan alkalmas az endurózásra.
Széles választék a középosztályban
A félliteres kategória „nagy öregjei” közül kiemelkedik a Kawasaki ER-5 illetve közvetlen vetélytársa, a Suzuki GS500. A soros, kéthengeres, 50 illetve 45 lóerős csupaszmotorok nem feltétlenül megjelenésükkel, nem is kirívó teljesítményükkel hódítanak, de nem is ez a céljuk, cserébe viszont fenntartásuk hihetetlenül gazdaságos, strapabírók, könnyen kezelhetőek, ráadásul viszonylag kedvező áron elérhetők, így kezdőknek is tökéletes mindkettő. A kategória fiatalabb és kifinomultabb, egyszersmind némileg drágább képviselője az ER-6n, illetve a népszerű CBF500, melyet használttesztünkben mi is alaposan kiveséztünk. Ha már Honda, a gyártó jelenlegi kínálatában is akad néhány kompakt kétkerekű. Ilyen például a CB500F, no és hamarosan érkezik a CMX500 Rebel, ez utóbbi 69 centis értékével a legapróbbaknak is kiváló alternatíva lehet. Ugyanez mondható el a Kawasaki Vulcanról, a crusier stílusú, 649 köbcentis vas nyerge 705 milliméterre esik a talajtól.
A 160 centi feletti sportmotorkedvelő lányoknak szóba jöhet az agresszív megjelenésű, fürge Kawasaki Z650, ennek ugyanis - a mai trendekkel ellentétben - csupán 790 milliméter a nyeregmagassága, emellett nyakig tankolva sem éri el a 190 kilót.
A hétszáz-nyolcszáz köbcentis modellek között is akadnak érdekes modellek, elsőként rögtön a Ducati Monster 696. Az apró szörny az egyik legmegbízhatóbb Ducati hírében áll, részleteiben és egészében is lenyűgöző szépségű, s akkor még nem ejtettünk szót arról, milyen nagyszerű vezetési élményt nyújt pilótájának pulzáló V2-esével, 80 lóerejével és barátságos teljesítményleadásával. A lényeg pedig, hogy mindössze 77 centire „kell felkapaszkodni” a pilótának! Hasonlóan érdekes lehet még a Suzuki Gladius vagy az SV650 is, no és semmiképp se hagyjuk ki a felsorolásból a Harley-Davidson könnyű, filigrán V2-esét, az új Street 750-et, hiszen 71 centijével és 750-es V2-esével az egyik legjobb választás lehet a klasszikus irányvonal kedvelőinek. 
Akiket vonzanak a nagy túraendurók, azoknak érdemes fontolóra venni a BMW F 700 GS-t is, a bajorok modellcsaládjának legkisebb tagját. Az univerzálisan használható, gazdaságos kéthengeres kétséget kizáróan elég masszív és nyurga teremtés, de extraként rendelhető már 790 millis nyereggel is, így egy üléspróbát mindenképpen megér.
Ezer köbcenti környékén is akadnak érdekes gépek!
Bizony, a nagy hengerűrtartalmú vasak sem mind óriások, a hengerűrtartalom nem feltétlenül függ össze a fizikai mérettel. Például a klasszikus Triumph Bonneville szép, varrott ülőfelülete mindössze 77,5 centi magasan van a talajtól, s bár a vas elég súlyos, filigrán felépítése miatt nem kell túl nagyot terpeszteni pilótájának. A Yamaha XV950R még ezt is alulmúlja, ezen csupán 690 milliméterig kell kihajtogatni a colstokot, ha a nyeregmagasságra vagyunk kíváncsiak.