· 2015. szeptember 3. 30

Vezetéstechnika: vészfékezés és kikerülés

Jobb elkerülni a bajt

Az utóbbi időkben sajnos ismét elszaporodtak az olyan balesetek, mikor álló vagy kanyarodó autóba csapódott a motoros. Érdemes átnézni, milyen módszerek, technikák segíthetnek ilyen esetekben, hogy elkerüld az ütközést.
Továbbra is makacsul tartja magát a tény, hogy a többjárműves ütközések 70-75 százalékában a motorosok vétlenek, ugyanakkor elég csak rákeresni az augusztusi baleseti hírekre, ahol sajnos néhány ellenpélda is akad. Nem egyszer a forgalmi ok miatt megállt autónak hajtott a hátulról jövő motor, ami egy magas építésű kocsi esetén bizony rendre súlyos sérülésekkel jár. Akárhogy is, hibázzon bár az autós vagy mi magunk, a végeredmény ugyanaz: ami nekik egy fényezés vagy elemcsere, az nekünk általában több hetes kórházi kaland, ezért korántsem mindegy, hogy valóban mindent megtettünk-e az ütközés elkerüléséért.
{{articleGallery[6332].caption}}

Mentsd, ami menthető!

A necces helyzetek kivédéséhez alapvetően két dologra lesz szükséged. Először is ki kell használnod a géped fékteljesítményét, valamint felismerned, ha ez már nem segít, és alternatív megoldást választani a fékkar görcsös markolása helyett. A mai motorok hatalmas tárcsái, radiálisan rögzített nyergei elképesztő lassulást biztosítanak, igaz, ez csak akkor valósul meg, ha Te is felnősz ehhez a teljesítményhez. Ha egyszerűen belemarsz az első fékbe, csak a vadul kattogó ABS lesz a válasz, már ha van ilyen a motorodon.
Kapkodás helyett tudatos mozdulatsorra van szükség, mely a legtöbbünknél nem alakul ki rutinszerűen, hiszen a tényleg kemény vészfékezések nem részei a napi közlekedésnek. Keress hát egy üres parkolót vagy útszakaszt, ahol a forgalom megzavarása nélkül gyorsulhatsz fel legalább 60 km/órára! Ha meggyőződtél rajta, hogy senkit nem zavarsz és az aszfalt is tiszta, nagyjából pormentes, illetve kátyúk, nagyobb barázdák sem tarkítják, elkezdheted a gyakorlást.
Először tégy próbát, csak az első, majd csak a hátsó fék használatával lassulj le egy adott, bójával jelölt ponttól! Tegyél egy másik műanyag bábut a fékút végéhez, így rögzítve, hány méterre volt szükséged - ez lesz az viszonyítási alap a továbbiakhoz. Ha megvan, elkezdheted lopni a távolságot, azaz csökkenteni a fékutat.
{{articleGallery[6337].caption}}
Ehhez ismét csak az alapvető fizikát hívjuk segítségül, ugyanis egy motor megállítása sokkal bonyolultabb feladat, mint például az autóké. Ha csak az egyik kereket fékezed, nem lesz elég tapadásod a lassításhoz, s ugyanígy képtelen lesz megtapadni a gumi, ha túl hirtelen jelentkezik a kimondottan nagy fékerő. Annyi hát a teendőd, hogy a fékpedált hirtelen, szó szerint megrúgva elkezded a mozdulatsort, amitől a gép hátulja összeül, ezáltal kisebb lesz az esélye, hogy az első kerék túl nagy terhelést kap. Ezzel egy időben a kuplungkar behúzásával oldod a hajtást, hogy a blokkoló hátsó miatt ne fulladjon le a motor, illetve a gázon „felejtett" kezed ne befolyásolja a lassítást. Amint munkára fogtad a hátsó féket, ezzel párhuzamosan a fékkaron is folyamatosan növeld a nyomást, s itt a hangsúly a folyamatosságon van - ha a teljes fékerő eléréséig van pár tizedmásodperce a motornak, az első guminak lesz ideje „kiterülni" az aszfalton, még nagyobb tapadást biztosítva lassítás közben. Ha már magabiztosan megy a gyakorlat, megpróbálhatod enyhén ledöntött motornál is kivitelezni, azzal a különbséggel, hogy a fordulóban felcserélődnek a szerepek, vagyis a hátsó fék jut nagyobb szerephez. Ennek oka, hogy a fékpedált taposva nem jelentkezik a motor felegyenesedési hajlama, sőt ezzel szűkíteni tudod az ívet, ezért - főként alacsony tempónál - a hátsó fékkel a lassítást és a kikerülést egyszerre valósíthatod meg, és csak végső esetben kell az első nyergeket munkára fognod.
{{articleGallery[6350].caption}}

Egyedül nem megy

Minként a korábbi részekben már hangsúlyoztuk, segítő vagy oktató nélkül a gyakorlás mit sem ér. Ha nincs, aki kontrollálja, jelezze, mit csinálsz rosszul, akkor csak tovább rögzül benned a helytelen technika. Ez esetben is így van, muszáj, hogy legyen egy külső szemlélő, aki szól, ha mondjuk a fizikának engedelmeskedve előrecsúszol a nyeregben és az alkarjaiddal tartod magad fékezés közben. Ez szinte minden esetben kitéríti a motort az eredeti nyomvonalról, sőt ha elemelkedik a hátsó kerék, akkor a kormány eltolása újabb veszélyhelyzetet teremthet. Figyeljen hát a segítőd, hogy mindvégig a vádliddal és comboddal tartsd magad, amit abból szűrhet le, hogy a motor futása a kemény féktávon is egyenes marad, nem tér le a kiválasztott egyenesről és apró kormánymozdulatok sem befolyásolják a lassítást.
{{articleGallery[6351].caption}}
Ugyanakkor lesz még egy fontos szerepe is az éppen pihenő társadnak, ez pedig nem más, mint maga a felbukkanó akadály. Hiába megy már remekül a fékezés, ha számítasz rá, hogy a jól berögzült bójánál taposs a pedálra, az még mindig csak a fékút, és nem a féktáv faragásáról szól. A meglepetésszerűen kilépő gyalogos már egészen más tészta, itt a reakcióidő miatt akár meg is duplázódhatnak a megtett méterek. Gondolj csak bele: ha 60-nal haladsz és mondjuk átlagos, 0,6-0,7 másodperces reakcióidővel számolunk, akkor máris 10-12 métert tettél meg, mire egyáltalán elkezdesz cselekedni. Ebből persze az is kiderül, hogy akik éjszaka százzal hasítanak a városban, azoknak esélyük sincs reagálni az előttük húsz-harminc méterre kikanyarodó autóra...
Szóval a második gyakorlatnál már - szó szerint - belép a segítő. Haladj ugyanúgy ötven-hatvannal, majd társad egy általa választott időpontban lépjen ki az útra! Persze ne közvetlenül eléd, hiszen jelenléte most nem valós veszély - elég, ha a fékezési ponttól 20-30 méterre tesz egy határozott mozdulatot, amire reagálnod kell, miként az életben is.
{{articleGallery[6352].caption}}
Ha mindezt begyakoroltad, érdemes megnézni, hogy átlagos városi sebességről, mondjuk hatvanról mekkora táv szükséges az észleléssel, cselekvéssel együtt a megálláshoz. Gyorsan kijön majd, hogy legalább húsz méterről beszélünk, vagyis bármennyire is szorgalmasan gyakoroltál, a 15-20 méterre felbukkanó akadályok ezentúl is a vesztedet okozzák, már ha szimplán fékezéssel szeretnéd elkerülni az ütközést. Az ilyen esetekben lehet rendkívül hasznos a feladatsor következő része, a kikerülés.

Kitérő válaszra van szükség

Ehhez újból a fizikát hívjuk segítségül, bemutatva, miért is működnek első ránézésre fordítva a dolgok a motoron. Ha egy gördeszkán állsz, és azt hirtelen jobbra kihúzzák alólad, mi történik? Tehetetlenséged miatt azonnal elkezdesz balra dőlni. A motorod ugyanígy tesz, vagyis amikor határozottan, gyorsan eltolod mondjuk jobbra a kormányt, a vas tehetetlenségénél fogva tétovázás nélkül meglódul balra, mivel kibillentetted az egyensúlyi helyzetéből.
Ennél egyszerűbben aligha lehetne megfogalmazni az ellenkormányozás lényegét. Külön figyelmet érdemel a lassú tempó ellenére az aszfaltot karistoló lábtartó hangja...
Amennyiben a sportmotoron megszokott technikával előbb változtatnál az üléspozíción, hogy a gépről lelógva bírd kanyarodásra, bizony súlyos másodpercek telnének el, mire bármi is történik, vagyis ez esetben éppen ellenkezőleg kell eljárnod, mint amit eddig gondoltál a kanyarodásról. Bal kanyarban jobbra kormányzol és - a motorodhoz viszonyítva - a testeddel jobbra mozdulsz el, míg ellentétes irányban ugyanez fordítva. Ez - miként a neve is mutatja - egy ellentétes irányú kormányozás által jön létre, vagyis ez az ellenkormányozás technikája. Hogy a kezdőknek mennyire ijesztő is lehet az, hogy hatvannál határozottan toljanak pár millimétert a kormányon, arra remek példa az egyik ifjú hölgy, aki így reagált az oktató kérdésére:

- Hölgyem, ön szerint, ha az egyenesen, hatvannal haladó motor kormányát hirtelen eltolja pár millimétert balra, akkor mégis mi történik?
- Tudom, tudom. Megint elesem, mint a múltkor, és újra kell fényezni az idomokat...

A valóságban persze semmi ilyenről nincs szó, az elsőre ijesztőnek tűnő mozdulat nem hogy nem veszélyes, hanem egyenesen életmentő, ha csak tizedmásodperceken múlik az ütközés. Kezdésként ne foglalkozz a fékezéssel, egyszerűen csak próbálgasd, hogy a motorod üléspozíciójától, kialakításától függően milyen erővel és mekkora távon kell eltolni magadtól a kormányt, hogy határozott, legalább egy-egy méteres kitérést érj el jobbra és balra. Azért az egyméteres határ, mert egy személyautó jellemzően két méter széles, vagyis hátulról érkezve legfeljebb 100-120 centire kell kitérned ahhoz, hogy mellette suhanj el.
{{articleGallery[6333].caption}}
A gyakorláshoz tegyél fel egymás mellé négy bóját egymástól 50-50 centire, két méter széles sávot kijelölve, ez helyettesíti most a járművet. Gondold át, mit is tanultál az előző részekben a tekintet fontosságáról és a helyes üléspozícióról, s ennek megfelelően próbáld testeddel is támogatni a mozdulatot, szemeddel pedig szigorúan az akadály mellé fókuszálj! Ez kiemelt fontosságú, mert, mint azt Sági Tibortól, a Hungária Rendőregylet oktatójától megtudtuk, az ütközések jelentős része azért következik be, mert a motoros a felbukkanó akadályra szegezi a tekintetét, és mint rendesen, arra is irányítja a motort. Tehát az ilyen esetek kivédéséhez határozott mozdulat szükséges a kormányon, ezzel egy időben ismét a kuplungkar behúzása, majd a motor kidöntése magad alól, melyhez elengedhetetlen, hogy combjaiddal is erősen tartsd a gépet. Miután kikerülted az akadályt, a manőver tökéletes tükörképét leírva újra besorolsz az eredeti nyomvonalra, mintha csak a sávodba térnél vissza.
Ha már rutinszerűen megy, újra jöhet a segítő, aki ezúttal a bóják mögé állva, és jobb vagy bal keze felemelésével azt mutatja meg, melyik oldalról kerüld az akadályt! A feladat ezen része abban segít, hogy mindkét irányba egyaránt elsajátítsd a megfelelő mozdulatokat, és erre szükség is van, ugyanis a motorosok általában szeretik elcsalni ezt (is), és inkább arra fordulnak, amerre könnyebben megy nekik.
Kikerülés és visszatérés a sávba, fékezéssel

Összeérnek a gyakorlatok

Gondolom már kitaláltad, az eddig leírt mozdulatok összességére lesz szükség ahhoz, hogy megoldd a féktávon belül felbukkanó akadályok kikerülését és megúszd az ütközést. Ehhez kombináld a fent tanultakat, azaz amint meglátod az eléd hajtó autót vagy a lelépő gyalogost, tegyél meg mindent, hogy a fékezésed hatékony, pontos legyen, azonban ne ragaszkodj a jogsiszerzéskor tanultakhoz, vagyis már lassítás közben mérd fel, hogy a fékezés önmagában elég-e a helyzet megoldásához? Ha nem, akkor igyekezz minél jobban csökkenteni a sebességet, majd az akadály előtt a fékeket felengedve határozott és gyors ellenkormányozással térj ki, hogy elkerüld az ütközést!
{{articleGallery[6335].caption}}
Sok-sok gyakorlás szükséges, esetleg profi trénerek segítsége is, hogy az összetett mozdulatsor valóban ösztönösen menjen, és vészhelyzetben se blokkolj le. Járjon bármennyi fáradtsággal is, megéri elsajátítani, mert ez valóban hatékony eszköz, néha pedig az egyetlen kiút, hogy csökkentsd vagy egyenesen nullára redukáld a károkat, sérüléseket. Nem mellesleg az itt tanultak is hozzájárulnak, hogy leszokj a kormány görcsös szorításáról, ami nem csak fékezés közben, hanem minden egyes irányváltáskor megkönnyíti a dolgodat és összességében élvezetesebbé teszi a motorozást.