Tavaly két fontos újdonságot is piacra dobott a Suzuki a már bemutatott GSX-S1000GX mellett: a sportos GSX-8R-t és a szintén nyolcszázas, sorkettes erőforrásra épülő V-Stromot. A márka késő tavaszi menetpróbáján mindkettőt alaposan kifaggathattuk, és mi tagadás – komoly minőségérzetet sugároztak a japán kéthengeresek.
Tényleg GSX-R lett a GSX-8R?
Tévedés azt gondolni, hogy a 8R az előd GSX-8S-sel megegyező, csak több burkolattal felszerelt modell. Elvégre a csupasz változaton klasszikus kormánybefogót és kormányt találunk, míg a 8R csutkakormányos, bár azt muszáj hozzátennem, hogy az üléshelyzet ennek dacára igencsak kényelmes.
A csutkák magasan rögzítettek, sőt meglepően magasan, a térdszög miatt sem görcsöl majd a vádlid, vagyis egyaránt élhető a városban, a mindennapokban, akárcsak a szerpentineken vagy a pályák nyíltnapjain. Persze ez a kényelmes üléspozíció nem megy a sportosság rovására, ugyanis kifejezetten könnyed motor benyomását kelti a 8R, már-már a száraz műszaki adatokat meghazudtolóan játékos a legszűkebb, kacskaringós utakon is.
Ez részben annak köszönhető, hogy a márka új, 776 köbcentis sorkettese igazi sokoldalú erőforrás, legalábbis erre utal, hogy a könnyed enduróban és a sportos 8R-ben is tökéletes választásnak tűnt. Kiemelkedő rugalmasságának és a könnyen járó, tűpontos (gyors)váltókarnak köszönhetően semmi nem gátolja a spontán kigyorsításokat, az pedig külön jópont a fejlesztőknek, hogy igyekeztek kiszolgálni az SV-n és régi V-Stromon nevelkedett motorosok nosztalgiavágyát is.
Ezért aztán 270°-os főtengely-elékelésű az új nyolcszelepes, így a teljesítmény-leadás és a kipufogóhang is emlékeztet a V2-esekre, de a kellemetlen vibrációt, rázkódást hatékonyan kiszűri a Suzuki szabadalmaztatott kiegyensúlyozótengelye.
Mint említettem, a puszta műszaki adatok alapján nem éppen kiemelkedő a 8R, a 78 Nm és a 83 lóerő teljesen átlagos érték, ám semmit nem mond el arról, hogy milyen is motorozni a Suzuki újdonságával. A már említett, rendkívül széles használható fordulatszám-tartomány ugyanis élménnyé teszi a mindennapi motorozást is, különösen, hogy a barátságos kéthengereshez ideális merevségű acélváz és remek hangolású felfüggesztés társul.
Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy nagyon tetszett a Showa SFF-BP (Separate Function Fork - Big Piston) megosztott funkciójú, fordított villára és központi rugóstagra épült futómű, ami feszes hangolású, de remekül csillapított. Pont olyan sokoldalú, mint maga a hajtómű – megfelel a hétköznapi igényeknek, de úgy vélem, egy átlagos motorosnak pályanapra is tökéletes lenne.
Mindezt megfejelték olyan szemrevaló, minőségérzetet sugárzó részletekkel, mint például az igényes kidolgozású segédváz vagy éppen a kovácsolt alumínium kormány, mely arról biztosítja a leendő tulajdonost, hogy kiemelkedő ár/érték arányú motort kap a pénzéért. Az idén kora tavasztól elérhető GSX-8R háromféle változatban, Triton Blue (metálkék), Matt Sword Silver (mattfényű ezüst) és Matt Black No.2 (mattfekete) fényezéssel elérhető.
Ugyanaz másként: Suzuki V-Strom 800
A tavaly megjelent V-Strom 800DE viharos sikert aratott, és meggyőzte a szakmát is – többek között elhódította a rangos AlpenMasters összehasonlító teszt első helyét. Igen ám, de nem minden túraenduró-vásárló szeretné hétvégente erdei ösvényeken és homokbányában felverni a port, sokkal inkább azért vásárolnak ilyen nagy hasmagasságú, kényelmes gépet, mert egyaránt megfelel nekik ingázáshoz és a nagyobb túrákhoz is.
Így aztán idén napvilágot látott a modell átfésült, 21-es helyett 19 colos első keréken futó változata, ami szerény ülésmagasságával, aszfaltra hangolt futóművével és nyomatékos kéthengeresével még több motorost érhet el. Ráadásul pont azért szerethető, amiért a 650-es előd:
olyan harmonikus, könnyedén terelgethető vas, mint bármelyik régi V-Strom 650.
Az ülésmagasság mindössze 825 mm, vagyis az átlagos magasságú pilótáknak sem okoz majd gondot a megállás és a fel-leszállás. S ha már az ülés szóba került, muszáj kiemelnem, hogy a középkategóriás túraendurók, crossoverek között talán ez a legjobban sikerült nyereg. Meglepően jól párnázott, hihetetlenül kényelmes – egyszerűen tökéletes. Az újdonság üléshelyzetét nagyban meghatározza, hogy a kisebb első kerék mellett jócskán változott a kezelőszervek elhelyezése is. Mint említettem, szerényebb a nyeregmagasság, a gumiborítású lábtartók jóval hátrébb és feljebb kerültek, ezzel szemben a kúpos, alumínium kormány vagy másfél centivel lejjebb, és 23 mm-rel előrébb rögzített, s nem is olyan széles, mint a DE-n látott változat.
Persze a fenti erények eltörpülnek a 8R-ben már megdicsért kéthengeres mellett, mely tényleg a géposztály egyik legharmonikusabb tagja. A rövidre szabott áttétel révén soha nem tűnik kevésnek a 83 lóerő, főleg, hogy kimondottan combos forgatónyomaték repíti a gépet már az alsó és a középső fordulatszám-tartományban is.
Az idén megjelent V-Strom 800 is háromféle kivitelben elérhető: Pearl Vigor Blue (gyöngyházfényű kék), Metallic Matt Steel Green (csillogó/mattfényű zöld), és Glass Sparkle Black (fekete) fényezésekkel gördül le a gyártószalagról.