Nekem 750SS-em van, ugyanaz a motor, kevésbé (azaz elöl egyáltalán nem) állítható futóművel, egy kicsit más blokkal (nemcsak a hengerek mások). Ennek ellenére hasonlók vonatkoznak rá: az ezredforduló körüli-utáni gépek japán kapcsolókkal, japán befecskendezővel, japán gyújtással működnek, ezekkel alig-alig van probléma. A motor gyenge a méretéhez képest (nézd meg az ekkora japán gépeket...), viszont széles a nyomatékgörbe teteje, tehát jóval erősebb motoroktól sem maradsz le, mert váltás után nem vérszegény nyomtékról kezdesz, hanem már rögtön erőből tol. Szóval szerethető, de mindig kisebb fokozatban motorozol városban, lassabb úton, mint a négyhengeresekkel, mert 3500 alatt már finoman rángat, 2800 alatt erősen. Értsd: város 3., országút 4., csak pályán vagy tépve mész 5-ikben. A futómű isten, a fékek versenymotor-szintűek (főleg az elsők), még utast is tudsz vinni, mert nem húzták fel annyira a lábtartókat, ahogy a japánok szokták, s az üléspárna is egész nagy. A rugózás szerintem pocsék, elöl nekem Bp-en elég sokszor felüt, hátul sem az a komfortos, de ezzel együtt kell élni. Minden Monster/SS elhanyagolt, mert az emberek félnek a szervizköltségektől, pedig pont ez a motor egész egyszerű, de a szelephézagra érzékeny, azt legalább ilyen 5-8000-enként nézesd meg, 15000 után szinte biztos hozzá kell nyúlni. Alulról-felülről van szelephézag, mert desmo. Nekem kormánykiemelős a motorom, a plexit is hozzá csinálták előttem, akik átalakították (egy Carenatám van, fél-idommal), imádom a szélvédelmét, a póz sem rossz így, 4-500 km kevéssé kanyargós, 200-240 szerpentines úton még kellemes.
nem minden Monster elhanyagolt.
