Az áramkörök tervezése elég nagy területet lekötött a homloklebenyemből, mégis ezzel párhuzamosan egy egész más tervezés is beindult... mondhatnám tudat alatt.
Tudósok szerint a belső tudatalatti világunk átszövi az egész életünket, így aztán nem árt ha jóba vagyunk vele, főleg ha az azt hozza felszinre amire tulajdonképpen vágyakozunk.
Velem pont ez történt ma. Kriszti két szendviccsel indított iskolába, mint régen Anyám, egyet reggel, egyet meg ebédszünetre...
most viszont valamiért nem kellett egyik sem.
Először azt hittem fényevő lettem, mint az a 80éves indiai fószer akin egy komplett orvoscsoport barkácsolt azért, hogy megfejtsék a titkát. Hazafelé aztán rájöttem miért nem voltam éhes addig, a tudatalattim blokkolta az éhségérzetemet ami arra volt jó, hogy egyszerre magamba tömjek mindent, hazafelé menetközben az autóban, így otthon azzal se kellett vesződnöm.
Beestem az ajtón és csak annyit mondtam legyen elővéve a motoros öltözékem mire berakom az akksit...
úgy pörögtem mint a fene és szinte pillanatok alatt megkezdődött az idei első kirepülés!
Tudjátok, amikor felgyúlnak a fények a műszerfalon és megszólal az önindító majd elalszik az olajnyomás jelző lámpa ami után megkezdődik a világ legszebb zongorajátéka, melyben a vezérműtengely a billentyűs aki 16szelepen játszik... vagyis amikor dalol a sornégy!
úgy éreztem nem magától forog a föld hanem én forgatom a hátsó kerékkel amikor húzok egy kővéret és szinte lefékeztem amikor ellentétes irányba gyorsultam...
az új fékbetétek amikor rámarkoltak a féktárcsákra nem csak a motor de szinte az idő is megállt! Ja és az ülés... egyszerűen maga a tökély!
ez volt a tavasz hívogatója aminél szebben még egy hangszer se szól!
inkább csak az irigység mondatta velem.
és akkor bizony az unikum, és mindenféle szeszes ital is háttérbe szorulna!
sőt, igazából azt szeretném ha engem útálnának ezért
így még az unikumos lehetőséggel sem tudok élni amikor végre hazaérek.
de most nincs vitalitásom megkeresni
Ez csak vicc volt.
Délután itt is enyhe volt az idő de el volt borulva. Olyan keveset sikerült aludnom a héten, hogy ma fél háromkor keltem fel. Jól esett nagyon. Ma utolsó éjszaka
. Igyál egyet az egészségemre, majd gondolok rátok miközben dolgozok.
Én meg azokat utálom akik az unikumos üveget szerelgetik és még el is dicsekszenek vele, hogy mint a szúnyog a hízott ökörre úgy rábuktak!?
..... na jó...... 3x ......
De jó gumi lesz.
Végre sikerült az idei első motorozás. Ha a naptárra nézünk azért ez nem rossz, hiszen még csak február közepe van. Tavaly ilyenkor nálunk közel fél méteres hó volt és legalább -15 vagy -20 fok. Ekkor még nem nagyon gondolt senki, hogy lehet egyáltalán motorozni. Remélhetőleg egyikőnknek se kell már sokat várni és újra felzúgnak a gépek. Sajnos minden tavasz rávilágít arra, hogy tompulnak az érzékek, kicsit lomhábbak a reflexek, és bizony alig múlik úgy el híradó, hogy ne szólna hír egy-egy motoros társunk haláláról. Nehéz kibírni, hogy ne csavarja tövig a gázt az ember, a szép idő az első simogató tavaszi napsugár mámorító érzés, különösen egy motor nyergében. De ne feledjük! Mindenkit haza várnak. Senki sem gondolná, hogy pont Ő maga is lehet áldozat. Adjunk egy kis időt magunknak, szépen lassan vessük bele magunkat az élvezetekbe, úgy ahogy egy pohár jó fajta bort illik kortyolni.
Én ezúton szeretnék mindenkinek egy élményekben gazdag és baleset mentes szezont kívánni.