A jogi relevanciával bíró zaklatásnak – közösségi források és egyes külföldi országokban érvényes jogi szabályozás alapján – három alapvető megnyilvánulási formáját különböztethetjük meg:
1. az ún. (munkahelyi) szexuális zaklatást, amelynek leküzdésére az EK Bizottságának 92/131 (EGK) számú, a nők és a férfiak személyiségi jogainak munkahelyi védelméről szóló ajánlása gyakorlati kódexet nyújt. A diszkriminációval és a (szexuális) zaklatással kapcsolatos legújabb rendelkezéseket pedig az Európai Parlament és a Tanács közös, a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló 76/207/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló 2002/73/EK irányelve fogalmazza meg;
2. az ún. etnikai, faji alapú zaklatást, amelyet az Európai Tanács a 2000/43/EK számú, a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló irányelve említ;
3. a kifejezetten személyes indítékú zaklatást, amelynek – általában ismert és jellemzően (de nem kizárólagosan) férfi – elkövetője hosszabb idő óta, folyamatosan v. visszatérően zaklatja áldozatát. Zaklató jellegű magatartásnak tekinthetőek: az ismétlődő, éjjel-nappali – akár névtelen – telefonhívások otthon és a munkahelyen; üzenetrögzítőn hagyott, e-mailen, SMS-ben küldött, gyakran sértő, szidalmazó, ill. fenyegető üzenetek; az áldozat lakása, munkahelye, stb. előtti gyakori jelenlét; az áldozat követése nyilvános helyekre. Mindez kiterjedhet az áldozat közeli hozzátartozóira, barátaira is.
230. § A zaklatás elkövetőjével szemben kitiltásnak is helye van.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa már több állásfoglalásában kezdeményezte, ill. az AB is számos határozatában kifejtette, hogy az emberi méltóságból levezethető magánszférához való jog az állam általános védelmi kötelezettségének része. Az AB többek között az 56/1994. AB határozatában kifejtette, hogy „az AB felfogásában az emberi méltósághoz való jog az ún.”ált. személyiségi jog egyik megfogalmazása, azaz a személyiségi jogok „anyajoga”, amely a modem alkotmányokban, illetve AB-i gyakorlatban a „személyiség szabad kibontakozásához való jog”, az „önrendelkezés szabadságához való jog”, „általános cselekvési szabadság”, a „magánszférához való jog” elnevezésekkel szerepel. A „magánszférához való jogot” az alkotmány konkrét, szubjektív alapjogként nem nevezi meg, de a magánélet szabadságához való jog kétségkívül az egyén autonómiájának, védelmére szolgáló olyan alapjog, amely az ember veleszületett méltóságából ered, amelynek tehát az emberi méltósághoz való jog szubszidiárius alapjoga. A magánszférá-hoz való jog, az önmegvalósítás joga, a személyiség szabad kibontakozása és az autonómia védelme megköveteli, hogy az állam az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tartsa tiszteletben és védelmezze. Az államnak alkotmányos kötelessége olyan jogi feltételeket teremteni a polgárai számára, amelyek között biztosított a magán-szférához való jog érvényesülése és védelme. Az államnak nemcsak a hatóságoknak a magánszférába való illetéktelen beavatkozásával szemben kell védelmet nyújtania, hanem egymással szemben is meg kell védenie a polgárait. Így a magánszféra védelméhez fűződő jogot súlyosan sértő zaklatásszerű magatartások visszaszorítása feltétlenül szükséges.
Ezért ne pocsékolod az idődet, inkább ajándékozz meg egy bikucit!