Nemrég láthattátok a brit kutatók kisfilmjének első részét, amiben a motorbalesetek leggyakoribb okaira hívták fel a figyelmet. Most, a második részben arra a kérdésre adnak választ, melyet minden vétlenül elszenvedett motorbaleset után felteszünk: „Miért nem láttak engem?” A videó közérthetően mutatja be, hogyan dolgozza fel az emberi agy a közlekedési helyzeteket, és hogy miért maradnak gyakran észrevétlenek a motorosok – akkor is, ha az autós valójában úgy tett, mint aki látja a közeledő gépet.
Miről szól az új baleset-megelőzési kisfilm?
Az összeállítás valósághű veszélyérzékelési klippel indul: a főútra kikanyarodva hirtelen felbukkan egy motoros az álló kocsisor mellett, és majdnem nekiütközik az autónak. Innen bontja ki a történetet három főbb téma mentén.
- Tapasztalat és összpontosítás: rendszerint azt figyeljük, amire a múltbeli mintáink alapján számítunk. Autósként ritkábban „keressük” a sorok közt haladó motorost, ezért később is vesszük észre, ami gyakori baleseti ok.
- „Ránézett, de nem látta” jelenség: ugyanúgy, ahogy a duplán szereplő kifejezések szinte láthatatlanok a szemlélőnek, a váratlanul feltűnő motoros is „láthatatlan” maradhat a megszokások miatt.
- Méret és sebesség: a motoros keskeny sziluettje lassabban „nő” a retinánkon, ezért hajlamosak vagyunk alábecsülni a sebességét és túlbecsülni a távolságát.
Talán a legszemléletesebb rész a szemkövetéses felvételek egész sora, amiből kiderül, hogy
a sérülékeny motorosok hosszabban összpontosítanak a lehetséges veszélyre, tudatosabban pásztázzák az utcákat, míg az autósok sokszor „rossz helyre” néznek vagy túl rövid ideig tekintenek körbe, mielőtt elindulnak.
Ezt kísérleti feladatok, képes példák és egyszerű, mégis emlékezetes bejátszások teszik kézzelfoghatóvá:
A kisfilmet közlekedéspszichológusok és kutatók állították össze, akik szemkövetéses mérésekkel, veszélyérzékelési tesztekkel és valós forgalmi szituációkat modellezve vizsgálták a különbséget autósok és motorosok észlelési módszerei között.
Egyaránt hasznos kisfilm motorosoknak és autósoknak: a kétkerekűek megértik, miért nem látnak minket a forgalomban és mit tehetnek ez ellen, míg a sofőrök konkrét „tájékozódási rendszert” kapnak, hogy tudják, miben fejlődhetnek, ha szükségük van rá. Végül pedig a legfőbb tanulság egy mondatban: Nem elég körbenézni! Muszáj tudnod, hogy közlekedőként mit és hol keress!