A holland SWOV Közlekedésbiztonsági Kutatóintézet munkatársai a közelmúltban ötven, súlyos kimenetelű motorbalesetet vizsgáltak meg. Azt szerették volna megtudni, hogy milyen tényezők vezetnek az ütközésekhez, általában milyen sérülések keletkeznek és hogy miként lehetne csökkenteni a súlyos és tragikus kimenetelű karambolok számát.
Az egyik legfontosabb tanulság, hogy az esetek több mint felében másik jármű okozta a sérülést, viszont a napszaknak, az időjárásnak vagy a környezetnek nem volt befolyása az eseményekre. Legalábbis erre utal, hogy egyenlő arányban történtek ütközések, elcsúszások városban és azon kívül, valamint kereszteződésekben és nyílt utakon.
Az idősek kicsúsznak, a fiatalok gyorsan hajtanak
Sommásan hangzik a fenti megállapítás, de legrövidebben így lehetne összefoglalni a kutatásban feltárt összefüggéseket, hozzátéve, hogy a számok alapján a robogózásnak is megvannak a csak erre a járműkategóriára vontakozó veszélyei.
A kutatók a munka során öt fő balesettípust különítettek el:
- a motoros kanyarban elveszíti az uralmát a jármű felett;
- a motoros hirtelen fékezés közben elesik;
- a túl nagy sebesség miatt a motoros nem tud időben reagálni;
- a motoros hátulról nekiütközik az álló vagy lassító autónak;
- a másik közlekedő nem veszi észre, és elüti a motorost.
Bár az ötven eset viszonylag szűk mintának számít, beszédes, hogy az első csoportba tartozó, kanyarban eleső motorosok többsége idős volt: hatból öten már betöltötték az ötvenedik életévüket. Azt is kiemelték, hogy feltűnően sok robogó volt érintett az első baleseti formában, ami a kisebb kerekekkel, a csekélyebb tapasztalattal és a sajátos testhelyzettel magyarázható.
A második típusnál (fékezés közben elesés) minden érintett motor régi, ABS nélküli volt, ami arra utal, hogy a blokkolásgátló hiánya fontos kockázati tényező lehet, és az ilyen elesésekben feltűnően gyakran játszik szerepet. A harmadik, gyorshajtáshoz kapcsolódó kategóriában viszont főként fiatal motorosok szerepeltek: a tizenkét érintettből tízen negyven év alattiak voltak.
Ezzel szemben a motorkerékpár műszaki állapota egészen ritkán játszott szerepet a balesetek bekövetkezésében, azaz a kutatás szerint a kötelező időszakos műszaki vizsga önmagában nem járul hozzá a balesetek számának jelentős csökkenéséhez.
– A holland eredmények nagyjából egybevágnak a korábbi nemzetközi kutatások megállapításaival, például a MAIDS- és a SaferWheels-tanulmányokkal – emelte ki a kutatást szemléző FEMA. Ezek szerint a balesetet szenvedő motorosok többsége férfi, az esetek 60-80 százalékában másik közlekedővel ütközik és a sérülési mintázatok is hasonlóak. A holland vizsgálatban ugyanakkor több volt az ötven év feletti motoros, az átlagosnál nagyobb, nehezebb motorokat használtak és a városi balesetek aránya alacsonyabb volt, mint sok korábbi kutatásban.
Így csökkenthető a motorbalesetek száma
A tanulmány szerint nincs „csodaszer”, sem egyetlen, mindenre kiterjedő megoldás. Ahhoz, hogy jelentősen csökkenjen a balesetek és a sérültek száma, többféle intézkedés együttes alkalmazására van szükség. A javaslatok között szerepel az útfelület rendszeres ellenőrzése, az útépítések és -javítások minőségének szigorúbb ellenőrzése, az ABS teljes körű elterjedése, valamint a vészfékasszisztens és az adaptív sebességtartó automatika (tempomat) beépítése minél több új kétkerekűbe.
Röviden tehát a motor műszaki állapota gyakorlatilag nem tényező, viszont a tudatosabb motoros képzés, a vezetéstámogató rendszerek elterjedése, valamint a hatékonyabb védőruházat egyértelműen hozzájárulhat, hogy javuljon a helyzet az utakon.
Meglepő, hogy a kutatásból kimaradt: a motorosok több mint fele vétlenül sérül meg az utakon, ezért legalább ilyen fontos lenne az autósok képzése, tájékoztatása. Hazánkban és szerte Európában a motorvezetők csak 20-30%-ban felelősek a többjárműves karambolokért, azaz amikor autó és motorkerékpár ütközik, tehát tízből 7-8 esetben a sofőr hibája miatt szenved sérüléseket a motoros és utasa.