Örülök Laci, hogy minden sikerült !
De ahogy a fotót nézem, leér neked a lábad rendesen?
Az első pillanatokban amikor felültem szeretett hátasomra kissé szokatlan volt, hiszen oly sokat nélkülöztünk a hosszú téli napokon és talán éhségünknek köszönhető, hogy kissé idegennek tűnt az első olyan találkozás ami motorozásban teljesedett ki
Óvatos voltam, talán túlságosan is hiszen elbűvölt és figyelmemet elterelte a 16szelep hangja ahogyan kórusban ébredeztek és a fogaskerekekkel, hajtókarral és a dugattyúkkal együtt qartettet adtak elő és közben igyekeztek feltörni az olajat azért, hogy mihamarabb beálljon a tökéletes üzemállapot és magasabb fordulattartományokban is büntetlenül megszólalhasson az a gyönyörű hangorgánum amit mostanság sajna csak az emlékeim közül áshattam elő
A bőrkesztyű illata, a bukósisak belső meghitt szentélye tovább fokozta ezt a kezdeti eufórikus állapotot ami jó úton járt a kiteljesedés felé. Kettős személyiség kezdett kialakulni bennem, először a vad: "mennyünk már csavard a gázkart, üljenek le a hátsó teleszkópok emelkedjen az eleje bőgjön a motor mennyjünk már...!"
majd a másik aki valójában az igazi énem és próbálja legyőzi a másik vadat ezzel visszahozva engem a skizofrén elmeállapotból "nyugi hideg még az aszfalt, nem elég meleg a motor és te is elszoktál a tánctól"
Lassan elhagyom az áthúzott helységjelző táblát, az aszfalt kifehéredett a napsugaraktól, a motor üzemmeleg és mindketten tudjuk elérkezett az idő
A váltó szinte gondolatra vált egy fokozatot vissza a motor mint a táltos... hatalmasat harap a levegőbe, a kipufogó túlövölti a jerikói trombitákat a karom megfeszül és szinte alagutat vágva az éltető oxigénbe eggyé válunk a csühössel, megszünik a tér és az idő, csak a pillanat létezik ami nehezíti a józan gondolkodást. A rövid sprint után ura leszek a helyzetnek és nem engedek a csábításnak
a gonosz Mr Hyde-ból újra a jó Mr Jekyl lesz, visszatér belém a túramotoros és a kanyargós részeken próbálom visszanyerni a tavalyi rutint amire nem éppen legmegfelelőbb a januári hideg aszfalt. Aztán kicsit leállok, nézem a még alvó természetet és boldog vagyok, érzem feltöltődtem akár ha kell falat is bontok ezután. Majd lassan hazafelé lenyugodva beérek az utcánkba ahol újra lépésben haladok, meglátom a szerelőautót
visszatér a valóság. Rövid volt ez a "boldogságsziget" amit motorozásnak hívnak, de átjárta mindenem
és segít abban, hogy ezekkel az élményekkel a fejemben holnap újra 30m magasra másszak vagy térdig járjak a mocsárba...
Hm! Ott mi van?
Miki és Zoli jelezte már szándékát de így akkor Mezőcsát is felkerül a térképre mert ugye pontos számokat ígértem a távolságokkal kapcsolatban
Legalábbis úgy tettem... Reggel talpig ködben nyitott plexivel, délután már klasszisokkal jobb volt, csak minden tiszta mancs. Úgyhogy frankón olyan lett a vas mint ha crossoztam volna vele. De így legalább leplezi, hogy nem tisztán telelt szegénykém. Apropó indulás! Meglepően könnyen elindult, a múlt heti akcióhoz képest.
Királyságos volt, minden bizonnyal!
Kicsit irigykedek is, megmondom úgy ahogy van. De már csak 2 hónap, és itt a nyár, ahogy Józsi mondta volt, nem is olyan rég!
Nem sürgetlek, kiélvezkedted magad, akkor jöhet a térkép!