Kedves Mátrai Betyárok!
Egy jó barátom hívta fel a figyelmemet az írásaitokra és úgy éreztem nekem is meg kell osztanom a gondolataimat.
Ritkán nézek fel ide, változnak a dolgok. A fontossági sorrend, mint oly sokunk életében nálam is átrendeződött, persze a motoros lélek a régi. Az „Öreglányról” és az ott töltött kalandokról sokat mesélek a környezetemben ,- hiányzik . A hegyet alázattal és tisztelettel kell meghódítani és még akkor is ott a veszélye, hogy magával ragadhat, mint már többedmagával tette ezt (R.I.P.). Ott szelni a kanyarokat, hát az maga a mennyország, mindig felemelő érzés számomra, ha arra járok. Minden hétvégét, sokszor hétköznapokat is erre áldoztam. Róttam a kilométereket fel-alá, s közben rengeteg jó embert ismertem meg. Tapasztalatot cseréltünk,viccelődtünk, aztán eleresztettük a problémákat pár kanyar erejéig. Álszent lennék, ha azt mondanám nem tempóztunk, de valahogy akkor még más volt a világ. Jobban odafigyeltünk egymásra, akár négy keréken, akár két keréken közlekedtünk. Kevesebben vágták le a kanyarokat, összeszedettebbek voltak a sofőrök, előzékenységről nem is ejtve szót- volt közlekedési kultúra! Nagyapáink idejében is meg volt a baj hamar, de most ami „kint” van, az valami egészen más. Talán társadalmi változás…nem akarok ebbe jobban bele menni.
A balesetem után engem is átsegítettek a barátok, hogy újra a régi legyek, ami olyan jól sikerült, hogy egészen megváltoztatta a motorozáshoz való hozzáállásomat. Érdemes volt figyelni és tanulni a tapasztaltabb pályázóktól, vezetéstechnikai tréningezőktől- ezért mérhetetlenül hálás vagyok. A pálya egy új dimenzió. Biztonságérzetet nyújt, magával ragadó, varázslatos. A gép és önmagunk harmóniája, valamint folyamatos fejlődés. A mai közlekedési morált figyelembe véve sokkal szívesebben utazok több száz kilométert azért, hogy pályázzak egyet. Ettől függetlenül imádok hosszabb túrákra menni. Kedvencem a Tátra, ami viszonylag nyugisabb, az aszfalt pedig sima. Mindezek mellett megmaradt a terepmotorozás, hisz a hegyektől nem tudok elszakadni :).
Kérlek titeket, a Mátrában élvezzük a környezetet, a társaságot és a gurulást, a többire annyi más lehetőség adott!
Végszóként csak annyit, hogy vigyázzunk és segítsük egymást!
Találkozunk a hegyen!
Szeretettel tőlem nektek:
https://hegylakok.hu/2011/09/e...
Széles utat!
elissa