Hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Nem tudok mit szólni.Tényleg ilyen drámai volt? 
Mindenkinek ajánlom, aki szereti az extrém sportot. Részemről ezidáig egy egyszeri megmérettetésnek indult, de kezdek gondolkodni a jövő éven.
Már tudom, hogy hol is "rontottuk " el , hogy nem lehettünk dobogós helyezettek.Azon pedig tudunk változtatni.A csapat viszont tényleg egymást segíti az úton.Szerencsére sosem voltunk egyszerre rossz paszban.Ezért is lehetett megcsinálni talán.A sufnituningos itinertartómnak köszönhetően a vak Alpokban is tisztán láttam a menetirányt, ha valaki tévedett volna az irányban, akkor a másik rádudált, ha alvási ingere volt valakinek, akkor valaki megdobta egy energia itallal stb.Igazából így hárman most gurigáztunk együtt, ami viszont nem okozott problémát és az utolsó harmadra a csapatot összeszokottnak nyílvánítottam.
Senkit ne rémitsen meg a zord valóság!
Köszi! Köszi! Köszi!
Szia! Ezt a hideginditózást majd kitapasztalod.A típuson belül is eltérhet az inditás mivel a karburátorok beállítása is eltérhet
.A motornak nem igazán lehet baja.Ezt már bebizonyította.Nekem télen 5 fokban is pöccre indul és a 35 fokban is.Annyi különbséggel, hogy 5 fokban teljes szivató 35 fokban meg 0 szivató kell neki .Reggeli 15 körüli hőmérsékletnél elég az első ricsnire állítanom a szivatót és szintén pöcc.Majd megszokod amit kíván. Nem kell mindennel rögvest kiabálni
.A motornak nem igazán lehet baja.Ezt már bebizonyította.Nekem télen 5 fokban is pöccre indul és a 35 fokban is.Annyi különbséggel, hogy 5 fokban teljes szivató 35 fokban meg 0 szivató kell neki .Reggeli 15 körüli hőmérsékletnél elég az első ricsnire állítanom a szivatót és szintén pöcc.Majd megszokod amit kíván. Nem kell mindennel rögvest kiabálni
Szevasztok!
Nemrég kezdem a motoros "pályafutásom", ezért a közeljövöben lesz egy pár kérdésem hozzátok, remélem tudtok majds segiteni!
Kezdem a mai reggellel: Reggel kiértem a gyárból(Éjszakás vagyok), letörölgettem az ülésem, inditanám a vasat, de nem ment az olyan könnyen, ahogy én azt gondoltam. Az önindito teker, de semmi. Probálkoztam kb 10 percig aztán egyszer csak életre kapott. Mondjuk hideg volt az éjel, lehet h azért indult nehezen, de ennyire nehezen szerintem talán mégsem kéne... Hol rontottam el? Nem huztam elég szivatót, vagy nem tudom már tényleg. Lehet h a motorral van valami baj?
Válaszotokat előre is köszi!
Nemrég kezdem a motoros "pályafutásom", ezért a közeljövöben lesz egy pár kérdésem hozzátok, remélem tudtok majds segiteni!
Kezdem a mai reggellel: Reggel kiértem a gyárból(Éjszakás vagyok), letörölgettem az ülésem, inditanám a vasat, de nem ment az olyan könnyen, ahogy én azt gondoltam. Az önindito teker, de semmi. Probálkoztam kb 10 percig aztán egyszer csak életre kapott. Mondjuk hideg volt az éjel, lehet h azért indult nehezen, de ennyire nehezen szerintem talán mégsem kéne... Hol rontottam el? Nem huztam elég szivatót, vagy nem tudom már tényleg. Lehet h a motorral van valami baj?
Válaszotokat előre is köszi!
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ egészen beleborzongtam a leírásba!
Október közepén volt már alkalmam végigmenni hajnali 3 kor a Tokaji hegy gerincén (túrából hazafelé) hát az sem volt piskóta, de ez a farkasüvöltéses verseny...... nagyon dúrva !
Mégegyszer csak gratulálni tudok a kitartáshoz, amivel megtudtátok csinálni az egészet!
Október közepén volt már alkalmam végigmenni hajnali 3 kor a Tokaji hegy gerincén (túrából hazafelé) hát az sem volt piskóta, de ez a farkasüvöltéses verseny...... nagyon dúrva !
Mégegyszer csak gratulálni tudok a kitartáshoz, amivel megtudtátok csinálni az egészet!
A defekt javító amit kérdeztél:
Az ára: 2900 Ft.
Eladó neve: Pásztor Tibor
Email cím: dirty.dog@freemail.hu
Telefon: 0036205834445
A módszer a következő:
1, Tüske kihúz
2, Lyuktágítóval a lyuk irányában(!) tisztít.
3, A tömítő gilisztát a közepénél a horgasba beakaszt
4, A lyukba betol középig, kettéhajlítódva (tehát bent is kint is kb egyformán legyenek)
5, Megtekerni 2-3-4 menet, de figyelni, hogy maradjon kiálló darab, 1-,5 cm. Ettől bellűl "bog" keletkezik
6, Kihúzni a horgast, úgy hogy a tömítő bent maradjon, ragdolódást várni kicsit.
7, Lehet felfújni a kereket, és kicsit várni amíg ragadozik.
8, Ha a légnyomás kitolja, ujra próba. --3 tól.
9, Ha minden OK. a felesleget le lehet vágni, de maradjon 2-4 mm kint. Majd lekopik.
10, Irány a gumiszervíz, ki tudják venni, és a helyére rendes foltot tenni, de alkalmas a használatra is szerintem.... jártam effélével autóval gond nélkül, de hát ez motor...
Az ára: 2900 Ft.
Eladó neve: Pásztor Tibor
Email cím: dirty.dog@freemail.hu
Telefon: 0036205834445
A módszer a következő:
1, Tüske kihúz
2, Lyuktágítóval a lyuk irányában(!) tisztít.
3, A tömítő gilisztát a közepénél a horgasba beakaszt
4, A lyukba betol középig, kettéhajlítódva (tehát bent is kint is kb egyformán legyenek)
5, Megtekerni 2-3-4 menet, de figyelni, hogy maradjon kiálló darab, 1-,5 cm. Ettől bellűl "bog" keletkezik
6, Kihúzni a horgast, úgy hogy a tömítő bent maradjon, ragdolódást várni kicsit.
7, Lehet felfújni a kereket, és kicsit várni amíg ragadozik.
8, Ha a légnyomás kitolja, ujra próba. --3 tól.
9, Ha minden OK. a felesleget le lehet vágni, de maradjon 2-4 mm kint. Majd lekopik.
10, Irány a gumiszervíz, ki tudják venni, és a helyére rendes foltot tenni, de alkalmas a használatra is szerintem.... jártam effélével autóval gond nélkül, de hát ez motor...
He-he, a BMW-s annyival keményebb, hogy még az utak is gyalázatosak.
És menni kell, mint a nemnormális.
Nincs térképrészlet berajzolva az útvonalról, arra lennék nagyon kíváncsi.
És menni kell, mint a nemnormális.Nincs térképrészlet berajzolva az útvonalról, arra lennék nagyon kíváncsi.
Írj könyvet! Komolyan. Vagy ha nem is könyvet (hisz dolgozó emberként kinek van ideje könyvet írni), de bármi rövid történetet, novvella szerű írást. Én biztos az elsők közöt lennék aki elolvasná!
Gratulálok a kitartásotokhoz és köszönöm ezt rendkívül hangulatos élménybeszámolót.
Gratulálok a kitartásotokhoz és köszönöm ezt rendkívül hangulatos élménybeszámolót.
Nem tudok mit szólni.Tényleg ilyen drámai volt? 
Mindenkinek ajánlom, aki szereti az extrém sportot. Részemről ezidáig egy egyszeri megmérettetésnek indult, de kezdek gondolkodni a jövő éven. Már tudom, hogy hol is "rontottuk " el , hogy nem lehettünk dobogós helyezettek.Azon pedig tudunk változtatni.A csapat viszont tényleg egymást segíti az úton.Szerencsére sosem voltunk egyszerre rossz paszban.Ezért is lehetett megcsinálni talán.A sufnituningos itinertartómnak köszönhetően a vak Alpokban is tisztán láttam a menetirányt, ha valaki tévedett volna az irányban, akkor a másik rádudált, ha alvási ingere volt valakinek, akkor valaki megdobta egy energia itallal stb.Igazából így hárman most gurigáztunk együtt, ami viszont nem okozott problémát és az utolsó harmadra a csapatot összeszokottnak nyílvánítottam. Senkit ne rémitsen meg a zord valóság!
Berber!
A beszámolód végigolvasása után teljesen meg vagyok zavarodva. Olyan fokú ambivalencia van bennem, mint még talán soha. Szerintem ezzel nem leszek egyedül, DE NEM TUDOM ELDÖNTENI, HOGY IRIGYELJELEK, VAGY AZT MONDJAM, EZT ÉN SOHA. SZERINTEM EZ LEHET MINDEN IGAZI MOTOROS VÁGYA ÉS RÉMÁLMA IS EGYBEN.
Most nem tudom eldönteni, hogy ezt akarnám-e vagy sem. Az egyik pillanatban úgy érzem nincs az a pénz, sem földi jó, amiért belevágnék, a következőben pedig az motoszkál bennem, hogy ennek részese kell hogy legyek BÁRMI ÁRON.
Ahogy a szavaidból kiveszem TE/TI is hasonló érzésekkel vagytok, amelyek szerintem az idő előrehaladtával affelé mozdítanak TITEKET (a negatívumok halványunak), hogy ezt újra meg kell csinálnunk, mert kell az összetartás, az igazi egy csónakban evezés és az egymásrautaltság.
EZ LEHET AZ IGAZI JÓBAN-ROSSZBAN LEGJOBB PÉLDÁJA A VILÁGON, mintha hajótöröttként sodrodnál az óceánon, egymásban folyamatosan tarvta az erőt, egyszer az egyik, másszor a másik erősebb egy kicsit, de a végén megjelenik a megmentő hajó.
Szóval még egyszer minden elismerés!
A beszámolód végigolvasása után teljesen meg vagyok zavarodva. Olyan fokú ambivalencia van bennem, mint még talán soha. Szerintem ezzel nem leszek egyedül, DE NEM TUDOM ELDÖNTENI, HOGY IRIGYELJELEK, VAGY AZT MONDJAM, EZT ÉN SOHA. SZERINTEM EZ LEHET MINDEN IGAZI MOTOROS VÁGYA ÉS RÉMÁLMA IS EGYBEN.
Most nem tudom eldönteni, hogy ezt akarnám-e vagy sem. Az egyik pillanatban úgy érzem nincs az a pénz, sem földi jó, amiért belevágnék, a következőben pedig az motoszkál bennem, hogy ennek részese kell hogy legyek BÁRMI ÁRON.
Ahogy a szavaidból kiveszem TE/TI is hasonló érzésekkel vagytok, amelyek szerintem az idő előrehaladtával affelé mozdítanak TITEKET (a negatívumok halványunak), hogy ezt újra meg kell csinálnunk, mert kell az összetartás, az igazi egy csónakban evezés és az egymásrautaltság.
EZ LEHET AZ IGAZI JÓBAN-ROSSZBAN LEGJOBB PÉLDÁJA A VILÁGON, mintha hajótöröttként sodrodnál az óceánon, egymásban folyamatosan tarvta az erőt, egyszer az egyik, másszor a másik erősebb egy kicsit, de a végén megjelenik a megmentő hajó.
Szóval még egyszer minden elismerés!
Arra gondoltam, hogy végre összefoglalom az élményeket és a történéseket erről a Szallerbeck Maratoni túráról, mielőtt még valaki arra gondolatra vetemedne, hogy ez egy gyerekjáték, és ’hú de jó lenne elmenni rá’! Ne tegye! El kell mondanom, hogy valószínűleg életem legkeményebb 2 napja volt. Nem esküvői felvonulás, nem egy kellemes, és mulatságos gyalog galopp.
A felkészülés, az úgy kezdődött, mint minden rendes rémálom, az-az belerángattak.
Jose elmondta, hogy Ő menne, meg Bundi is és jó kis hecc 24 órát motorozni egyben. Ekkor még azt hittem, hogy egy zárt pályán fogunk keringeni, és nem fogtam, hogy miről is szól ez az egész. Aztán lassan megvilágosodtam, és egyre inkább az volt az érzésem, hogy ez jó buli! (Én tudatlan!) Itinereket nézegettünk az előző futamokról, meg térképeket. Próbáltunk koncepciókat felállítani, mi is fog történni, mire lesz szükségünk, hogyan lehetünk esélyesek, mire jó a GPS, a PMR, a térkép, a plexitisztító spray, a defektjavító, stb.stb.stb.
Azt hittük jók vagyunk. Még aznap is, amikor pontban 6-kor kihajtottam a garagéból, és üdvözöltük egymást. Már akkor fel kellett volna tűnnie, hogy minden rendben, semmi nem maradt itthon. (Ekkor még azt hittük!) Aztán fel Pestre, gond nélkül, és azonnal amikor megérkeztünk, szebbnél szebb, angyalarcú amazonok fogadtak bennünket, hogy gyanakvásunkat semmivé foszlassák. Étellel, itallal, gúnyával traktáltak, szép kijelzőket és megkülönböztető jeleket aggattak ránk! Persze ma már tudom azért, hogy mások lássák ki az a balek, aki erre beugrott. Nem tűnt fel, hogy a 6000,- Ft-os nevezési díj messze nem fedezi a ránk költött sok jót, és ez mind csak a káprázat a NAGY PRÓBA előtt. Naivan azt hittük, hogy csak a motoroknak kell helyt állnia.
Aztán eljött a rajt és mintha rallie-pilóták lettünk volna, komótosan kigördültünk a kapun, és megkezdődött ’A TURA’. Mindent bevetettünk, hogy minél pontosabban lekövessük az adott utat. Figyeltük a jeleket, a nyomokat, a hangokat, az elszórt magvakat, de a magvakat felcsipegették a madarak, a fonalat ellopták, csak az itiner beszélt, de az is Ó Héberül. Beküldtek gazdasági mellékutakra, térképen sem szereplő utcákba, nem létező falvakba. Néha ismerős vándorokkal találkoztunk, akik ugyanúgy keresték az UTAT mint mi, és ugyan olyan elgyötörten tűrték a vad Alpok fagyos éjszakáját mint mi. Itt a hegyek tetején, a hideg éjszakában döbbentem rá, hogy nincs elégé meleg ruhám, a téli kesztyű fabatkát sem ér, hogy a csizmán át is befúj a szél, és túl hosszúra növesztettem a nyakam, mert nagy a rés a kabát és a bukó között! A kezeim rágémberedtek a gázra, ha éppen nem fájt a csuklóm a szerpentinen a sok kuplungolástól, akkor zsibbadt a karom. Fájt a hátam, és már semmilyen pozícióban nem tudtam a lábaimat kényelmesen elhelyezni. A fenekemből eddigre elhaltak az érző idegek, és már azt is élvezni tudtam, ha az alsó gatya korca belevág a combomba. Tulajdonképpen annyira fáztam, és fájtam, hogy alvásról szó sem lehetett. Az egyetlen, amire vágytam a napocska volt, vagy a következő pihenő, ahol megállhattam, mert még a 10 fokos hideg is melegebb volt a menetszélhez képest. Micsoda élvezet volt szakaszvégén megérkezni, a helyes irányból befutni, az ellenfelek irigy pillantásaitól kísérve, akik esetleg már fel is adták az egészet.
És eljött a pillanat amit ’holtpontnak’ neveznek. Már tudom miért. Hazafelé tartott az ÚT, amikor úgy éreztem, hogy vége, nem csinálom tovább. ’Holt’ fáradtan, összefagyva, elgémberedve, rágörcsölve a kormányra rájöttem, hogy FEL SEM TUDOM ADNI!
Haza is annyi az ÚT, mint ha végigcsinálom az egészet, és ha megállok, se enni, se meleget, se pihenőt nem kapok többet, mintha rendesen végigcsinálnám. Semmi hősiesség nem volt, sem kitartás, sem akaraterő, hanem kényszeredett megmentése önmagunknak. Tovább mentünk, és lépésről-lépésre, kilométerről-kilométerre, pontról-pontra küzdöttünk, hogy ha már eddig eljutottunk, hát legyen értelme a dolognak. A gépek kitartottak, zokszó nélkül tűrték a hideget, mégha 60C foknál nem is volt melegebb a henger! Végig vittek, mint hű igáslovak, és nem kértek mást csak enni/inni, zokszó nélkül, keményebben helyt álltak, mint a gazdáik.
A nagy pillanat a felkelő nap első meleg sugarai voltak, amikor felszáradt a mindent elborító pára, és végre megláttuk a hegyeket, amik egész éjjel sötéten körülvettek. A táj, az út, a városok, a népek mind csodálatosak voltak, de a legszebb látvány a MAGYAR HATÁRÁTKELŐ romos épülete volt! Szebb, mint a Notre-Dame, Eifel-torony, Topkapi, vagy az Üvegtigris! Innen kezdve tudtuk, hogy megcsináljuk. Végig fogunk menni, és befejezzük a TÚRÁT.
Az, hogy a kedves, segítőkész emberek odaát maradtak, és itthon saját hazánkban a motoros, mint eltaposandó, kisebbrendű lény egyes autósnak sem titulálható véglény szemében, csak fokozta az otthonos hangulatot. Hatalmas érzés volt méltósággal begördülni a CÉL kapuján!
Hiába a szirének hada, a szinte teljesíthetetlenné tett feladat, mégis megcsináltuk. Legyőztünk minden akadályt, megmásztunk minden hegyet, átkeltünk minden folyón, és elértük a célt.
Tehát mielőtt úgy gondolnád, jövőre Te is ott leszel, gondolkodj el! Végig csinálod e? Kibírod e? Érdemes e megszenvedni? És ha mégis úgy gondolod, hogy IGEN, tudd, hogy nem leszel egyedül! Hiába lesznek veled a legjobb csapattársaid, ott lesz a másik csapat, és a szervezők is, akik mind azzal lesznek elfoglalva, hogy neked minél nehezebb legyen, és lehet, hogy ott leszek Én is, és velem szemben már nem lesz esélyed, mert én már végig csináltam, és tudom, hogy nincsenek magvak, és az itinert titkosírással írták, és hogy az éjszakában a farkasok hideget üvöltenek. Nincs esélyed.
A felkészülés, az úgy kezdődött, mint minden rendes rémálom, az-az belerángattak.
Jose elmondta, hogy Ő menne, meg Bundi is és jó kis hecc 24 órát motorozni egyben. Ekkor még azt hittem, hogy egy zárt pályán fogunk keringeni, és nem fogtam, hogy miről is szól ez az egész. Aztán lassan megvilágosodtam, és egyre inkább az volt az érzésem, hogy ez jó buli! (Én tudatlan!) Itinereket nézegettünk az előző futamokról, meg térképeket. Próbáltunk koncepciókat felállítani, mi is fog történni, mire lesz szükségünk, hogyan lehetünk esélyesek, mire jó a GPS, a PMR, a térkép, a plexitisztító spray, a defektjavító, stb.stb.stb.
Azt hittük jók vagyunk. Még aznap is, amikor pontban 6-kor kihajtottam a garagéból, és üdvözöltük egymást. Már akkor fel kellett volna tűnnie, hogy minden rendben, semmi nem maradt itthon. (Ekkor még azt hittük!) Aztán fel Pestre, gond nélkül, és azonnal amikor megérkeztünk, szebbnél szebb, angyalarcú amazonok fogadtak bennünket, hogy gyanakvásunkat semmivé foszlassák. Étellel, itallal, gúnyával traktáltak, szép kijelzőket és megkülönböztető jeleket aggattak ránk! Persze ma már tudom azért, hogy mások lássák ki az a balek, aki erre beugrott. Nem tűnt fel, hogy a 6000,- Ft-os nevezési díj messze nem fedezi a ránk költött sok jót, és ez mind csak a káprázat a NAGY PRÓBA előtt. Naivan azt hittük, hogy csak a motoroknak kell helyt állnia.
Aztán eljött a rajt és mintha rallie-pilóták lettünk volna, komótosan kigördültünk a kapun, és megkezdődött ’A TURA’. Mindent bevetettünk, hogy minél pontosabban lekövessük az adott utat. Figyeltük a jeleket, a nyomokat, a hangokat, az elszórt magvakat, de a magvakat felcsipegették a madarak, a fonalat ellopták, csak az itiner beszélt, de az is Ó Héberül. Beküldtek gazdasági mellékutakra, térképen sem szereplő utcákba, nem létező falvakba. Néha ismerős vándorokkal találkoztunk, akik ugyanúgy keresték az UTAT mint mi, és ugyan olyan elgyötörten tűrték a vad Alpok fagyos éjszakáját mint mi. Itt a hegyek tetején, a hideg éjszakában döbbentem rá, hogy nincs elégé meleg ruhám, a téli kesztyű fabatkát sem ér, hogy a csizmán át is befúj a szél, és túl hosszúra növesztettem a nyakam, mert nagy a rés a kabát és a bukó között! A kezeim rágémberedtek a gázra, ha éppen nem fájt a csuklóm a szerpentinen a sok kuplungolástól, akkor zsibbadt a karom. Fájt a hátam, és már semmilyen pozícióban nem tudtam a lábaimat kényelmesen elhelyezni. A fenekemből eddigre elhaltak az érző idegek, és már azt is élvezni tudtam, ha az alsó gatya korca belevág a combomba. Tulajdonképpen annyira fáztam, és fájtam, hogy alvásról szó sem lehetett. Az egyetlen, amire vágytam a napocska volt, vagy a következő pihenő, ahol megállhattam, mert még a 10 fokos hideg is melegebb volt a menetszélhez képest. Micsoda élvezet volt szakaszvégén megérkezni, a helyes irányból befutni, az ellenfelek irigy pillantásaitól kísérve, akik esetleg már fel is adták az egészet.
És eljött a pillanat amit ’holtpontnak’ neveznek. Már tudom miért. Hazafelé tartott az ÚT, amikor úgy éreztem, hogy vége, nem csinálom tovább. ’Holt’ fáradtan, összefagyva, elgémberedve, rágörcsölve a kormányra rájöttem, hogy FEL SEM TUDOM ADNI!
Haza is annyi az ÚT, mint ha végigcsinálom az egészet, és ha megállok, se enni, se meleget, se pihenőt nem kapok többet, mintha rendesen végigcsinálnám. Semmi hősiesség nem volt, sem kitartás, sem akaraterő, hanem kényszeredett megmentése önmagunknak. Tovább mentünk, és lépésről-lépésre, kilométerről-kilométerre, pontról-pontra küzdöttünk, hogy ha már eddig eljutottunk, hát legyen értelme a dolognak. A gépek kitartottak, zokszó nélkül tűrték a hideget, mégha 60C foknál nem is volt melegebb a henger! Végig vittek, mint hű igáslovak, és nem kértek mást csak enni/inni, zokszó nélkül, keményebben helyt álltak, mint a gazdáik.
A nagy pillanat a felkelő nap első meleg sugarai voltak, amikor felszáradt a mindent elborító pára, és végre megláttuk a hegyeket, amik egész éjjel sötéten körülvettek. A táj, az út, a városok, a népek mind csodálatosak voltak, de a legszebb látvány a MAGYAR HATÁRÁTKELŐ romos épülete volt! Szebb, mint a Notre-Dame, Eifel-torony, Topkapi, vagy az Üvegtigris! Innen kezdve tudtuk, hogy megcsináljuk. Végig fogunk menni, és befejezzük a TÚRÁT.
Az, hogy a kedves, segítőkész emberek odaát maradtak, és itthon saját hazánkban a motoros, mint eltaposandó, kisebbrendű lény egyes autósnak sem titulálható véglény szemében, csak fokozta az otthonos hangulatot. Hatalmas érzés volt méltósággal begördülni a CÉL kapuján!
Hiába a szirének hada, a szinte teljesíthetetlenné tett feladat, mégis megcsináltuk. Legyőztünk minden akadályt, megmásztunk minden hegyet, átkeltünk minden folyón, és elértük a célt.
Tehát mielőtt úgy gondolnád, jövőre Te is ott leszel, gondolkodj el! Végig csinálod e? Kibírod e? Érdemes e megszenvedni? És ha mégis úgy gondolod, hogy IGEN, tudd, hogy nem leszel egyedül! Hiába lesznek veled a legjobb csapattársaid, ott lesz a másik csapat, és a szervezők is, akik mind azzal lesznek elfoglalva, hogy neked minél nehezebb legyen, és lehet, hogy ott leszek Én is, és velem szemben már nem lesz esélyed, mert én már végig csináltam, és tudom, hogy nincsenek magvak, és az itinert titkosírással írták, és hogy az éjszakában a farkasok hideget üvöltenek. Nincs esélyed.
A végéhez közeledve már csak azért sem estünk ki a nyeregből, mert csuklónk rágörcsölt a markolatra, a térdeinkre meg a protektorok helyére mágnest tettünk ami a tankhoz tapasztott.Bundi társunkat megtartotta a hátsó doboz .
Nekem hab a tortán csak az volt, amikor Székesfehérvár széléhez értem és a 8-ast lezárták a rendőrök.Az okát nem tudom, hogy miért, mert a rendőr a kérdésemre csak annyit mondott, hogy ne kérdezzek inkább a jelzése szerint forduljak meg..Vissza az M7-re a Balaton felé .Nem is kell mondanom, hogy ott mi is várt vasárnap délután.A lelkem ott omlott össze és elgurult a bogyóm.Na onnan a szabályok csak iránymutatásoknak számítottak.
Lábtartóra feláll, benézi a sorokat és cikk no meg a cakk következett.Amikor beértem a kapunkhoz, már csak csengetni volt erőm, mert a kulcs keresgetésével sem volt kedvem foglalkozni. Egyszer az életben érdemes kipróbálni, már csak a saját határaid megismerése miatt is. Az éjszakai szerpentineken én mentem elöl és okosan még ránktapadt két csapat.Belőlem azok a részek nagyon sokat kivette.Vak sötét és olyan ismeretlen kanyarok, hogy néha csak lepkéztem.A 180-as kanyarintást azon a szakaszon nem igazán jelölték.Annyi tábla volt csak kint direkt motorosoknak, hogy vigyázzunk.Az út melletti részeket is fokozottan kellett figyelni a vadak miatt.Elmentünk egy részen vagy 10 őzből és szarvasból álló csapat mellett, akik szerencsére nem is mozdúltak, míg nem mentünk el mellettük.Az út minősége viszont a legalsóbbrendű utakon is kiválló volt.Legalább a nyumvályukra nem kellett figyelni.Amint elhagytuk Ausztriát rögvest a lengéscsillapító vizsgáló padon éreztem magam.
Ausztriában olcsóbb a benzin, jobbak az utak, türelmesebbek az emberek ....................MIÉRT? (ez költői) Száz szónak is egy a vége .Kemény volt, de hatalmas élmény.
Nekem hab a tortán csak az volt, amikor Székesfehérvár széléhez értem és a 8-ast lezárták a rendőrök.Az okát nem tudom, hogy miért, mert a rendőr a kérdésemre csak annyit mondott, hogy ne kérdezzek inkább a jelzése szerint forduljak meg..Vissza az M7-re a Balaton felé .Nem is kell mondanom, hogy ott mi is várt vasárnap délután.A lelkem ott omlott össze és elgurult a bogyóm.Na onnan a szabályok csak iránymutatásoknak számítottak.
Lábtartóra feláll, benézi a sorokat és cikk no meg a cakk következett.Amikor beértem a kapunkhoz, már csak csengetni volt erőm, mert a kulcs keresgetésével sem volt kedvem foglalkozni. Egyszer az életben érdemes kipróbálni, már csak a saját határaid megismerése miatt is. Az éjszakai szerpentineken én mentem elöl és okosan még ránktapadt két csapat.Belőlem azok a részek nagyon sokat kivette.Vak sötét és olyan ismeretlen kanyarok, hogy néha csak lepkéztem.A 180-as kanyarintást azon a szakaszon nem igazán jelölték.Annyi tábla volt csak kint direkt motorosoknak, hogy vigyázzunk.Az út melletti részeket is fokozottan kellett figyelni a vadak miatt.Elmentünk egy részen vagy 10 őzből és szarvasból álló csapat mellett, akik szerencsére nem is mozdúltak, míg nem mentünk el mellettük.Az út minősége viszont a legalsóbbrendű utakon is kiválló volt.Legalább a nyumvályukra nem kellett figyelni.Amint elhagytuk Ausztriát rögvest a lengéscsillapító vizsgáló padon éreztem magam.
Ausztriában olcsóbb a benzin, jobbak az utak, türelmesebbek az emberek ....................MIÉRT? (ez költői) Száz szónak is egy a vége .Kemény volt, de hatalmas élmény. 
Kerestelek, kérdeztem Mackót jöttél e. Sajnálom, hogy nem voltál mégse, bár megértem, hogy a Nordkap fontosabb! Kegyetlen volt a menet. Minden elismerésem a Tied!
Kegyetlen volt a menet. Minden elismerésem a Tied! Köszi! Köszi! Köszi!
Gratulálok nektek!
Sziasztok !hát szóhoz sem jutok le a kalappal előttetek. Én meg sem próbálnám a gép még csak-csak de én leesnék a nyeregből a fáradságtól.
Én meg sem próbálnám a gép még csak-csak de én leesnék a nyeregből a fáradságtól.
Köszi, de értelmetlen a dolog. nem az a lényeg, hogy adott esetben mi a kerék és a km óra eltérése, hanem, hogy átlagos verseny körülmények között mennyit téved a km óra!
Kizárólag a megtett út határozott, de mint kiderült sokkal több összetevője volt a problémának és, volt szakasz kizárás is. Nekünk az elrontott kmóra szorzó dominált, mint veszteségpont. Ha nem szorzunk is jobb lett volna az eredményünk, de még akkorise lettünk volna a közelében, mert az első 15 csapat már 10 km-en bellül volt, és a mi csapatunk km óra szerinti átlag eltérése is 11,7 km volt! Lényegtelen a számolás. Mondom, motorozni mentünk!
Utánna kerestem a dolognak, de csak ezt találltam:
http://web2.nkh.gov.hu/kozpfel...
Vagy érdemes lenne érdeklődni valamelyik műszakivizsgáztató helyen
http://web2.nkh.gov.hu/kozpfel...
Vagy érdemes lenne érdeklődni valamelyik műszakivizsgáztató helyen
Ti mennyit tévedtetek a végén? Mi határozta meg hogy a nyertes? Csak az hogy mennyire pontosan találta el a megtett utat vagy az idő is számított vagy ennek valamiféle kombinációja adta a végeredményt?
A felvetés erősen tényszerű! A digitális órások arról beszéltek, hogy nekik az óra 1000 km-en téved 5 km-et. Nekem ugyanez 100 km-en megvan. Egyéb tényezők: Kerékpattogás, kanyarok íve, guminyomás (10C a hegyekben) stb... a nyertesek 3km-pontosan találták el a távhosszot. Most erre mit mondjak?
Felvetődött bennem egy kérdés. Van valamilyen lehetőség arra, hogy az ember bevizsgáltassa a kilóméter óráját és 99%ig pontos szorzót közöljen vele, hogy mennyit is csal az óra?
Feltételezem hogy itt hiába mérnek ki egy pontos értéket, mindenképpen lesz valami eltérés, mert a gumi kopik, ezzel a kerék átmérő csökken, valamint a kanyarokban is kisebb kerékátmérőnek megfelelő gumifelület érintkezik a talajjal.Így gondolom pontosan nagyon nehéz előre megmondani hogy mennyit fog tévedni a műszer egy ilyen Sallerbeck távon...
....de ez most csak így felvetődött bennem.
Feltételezem hogy itt hiába mérnek ki egy pontos értéket, mindenképpen lesz valami eltérés, mert a gumi kopik, ezzel a kerék átmérő csökken, valamint a kanyarokban is kisebb kerékátmérőnek megfelelő gumifelület érintkezik a talajjal.Így gondolom pontosan nagyon nehéz előre megmondani hogy mennyit fog tévedni a műszer egy ilyen Sallerbeck távon...
....de ez most csak így felvetődött bennem.
Nagyon irigyellek titeket!
A legnagyobb kihívás nekem egy 12 órás éjszakai műszak után Pest oda vissza.
Ezt jövőre én is szeretném kipróbálni.
A legnagyobb kihívás nekem egy 12 órás éjszakai műszak után Pest oda vissza.Ezt jövőre én is szeretném kipróbálni.
Bevallom, hogy én még a fényképezőben sem néztem meg a képeket.Tegnap délután a fürdés után nálam képszakadás volt.Reggel felkeltem, de Veszprémig nem tudom, hogyan értem be.Ma pedig nem én építem a gazdaságot, az tuti.
A képi anyagot azért megpróbálom ma este feltenni.
A képi anyagot azért megpróbálom ma este feltenni.
Most, hogy minden nap használom a vasat, reggel küllőre indul szívató nélkül. Még nem volt jogsim, és kéthetente indítgattam, lehetett akármilyen idő, igényelte a szívatást. De nem szívatott meg egyszer sem.