{{user.u == '' ? ' ' : user.u}} mégsem
[#5499462] 2018. 11. 21. 5:35
picubacsi
Végül sikerült egy seca II-ét befaragni, még jó hogy egy kicsit gagyibb, így jobban alakítható.
Köszi a segítséget.
[#5499066] 2018. 11. 19. 19:39
picubacsi
Köszi, de neken 1db jeladóm van csak, alaplap nélkül. Csak jeladó oldalain 1-1lyukkal.
[#5498679] 2018. 11. 17. 22:30
Dreamfactory
Ha esetleg komplett egység kell :
https://www.ebay.com/itm/YAMAH...
[#5498678] 2018. 11. 17. 22:26
Dreamfactory
Hello picubácsi !

Nem volt még ilyen gondom , hálaistennek , ugyhogy csak saccolom , hogy erre lehet szükséged :
https://www.ebay.com/itm/Zundu...
Itthon biztos nem fogsz találni , mert ezért nem bontják meg a motort . Újban meg .....
[#5497842] 2018. 11. 15. 8:09
picubacsi
Tisztelt Fórumtársak!
Segífségeteket kérem: xj 600 51j 1986-os évjáratú motoromhoz keresek gyujtás jeladót.
Előre is köszönöm.
Picubacsi
[#5496610] 2018. 11. 10. 14:23
Norvik
Köszönöm, és bocs, hogy ez az előbb lemaradt.
[#5496608] 2018. 11. 10. 14:13
Norvik
Énmeg Rád vagyok irigy :) Te akkor is motoroztál, mikor még nekem nem volt jogsim, ráadásul ezer évvel fiatalabb vagy nálam, szóval jó esellyel több túrát tudsz márka a magadénak mondani :)
Az viszont biztos, hogy -ezően ezután, amikor csak időm, és a zsebem engedi, engem le sem lehet robbantani majd a motorról. Csinálom, amíg bírom fizikailag, egészséggel. Van mit pótolni.
[#5496602] 2018. 11. 10. 12:16
Banánturmix23
Nagyon irigy vagyok és nagyon gratulálok! Remélem eljön az idő az én életemben is, amikor nagy túrákat bevállalhatok.
[#5496095] 2018. 11. 08. 5:17
Norvik
Végül a kérdésedre válaszolva, egy kicsit sem bántam meg, hogy meg vettem a Pánt. Remek motor, hozzám nőtt. Van benne erő, nem fogyaszt sokat. És ötödikben negyventől felfele csak gázzal elég sebességet növelni. Negyventől nem kell váltogatni, majdnem mintha automata lenne. Ok, egy gyors előzésnél azért vissza váltok. Kényelmes, remekül fekszik az úton. Álló helyzetben egy döglött bálna, piszok nehéz mozgatni, és ez akkor is igaz, amikor nagyon lassan kell araszolnom. Városba kicsit sem jó. De ha elért egy bizonyos sebességet, fürge és mozgékony lesz. Nagyon könnyű irányítani. Hiába 19 éves, a fényszóró egyszerűen nagyon jó. Tompítottal is jól látni, de a refi nappalt varázsol az útra. . Este nem egyszer vakítottak el Grúziában, Ukrajnában, refivel, mikor én csak a tompítottat használtam. Se abban a pillanatban, amikor én is felvillantottam a refit, máris váltottak tompítottra. Ezt a harmatos Divi fényszóróval sajnos nem sikerült elérnem. Mintha kocsival mennék, van olyan fényereje az iker fényszórónak. A hangja, a mérete tiszteletet parancsol. Autópályán öröm nézni, amikor enyém a belső sáv, és mennek szépen ki a helyükre, külső sávba az autósok. Mindezt úgy, hogy nincs frászom, nem félek a sebességtől, mint egy kevésbé stabil, könnyebb motorral. De elég, nem dicsérem tovább itt a Pánt, ez mégiscsak egy Divis topic.
Hozzáteszem, a Divi nagyon jó gép. Nem véletlenül adtam a fejem arra, hogy újra vegyek egyet. Más kategória. Más felhasználási terület. Ahol a Pánnal már halott vágyok, moccanni sem tudok, ott a Divi még vidáman poroszkál. Szóval kell nekem egy másik. És talán viccesen hangzik, de most, miután vettem egy majdnem kétszer akkorát, mint a Divi, most tudom jobban értékelni, hogy mit tud. A könnyű, kezes jószágot, hihetetlenül alacsony fenntartási költséget, megbízhatóságot. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a Pán megbízhatatlan. Ha a szerelők a kérésemnek megfelelően cserélték volna az elöregedett alkatrészeket, akkor semmi gondom nem lett volna. És megnézném magamnak azt a másik vizes motort, amelyik károsodás nékül ment volna hűtés nélkūl harminc negyven kilométert. De a Divivel ez meg sem történhetett volna. Szóval kell nekem egy másik. És remekül ki fogják egymást egészíteni a Pánnal, és a kis Forza robival.
Nyár középen vettem egy Honda VT 1100C Shadow csoppert. Nem volt jó ötlet. Már nincs meg, eladtam, és csak azért említem, hogy nem minden motoromat sírom vissza. Ostobaság volt megvenni. De valahogy rákattantam a csopperes életérzésre, birtokolni akartam egyet. És kölnben sem volt mivel járjak Hollandiában, a Divit már eladtam, a Pán meg itthon pihent a szervizben. A Shadow gyönyörű gép. Jó nézni, hallgatni a hangját. És elmenni vele a.második faluig. Aztán haza. És ezzel vége is a jó dolgoknak. Ok, rendben, az is japán gép, nem hagy cserben. Azzal jöttem haza augusztus végén Hollandiából. Szenvedés volt az 1300 kilométer. Rohadt kényelmetlen. És az a hülye testhelyzet, talpam előre néz, és a kezeim fejmagasságban. Félóra elteltével már borzalmasan rossz. A Divin, vagy a Pánon, ha nagyon elzsibbadt, kiállt a hátsóm, csak felállok a nyeregben, megmozgatom magam, és máris sokkal jobb. De a Shadow-n? Hogy a fenébeálljak fel, ha a lábaim nem alattam, hanem fél kilométerrel előttem vannak? Ha jól belekapaszkodtam a kormányba, mondjuk, és jól megfeszítettem magam, kicsit sikerült megemelkedjek egy pillanatra az ülésből, de ez kevés, és veszélyes manőver is. Aztán a tank. 13 literes. Egy öt és fél litert evő gépnek. Kétszáz kilométerenként szigorúan tankolás. És a német autópályán nem volt mindig benzinkút, amikor nekem kellett volna. Párszor le is kellet jöjjek a pályáról, kutat keresni. egyszer így is kifogott a benzin, kútkeresés közben. Szerencsére akadt egy motoros, aki segített. A kipuff gyönyörű rajta. Csak forró. Nemegyszer megégettem magam vele. És nem csak nekem volt forró, hanem az utasnak is, meg a csomagnak. A jobboldali táska szinte hozzáér a kipufogóhoz. Az eredmény annyi volt, hogy egy nejlon tasak ráolvadt arra hazáig, amit egy boltban vásároltam, és lazán bedobtam ab táskába. Gyönyörű jószág, de biztos, hogy nem nekem találták ki. Már a hazaúton eldöntöttem, hogy nem tartom meg. Szerencsémre egy gyűjtő féle azonnal megvette, nem fizettem rá, de nem is kerestem rajta egy fillért sem. Eladni azért sikerült gyorsan, mert az ezeregyes amerikai piacos Shadow ritka nálunk, és ez nagyon szép állapotban y volt. És egy csiga, a négy sebességével. Mentem vele százharmincat menet t autópályán. Többet nem mertem, nem akartam halálra pörgetni. Soha többé csoppert. Magamutogató mazochistáknak talán beválik
[#5496093] 2018. 11. 08. 3:25
Norvik
Tényleg, csak gratulálni tudok a kitartásodhoz,, hogy nyolcezer kilométer után, ahelyett, hogy használódott volna a motor még szebb lett. Nagyon sok idő, és munka lehet benne. Láttam élőben, és akkor is gyönyörű volt. Az enyémről ugyanez sajnos nem mondható el. Amikor láttad, voltak azért rajta karcok. Az ülés csináltatása, az új kipuff sokat dobott rajta határozottan szebb lett. Az v úton viszont, Ukrajnában, az úttalan utakon való motorozás sajnos hagyott rajta nyomokat. Faágak karcolták, és én magam is okoztam sérüléseket a ruhámmal, csizmámmal a fényezésen. Amikor hazaértem, szörnyen nézett ki. Kosz, por, sár. Sírhatnékom volt, olyan látványt nyújtott. Azóta persze letakarítottam, így azért már sokkal jobb. De egy fényezést azért ráférne. Ha találok normális szakembert, meg is fogom csináltatni. És onnantól kezdve jobban megválogatom a motoros csizmámat, ruhámat, hogy ne tegyen többé kárt a motorban.
[#5496092] 2018. 11. 08. 3:07
Norvik
Nem volt a legbölcsebb döntés Pánnal menni, de nem volt más. A kis Divit eladtam közben. Van még egy kettőötvenes robim, de az sem lett volna alkalmas az útra. Terveztem, hogy veszek egy Honda Transalpot, vagy egy Yamaha Tenerét. De egyszerűen nem találtam sem itthon, sem Hollandiában olyat, ami megfelelt volna árban, és felszereltségben. Ami megfelelne, bőven túl van az egy millás áron. És kint is, valamiért semmivel sem olcsóbb, mint itthon. És ennyit nem tudok, nem akarok áldozni egy olyan motorra, amit kizárólag keleti utakon használnék. Most megint azon agyalok, hogy veszek egy kis Divit. 900-as nem kell, arra, amit az tud, ott a Pán. A TDM sem igazi enduró, meg túl magas is. Most tapasztalatok alapján azt gondolom, hogy a kis Divi nem lenne rossz választás keleti utakra. Olcsón hozzá lehet jutni keveset futott példányokhoz. Léghűtéses,, és most tapasztaltam, hogy a vizessel adódhatnak gondok :) és csak Naked-et vennék. Nem a külső miatt. Nagy fájdalmam volt a kis Divinél a fényszóró. Este nem lehet vele nyugodtan közlekedni. Az idomosnál enyhén szólva is gond a fényszóró cseréje egy jobbra . A nakednél jóval egyszerűbb. Lehet rá venni e jeles fényszórót, ami jó is. Akár ledeset is, Most is mentem elég sokat este, éjszaka, és bizony nagyon jól jött a Pán remek fényszórója. A szélvédelem nem olyan fontos. Jó dolog persze, de nem száguldozni akarok. Most is, ahol lehetett elkerültem az autópályát. Nézelődtem, bámészkodtam, gyönyörködtem a tájban. És erre bőven elég a max 100-as tempó. Még sok is. Nem az a cél, hogy minél hamarabb odaérjek valahova, hanem hogy élvezzem az utazást. Kéne rá egy magasabb kormány, egy zselés ülés, és kiegészítő lábtartó. Így már nem kéne sűrűn megállni.
Mentem a Divivel borzalmas nagy kánikulában a tavaj nyáron, és meg sem kottyant neki a meleg, bírta a léghűtes. Jó motor nagyon.
Jövőre az utam jobban meglesz tervezve a mostani tapasztalatok sokat segítenek. Okosabban fogok pakolni. Vittem sok olyasmit, amit nem is használtam. Igaz, most későn indultam nagyon. Szeptember 22.-én. És vittem téli nyári cuccot is. És az út legnagyobb részén túlságosan is meleg volt. A fűthető ruha csak a helyet foglalta, egyezer nem kellett felvegyem. Még az északi Nagy-Kaukázusban sem. Havat láttam ugyan fent a csúcsokon, de az út annak a közelébe sem vitt. Jövőre az út Indiába vezet. Vagyis ez a terv. Törökország, Irán, Pakisztán, India. Pakisztán valóban rázós hely, nem igazán biztonságos. Gyűjtöm az infókat, és úgy tűnik, hogy azért nem annyira istentől elrugaszkodott ötlet odamenni. Olvastam, hogy az ottani kormánynak nagyon kellene a turizmusból származó bevétel. És egy emberrablás, túszul ejtés, netán kerekezése lefejezése a kedves turistának nem éppen a legjobb reklám. Autós, motoros nyugati turisták esetében rendőri védelmet, kíséretet biztosítanak határtól határig, amíg ki nem lépek az országból. Elég hihetetlen, de több helyen is olvastam, többek közt egy magyar srác leírásában is. Más szárazföldi út nincs Indiába. Illetve van, de az Afganisztánon keresztül vezet, és azt már tényleg nem merem bevállalni. Képzett katonák hagyják ott a fogukat szinte naponta. És akkor még ott lenne a Himalája is. Arra meg motorral elmenni érdekes lenne, de valószínűleg képtelenség, utak híján. Indiával nem érne véget az utam, de inkább nem beszélnék róla, mert lehet, hogy csak álom marad. Sok idő, és mégtöbb pénz. Ez az út is rettentő sokba került, jóval többe, mint ami a tervben szerepeit. És időben is hosszabb lett. Nem vittem sátrat mert kellett a hely, és arra gondoltam, hogy októberben sátorozni a hegyekben nem a legjobb ötlet. Hát, amilyen idő volt, tudtam volna. Jövőre muszáj lesz sátorozni. Hiába olcsó a szálloda keleten, ha egy két honapig csak abban éjszakázom, az rohadt sok. Ha minden harmadik éjszakát töltöm csak ott, hogy normálisan tudjak éjszakázni, főleg tisztálkodni, már akkor is sokat megspórolok. Irántól kicsit sem tartok. Rengeteg pozitív útleírás van róla itt a neten. És igen, meg se kérdezzetek, ezt is egyedül tervezem végig csinálni. Utas szóba sem jöhet. Kell a hely, és halálra sem akarok senkit se kínozni. Motoros útitárs már szóba jöhetne, de kétlem, hogy találok még egy olyan elvetemült gondolkodású embert, mintamilyen én vagyok. És ugye nem elég a megfelelő gondolkodás, pénz, motor, és szabadidő is kell hozzá, nem is kevés. Egy ilyen út elég esélyesen le is amortizálhatja a motort. Többek közt ezért sem fogok a Pánnal menni. Nem ilyen útra való, és túlságosan is megszerettem ahhoz, hogy feláldozzam. A kis Divi viszont ebből a szempontból is jó választásnak tűnik. Nem azért mert nem kár érte. Jó motor, mondom annak ellenére, hogy eladtam. De igénytelen, nem eszik sokat, a kétszáz kilójával egy pihe a Pán mellett, nem annyira szemrevaló, hogy el akarják lopni. És ugyanúgy pakolható, mint a Pán, ha nem jobban. Ha valami nem tetszik benne, az a lánc, most, kardán után. De valahogy kibírom, hogy tankolások alkalmával fújkálom egy kicsit. Vagy egy Scottoiler.
Úgy tervezem, hogy valamikor április végén induljak. Még a legnagyobb melegek beállta előtt. Így is lesz benne részem bőven odalent délen, és majd visszafele. Ha tartok valamitől az úton, az a meleg, és nem az iszlám állam katonái. Utálom a nagy meleget, de mintha valamivel jobban bírnám, mint fiatalon.
Na ezen ráérek ott agyalni. Addig még dolgozni is kell, venni motort, megkeresni az út árát, beszerezni a vízumokat. Szép terv, remélem, hogy az is összejön.
[#5496091] 2018. 11. 08. 1:22
Norvik
Köszönöm szépen. Nemcsak az iraki, szír határt közelítettem meg, hanem az Iránit is. Olyannyira, hogy át is mentem rajta, az Örményországi Agarak városánál. Nem volt betervezve az útba, csak egy spontán ötlet volt. És nem a legjobb. Ugyanis nem engedtek be Iránba. Nem volt vízumom. Amikor az ötlet megszületett bennem, hogy oda elmenjek utána néztem az interneten, hogy vehetek e a határon vízumot. Vehető, ezt írták, de téves, vagyis régi infó volt. Két éve már, hogy erre nincs lehetőség. Nagy Khomeini képek, poszterek mindenfele, ennyit láttam Iránból :) a motor nem kóstolhatta meg a finom nyolcvan forintos benzin ízét. Sebaj, jövőre meglesz, nem hagyom ki. Olvastam róla, hogy az irániak mennyire vendégszerető nép. És ezt tapasztaltam is. Az örmény-iráni határ mellett töltöttem egy éjszakát Örményországban, de a hotel, nem egy komoly, inkább panziónak mondanám, szóval a tulajdonos iráni perzsa volt. Valamennyire beszélt angolul, szóval megértettūk egymást. Előre fizettem, készpénzzel, 20 dollárt. Ez lett volna a szoba ára. Látta, hogy kicsit át vagyok fázva. Rögtön, még mielőtt a szobámat megmutatta volna, hozott forró teát. Aztán egy fél liter vodkát is elém tett. Voltak az étteremben más vendégek is, de állandóan visszajárt hozzám, hogy nincs e szükségem valamire. Mondtam neki, hogy egy vacsorára, de az ráér, szeretnék előbb forró vízzel lezuhanyozni. Kimentem a motorhoz a dobozókért, jött utánam, és segített felvinni a szobámba. Zuhany, aztán lementem. Megint odajött hozzám, és azt mondta, hogy ne vacsorázzak még, hanem várjam meg a zárórát, és utána vacsorázzak vele, és a családjával. El voltam képedve. Ilyennel még nem találkoztam. A felesége, a leányai nem tudtak angolul, a tulaj fordítgatott. Végig ettem egy perzsa vacsorát, családi körben. Finom volt, és laktató. Bárány, jól elkészítve, és egyebek. Ott volt a két lánya is, mindkettő nagyon szép. A feleségének és a lányoknak csak a haja volt eltakarva muszlim szokás szerint, de az arcuk fedetlen volt. Mondjuk érdekes lett volna eltakarva enni :) Reggel segített levinni a csomagokat, sőt felment szétnézni a szobámba és lehozta az ottfelejtett fejhallgatómat. Kérdeztem, mennyivel tartozom. Semmivel.
Az iráni próbálkozás miatt kétszer átmentem Örményországon. Belépni csak északon lehet Grúziából, vagy az Oroszoktól. Török-örmény határ le van zárva. Keleten az azerbajdzsáni határ szintén. Gyakorlatilag hadban állnak Karabakh miatt, néha most is vannak harcok, de ennek a közelébe se mentem. Délen csak Irán felé lehet elhagyni az országot, de nem engedtek be. Szóval vissza kellett motorozzak északra. Nem sajnálom. Örményország legszebb részei a fővárostól, Jerevántól délre vannak. Szerpentin, magas hegyek. És, igen, sajnos volt gondom a motorral.
Nem messze attól a helytől, akol majdnem megvertek meghalt a hűtés felforrt a hűtővíz. Sötét volt, körülöttem apró falvak, se benzinkút, se semmi. Kénytelen voltam tovább menni. Beraktam ötödikbe, és alapjáraton gurultam, minimális gázzal. A hőmérőt hiába lestem, elfolyt a víz, nem volt minek a hőmérsékletét mutassa. Szerencsére hűvös, hegyi este volt. Néha azért megálltam negyedórákra. Így értem el Gyumriba, egy nagyobb városba. Hotel.
Másnap reggel kértem segítséget a hotel tulajnőjétől. Neten néztem, de direkt motor szerviz nem volt, csak autó a városban. Mivel láttam, hogy a hotelben mennyire kedvesek, úgy döntöttem inkább rájuk bízom a szerviz kiválasztását, és megm bántam meg. A nő telefonálgatott, majd mondta, hogy két óra múlva jön szerelő. Amíg vártam, elmentem fagyállót venni. A Facebookon, a Pános csoport tagjai elláttak jó tanácsokkal, de gyakorlat nélkül nem mertem nekivágni a szerelésnek, és mint kiderült, nem tudtam volna megcsinálni. Megjött két harminc körüli szerelő srác. Autó, nem motor. Lebontották részben a burkolatot, hogy próbáljanak beletölteni fagyállót. Amennyit beletöltöttek, annyi ki is folyt belőle alul. Erre a srácok mondták, hogy megtudják csinálni, de csak a szervizben, ami három kilométerre van. Sok választásom nem volt. Összerakták a gépet, aztán mentem utánuk, az előző esti módszerrel. Kibírta. Szétkapták, de nagyon. Burkolat, tank, légszűrőhâz le. Így már hozzá lehetett férni a hűtéshez. Egy elöregedett gumicső volt a hibás, olyan öt centis repedés volt rajta hosszában, a szorító bilincs mellett. Volt nekik hasonló csövük, méretre szabták, és már rakták is össze. Három ember dolgozott rajta, kb három órán keresztül. Míg dolgoztak, én a tulajjal haverkodtam. Kinált üdítővel, fűvel, ez utóbbit inkább nem kértem. Megcsinálták, és jól. Fizetnem mindezért ötven dollárt kellett. Nincs 15 ezer forint. Három órai meló, anyag, plusz jobb minőségű fagyálló, mivel amit én vettem az részben elfolyt, és a srácok szerint gagyi volt.
Madarat lehetett volna velem fogatni, annyira örültem, hogy megcsinálták a gépet, nem lett hengerfejes, nem sült be.
Vissza is kísértek a szállóba, mert nem vittem magammal telefont, hogy navigáljak, vissza sem találtam volna. Annyira örültem, hogy ünnepelni akartam. A szállóban mondtam, hogy kéne egy kis bor, a vendégeim a hölgyek :)
Nem lehetne inkább vodka? Bánta a fene, legyen vodka. Mindjárt hoztak is egy üveggel, kifizettem. De ők sem akartak kimaradni, hoztak kísérőnek üdítőt, ásványvizet, meg némi harapnivalót. Ezt ők álltak. Amennyire a nyelvi korlátok engedték, ment a humorizálás, vígan voltunk. Már az egyik csajt össze is boronálták velem, persze poénból, fotóztak, pózoltunk. Az örmények is remek emberek,
Volt még olajcsere,, de az tervezett volt. És volt tervezve gumi csere is, amire nem volt szükség, kibírta.
A hűtés meghibásodásáért egyértelműen a szerelőimet okolom. Átnézettem velük a gépet. Ők javasolták, hogy cseréljük ki a vezérműszíjat. 120 ezer kilométert kéne kibírjon, és 75 ezerrel vettem. De 19 éves a gép, elöregedhetett. Rábólintottam. Azt is mondták, hogy ilyenkor a vizpumpát, a teljes hűtést is érdemes cserélni. Belementem, természetesen. 240 ezer forint volt csak ennek az anyagára. Kértem őket, hogy mindent, amiről úgy gondolják, hogy elöregedett, cseréljék ki. Tudták mekkora útra készülök. Biztos, hogy nem akadtam volna fenn pár gumicsövön. Ezen kívül is elég sokban volt motor. Új kipufogó, a gyári, típushiba, hamar szétrohad, rossz anyagból van. Kapott új Delkevic kipuffot, 700 euróért. Kapott új Helibars kormányt. 600 euró. De megérte. Olyan magas, hogy egyenes derékkal ülhetek a pacin. Adtak hozzá bowden, fékcső, satöbbi toldót. Előre hátra, le föl dönthető, és maga a kormányszög is változtatható, két csavarral. Nagyon jó, drága, de megéri.
Át lett alakítva az ülés. Zselés, és három centivel lejjebb kerültem. Mivel én sem vagyok túl magas, 176, ez megint csak nővelte a kényelmet, és a biztonságos megállást.
Givi magasított túra plexi. A gyárihoz képest 12 és fél centi plusz, és jobb a szög. Először zavart, nulla légmozgás. Visszatettem a gyárit. Végül az útra mégis a Givivel mentem. Jó döntés volt.
Givi 56 literes hátsó doboz. Háttámlával, és főleg féklámpával. Ennyi, amire eddig költöttem.
És az eredmény. Divivel biztos, hogy nem tudtam volna, nem bírtam volna ki 850 kilométert egy nap alatt, országúton. Kényelmes, csodás motor, és megbízható. A hiba, ami történt, nem hiszem, hogy a gép hibája volna. De hasonlítsuk össze a kis hatszázas Divivel. Eleve hülyeség, mert más kategória. De ha vagyok olyan elvetemült, hogy elindulok egy ilyen útra, leszek annyira is, hogy összehasonlítást tegyek, akkor íme az eredmény.
Honda Pan European egy nagyon jó motor. Végtelenül kényelmes, a jó útra, mintha odaszögezték volna. Az ezeregyszáz köbcentijéhez képest alig eszik. Beéri 4.8 és 5.2 között, hetven és 130 között. Fölötte jelentősen megnő a szomjúsága.
Aztán ott volt Isztambul. Autópályán haladtam át rajta. 5 órámba telt. Amikor a pályán megjelentek a perec árusok, már rosszat sejtettem. Előre menni még eleinte volt lehetőség később már nem volt hely. Itt talán jobb volt a vízhűtés. Törökországban ő volt a nyerő. De a többi helyen, Ukrajnában, Örményországban, Grúziában, Moldáviában, a Dnyeszter Menti Köztársaságban már valószínűleg jobb lett volna a kis Divi, a több, mint száz kilós súlykülönbségével. Az sem egy túraendúró, de azt hiszem, jobb lett volna. Ukrajnában a navi Ogyessza és Moldávia között rávitt olyan útra, ami nem volt burkolva. Vagyis kezdetben az volt, aztán egyre romlott, majd eltűnt az aszfalt teljesen. Földút. Aztán az is egyre rosszabb lett. Akkor fordultam vissza, amikor feltűntek az első vízzel telt mélyedések az úton. Vért izzadtam, míg sikerült megforduljak. A Divivel talán végig tudtam volna menni. Nem tudom, nem tudom, hogy hogyan folytatódott az út. Aznap mentem nagyjából 300 kilométert, és szinte ott voltam este, ahol reggel elindultam.
De még ez is jó volt. Találtam este szállást egy Artsyz nevű helyen. Valami helyi kis nyaraló féle. Ahogy leparkolok, rögtön odajön egy kissé piás orosz srác. Mondja, hogy ő is motoros, mindene a motorja. Segített kivenni szobát, ott volt a nyakamon, már kezdett kellemetlen lenni. Hívott, menjek át hozzájuk vodkázni. Mentem a szobámba, pihenni akartam, és gondoltam, hátha megfeledkezik rólam. Hát nem. Jött értem. Megyek vele, hát volt meglepetésben részem. Kivettek egy jó nagy VIP lakosztályt. Kiderült, hogy a srác anyjának ünneplik a születésnapját. A srác, és a felesége moszkvai, vonattal jöttek le ide. A szülők itt élnek. Elég népes családnak lettem a vendége. Kaviár, füstölt lazac, volt mindenből bőven az asztalon. És orosz, meg Finlandia vodka bőséggel. A papa egy kigyúrt izompacsirta, lazán egy törölközőben, szaunáztak. Ittunk, ettünk derekasan, nem győztük mondani a nazdarovjét. Közben szidták mint a bokrot az ukránokat, éltették Putyint. Az ukrán személyzet füle hallatára, azok bejártak felszolgálni. Persze, lehet, hogy azok is oroszok voltak, nem tudom. Alig sikerült meglépjek a szobámba, annyira marasztaltak. Az úton sok hasonlóan jó élményem volt. És ezt a motornak köszönhetem. Tbilisziben, Jerevánban, az utcán nem egyszer szólítottak meg ismeretlenek, látva a rendszámot. Hihetetlen volt nekik, hogy motorral elmentem addig. Mondanom sem kell, hogy egyetlen nyugati rendszámú autót sem láttam. Törökországban, már hazafelé jövet, Edirnében, egy Simsek nevű szállodában töltöttem az éjszakát. Reggel, indulásnál szalad utánam a recepciós csaj. Na, mondom, hiányt találtak a minibárban. Pedig nem is fogyasztottam belőle. De nem ezért szaladt. Le akart fotózni, hogy feltegyen a szálló facebook oldalára :) szóval reklám arc lett belőlem. Megnéztem, tényleg ott vagyok a fotóik között, motoron ülve.
Motorozni, kalandot, élményeket szerezni mentem, és jutott belőle minden napra. Ezt kocsival, vonattal, busszal, repülővel biztos nem kaptam volna meg, legalábbis ilyen töményen biztos nem. És azt hiszem, hogy nyugaton sem. Jobb utak, nagyobb biztonság lett volna. De nem hiszem, hogy ilyen emberekkel találkozhattam volna.
[#5495904] 2018. 11. 07. 15:05
kapufa
Én is csak gratulálni tudok! Ez nem semmi teljesítmény, és nem akár hol. Én is nagyon szeretek motorozni, de eszembe nem jutott volna megközelíteni az iraki és a szír határt. Az meg, hogy ezt a nem túl komfortos útvonalat (a rossz utakra gondolok) bevállaltad a Pannal nagy bátorságra utal. Az én idei alig több mint 8000 km-em eltörpül a te egy túrán tett közel 12000 km-ed mellett.
Úgy gondolom, hogy ez a túra után csak meg erősödött benned az, hogy jó döntésed volt a Pant meg venned. Sokat költöttél rá mielőtt elindultál? Útközben kellett-e bütykölni?
Nem titkolom, hogy nekem is egyre többet pörög az agyam egy Pan-on. Ha csak néhány centivel alacsonyabb lenne! Azt hiszem, hogy mindenképpen utána járok, hogy van-e mód arra, hogy szakszerűen lejjebb lehessen ültetni. Ha igen, akkor már is keresek egyet.
Ugyanakkor a 900-as Divitől meg szinte biztos, hogy nem tudnék meg válni. Azóta, hogy láttad sok időm és energiám árán még szebb lett. Szinte az összes csavar egyenként kiszedve, felpolírozva, alumínium részek felpolírozva.
Most tervezem a jövő évre való felkészítését. Ahogy gyűlik a zsebpénzem, úgy szerzem be az alkatrészeket.
Jelenleg a karburátor feljavító szett beszerzésén ügyködöm. A kormány a lengővilla csapágy szettjei már otthon vannak. Nem mind ha ezek rosszak lennének, de megelőzvén, hogy esetleg szezon közben kelljen ezek miatt leállni. Ezen túl néhány tartalék dolgot is szándékozok beszerezni mint például "gardán kereszt-a hátsó lengővilla meghajtással kompletten. stb.
Utoljára egy kérdés mindenkihez.
A 900-as Divihez új alkatrészeket ki hol szokta beszerezni? Sajnos az én lakóhelyem közelében nincs olyan motoros bolt, ahol ehhez a típushoz bár mi is lenne.
[#5495885] 2018. 11. 07. 12:54
gezasz
Köszönöm a beszámolót!
[#5495834] 2018. 11. 07. 6:13
Norvik
Egyedül utaztatam, és nem bántam meg. Ilyen útra motoros társat találni nem lett volna könnyű. Utas lehetett volna, de azt meg én nem akartam. Így akkor keltem, és indultam, amikor én akartam, és ott, és akkor álltam meg ahogy nekem jó volt. De nem csak az alkalmazkodás miattvolt így jobb. Csomag. Ennyi időre elmenni, sok cucc kellett. Igaz-volt amit nem ís használtam, de nem tudhattam előre, hogy milyen időt fogok ki. Vásárolni, apró mütyürkéken kívül semmit sem tudtam.
[#5495833] 2018. 11. 07. 6:02
Norvik
Köszönöm a gratulációt, ami különösen azért értékes számomra, mert olyan valakitől kapom, mint amilyen Te is vagy. Számomra a legendás személyek egyike. A legenda úgy alakult ki bennem, hogy amikor eldöntöttem, hogy friss jogsival, és újrakezdőként egy 600-as Divit fogok venni, évekre visszamenően, kihagyások nékül végig olvastam ezt a topicot. Te, Berber, és még páran afféle példaképpé váltatok számomra. És csak irigykedni tudtam Rátok. Nagyon sok évet elvesztegettem motorozás nélkül, van mit pótoljak. Azt is tudom, hogy 56 évesen már, bármilyen sokat is motorozzak, nem lehetek olyan ügyes, jó motoros, mint Ti vagytok. De azért igyekszem behozni, amit lehet. Így aztán szorgosan elkezdtem gyűjteni a kétkeréken szerezhető kilométereket. A kelet mindig is vonzott, nem volt nehéz úticélt választani. Van bennem némi vakmerőség is, volt merszem elindulni olyan helyekre, akkor az köztudat veszélyesnek gondol.
Lehet, hogy csak szerencsém volt, de alig éreztem jelét annak, hogy a közelben rossz dolgok történnek. Láttam ugyan csapatszállítókat, homokzsákos, harckocsis ellenőrző pontokat. Ilyennél állítottak is meg, átnézték a csomagom, az útlevelem már nem is érdelte őket. Eléggé, de nem túlságosan megközelítettem az iraki, és a szír határt. De egyszer sem éreztem magam akár a legkissebb veszélyben. A nagyobb városokat elkerültem, de inkább közlekedési, okok miatt, mert egy ekkora motorral nem igazán élvezet dugóban, ismeretlen terepen, elég rossz gps segédlettel bolyongani.
Az egyetlen kissé meleg helyzetem Örményországban volt, Gyumri város közelében. Bementem egy faluba, mert már esteledett, szállás után néztem volna, az országút meg elment a falu mellett, szóval letértem róla, és valami ritka rossz úton bedöcögtem a falu központjába. Pillanatok alatt ott volt a falu apraja, nagyja. Igazi látványosság lehettem a motorral együtt. Szálloda természetesen nem volt. Igazából nem is nagyon számítottam rá, hogy ott találok, de információra már igen. Aztán ők is elkezdtek engem kérdezgetni. Pár szót tudtak csak angolul. Kérdezték, merre megyek. Válaszoltam, hogy Grúzia, majd Törökország az útirány. Ekkor már visszafele jöttem. Vagy én értettem rosszul a kérdést, és azt kérdezték, hogy hova való vagyok, vagy ők értettek félre, a lényeg, hogy töröknek kezdtek nézni. A törököket utalják, joggal, hiszen alig száz éve, a törökök másfél millió örményt mészároltak le. A két ország között nincs semmilyen diplomáciai kapcsolat, és hiába van köztük több száz kilométer hosszú határ, határátkelő egyáltalán nincs. Amint azt gondolták rólam, hogy török vagyok, elkezdtek kiabálni, gondolom anyáztak rendesen a saját nyelvükön. És a kisebb tömeg olyan szorosan körülvett, hogy onnan kijönni nem tudtam volna. Betojtam, bevallom, elkezdtem mutogatni nekik a rendszámom, meg az útlevelem, ettől lehiggadtak. Ha valóban török lennék, nem úsztam volna meg ennyivel.
Grúzia, Örményország gyönyörű, de az útjaik kifejezetten rosszak. Néha pár méteres szakaszon el is tűnik alólad, és azért ez nem az igazi, ha nagyobb tempóval mész. Túra enduró való oda, nem egy akkora bálna, mint amivel én mentem. Egyébként csak ajánlani tudom őket, olcsó, kevéssel 300Ft alatti benzinár, jó és olcsó kaja, szállás, és gyönyörű, mesés tájak. Törökországot szintén lehet ajánlani. Jó és olcsó kaja, szállás, benzin 300, és az utak nagyon jók. Legalábbis a városokon kívül. Lakott területen viszont rosszak. 3 4 csillagos szálloda. 4500 és 6000 Ft per fő, bőséges, finom reggelivel. A táj pedig szintén csodás. Tenger, és hegyek együtt, mesébe illő látványt nyújtanak. És a jó utakon s szerpentinezés is igazi élvezet.
[#5495712] 2018. 11. 06. 16:22
gezasz
Szia! Gratulálok szép túra volt! Egyedül, vagy többen voltatok? Törökország keleti feléről én olyat olvastam, hogy turistának nem igen biztonságos. A török kurd ellentétre gondolok,mivel ott rendszeresek a fegyveres harcok. Meg az ISIS arra fele éldegél. Te hogy élted meg?
[#5495699] 2018. 11. 06. 14:35
dani416
Első lámpád van? 97-hez kellene, mert a vizsgán már belekötöttek a beragasztott felverődésbe.
[#5495294] 2018. 11. 04. 22:14
Norvik
Szia. Köszönöm a kérdésed. Amikor feltetted, már úton voltam. Kissebb, rövidebb túra lett belőle, de így is összejött 11997 km. Ukrajna, Moldáv Köztársaság, a papíron nemlétező, de a valóságban annál inkább Dnyeszter Menti Köztársaság, Románia, Bulgária, Törökország, Grúzia, Örményország, félóra, óra Iránban :) , majd vissza Örményország, Grúzia, Törökország, le egészen a szír határig, majd a Földközi tenger mentén egészen Antalyaáig, onnan fel Bursa, Canakkale, ott át a Dardanellákon, Trója, Tekirdag, vagyis Rodostó, majd újra Bulgária Románia, egy nagyon kevés Erdély, végül haza. Pár napja vagyok itthon. Fantasztikusan szép út volt, tele élményekkel, amiben azért rossz is akadt. És meg kell valljam, hogy a Honda Pánnal voltam..
Kényelem szempontjából nagyon jól vizsgázott, volt olyan nap is, amikor 850 kilométert nyomtam le vegyesen országúton, és autóúton, Törökországban, ahol nagyon jó utak fogadtak. De Ukrajnában párszor vért izzadtam vele amikor a navi bevitt az erdőbe, vagyis burkolt útnak jelzett földutat, majdaz is elfogyott alólam. Ott a Divivel jobban boldogultam volna. De talán még azzal sem, hiszen azt sem offroadra tervezték. Viszont, ezzel együtt is minden percét élveztem az utazásnak, motorozásnak, a csodás tájaknak. Jövőre folytatom, hoszabb úton. Ne kérdezd mivel megyek, nincs eldöntve. De valószínűleg nem a Pánnal.
Hűtlen lettem hozzátok, már nem vagyok Divi tulaj, amit kicsit sajnálok. De sajnos csak egy hátsóm van csak egy motoron tudok egyszerre ülni, legnagyobb sajnálatomra. Egyébként, azt hiszem, hogy sokkal fontosabb, hogy MOTOROSOK vagyunk, az már kevéssé, hogy ki milyen pacin üldögél.
[#5495011] 2018. 11. 03. 19:42
blazius
Szia!

F vagy S? 97-eshez keresném a leömlők és a dobok közti (4-2 közösítő) darabot.
[#5494009] 2018. 10. 29. 20:08
tenkes29
Sziasztok !
Van egy alig használt , 4 éves gumim, ha valaki tudná hasznosítani.
Egy XJ600-ról lett levéve "véletlenül"
Fénykép: (#5456954) 2018.05.23. 20:46
Üdv: Gábor
[#5493911] 2018. 10. 28. 21:39
jelcsa
Szia.
Van bontasban 2 db 900-asom.
Ha érdekel 70-3179083.udv Pali
[#5493887] 2018. 10. 28. 18:36
Banánturmix23
Hali! Én augusztus végén megváltam a kis divitől sajnos. Muszáj volt. Téliesített robogón folytatom.
[#5493877] 2018. 10. 28. 17:54
kapufa
Üdvözlök mindenkit!
Néhány gondolatot tennék. Mivel az évszakhoz képest kitűnő idő volt ma ezért vettem a bátorságot és másodmagammal gurultunk egy kisebb kőrt.
Igaz csak 80 km-ert tettünk, de meglepődve tapasztaltam, hogy egyetlen egy motorossal sem sikerült találkozni. Lassan a szezon végén járunk, én sem tervezek már hosszabb kirándulást, de azért lesem a lehetőséget még a kisebb kiruccanáshoz. Idén a mai nappal átléptem a 8 ezer km futást. Büszkén mondhatom, hogy a 6000-es szervizelésen (olaj+szűrő csere) kívül egyáltalán semmi probléma nem adódott. Egy szezonra jól felkészített Divinél ez persze természetes is. Most is azt tervezem, hogy december közepe körül elkezdjük aprólékosan elejétől a hátuljáig átvizsgálni, és szükségszerűen javítani. A következő szezon zökkenőmentessége múlik azon, hogy tisztességgel felkészítsük a paripát.
Ezúton érdeklődnék, hogy tud-e valaki információval szolgálni bontott 900-as Divivel kapcsolatban. Elsősorban feszültségszabályzót keresek. De van még néhány apró, dolog ami még érdekelne.
Tisztelt fórum társak! Beköszöntött az ősz, lassan itt a tél. Akinek van ideje látogasson már kicsit többet erre az oldalra és pörgessük fel itt az életet.
[#5490662] 2018. 10. 12. 18:56
Hersa
Üdv! segítség kellene! Az alábbi képen a karburátor fűtést tudja esetleg vaki , hogy mi vezérli?Vissza akarom tenni a gyári karburátorját a motornak a csatlakozók megvannak a motoron csak nem találok róla semmit hogy mi vezérelné ezeket.