A hengerek számát illetően eltérő egy kissé a hitvallásom de ez nem baj hiszen nem vagyunk egyformák, arról nem is beszélve milyen egyhangú lenne ha mindenki "röfögne" az utakon
Amikor én kezdtem nem volt ekkora szabadsága a stíluskeresésnek, leginkább két -akkor modernnek számító- "nagyvas" volt a menő, ezek voltak az ETZ 250 és a Jawa Twin sport 350 típusú motorok, így aztán 1 vagy 2 henger közül választhattam
Nekem ETZ-m volt de már nem tudnám megmondani miért pont az, talán az ütemesen ringó motorblokk fogott meg ahogy látványosan dobogott a gumiágyban, vagy az a bársonyosan fütyülős hangja amikor kigyorsításkor nagyokat harapott a levegőbe...
Egyszerűen imádtam azt a korszakot és bizony a mostani szezonok köszönő viszonyban sincsenek azokkal az időkkel, pedig ma már jóval nagyobb távolságokra elindulunk hiszen ezek a mai motorok sokkal megbízhatóbbak mint a szoci ipar termékei, csak közben eltelt 20év és olyan hétköznapi problémákkal kell küszködni aminek akkoriban a fogalmát sem ismertem. A köszönés: nem volt divat régen a motorosok között, legalábbis én nem emlékszem erre, jóval kevesebben is voltunk és nem is volt közöttünk akkora különbség ami okot adott volna a "nagyképű nem köszönök" féle viselkedésre vagy a "görcsösen mindenkinek integetek mert motoros lettem" féle kötelességtudatszerű kalimpálásra. Általában szoktam inteni de én nem várom ezt el, viszont azt igen ha motoros motorost lát az út szélén ne menjen el egy úgy mellette, hogy egy "minden rendben van?" kérdésre sem futja tőle
A motorosok jó emberek: alapjába véve azok, viszont ugyanolyan hétköznapi emberek mint a többiek negatív és pozitív tulajdonságokkal felvértezve. Gyakorolás: kell és biztosan jók azok a vezetéstechnikai tréningek ahol azt mutatják meg amit a könyvekből nem lehet megtanulni. Nekem még nem volt alkalmam ilyenen résztvenni de talán egyszer arra is sor kerül
Fenntartás: nem nagyon szoktam számolgatni de most a szezon végén volt egy fura gondolatom... láncszett csere, új minőségi gumi elől-hátul, benzin, kenőanyagok... nem is sorolom
Ha tavasszal eladtam volna a Csühöst és ezeket a kiadásokat melléteszem az árának egy nagy lépéssel közelebb kerültem volna az álmomhoz, viszont egy csomó élménytől estem volna el és lennék ezáltal szegényebb, sőt búbánatos majomként tengettem volna a napjaimat...
nem bírnék egy szezont sem kihagyni hacsak nem tőlem független okok miatt kényszerülnék rá. Jó szerelő: igazából nem járok hozzájuk hiszen a régi idők sok mindenre megtanítottak és ez nem múlt el nyomtalanul, persze én sem értek mindenhez de olyan szerencsés helyzetben vagyok ha netalán segítség kellene én is résztvehetek a szerelésben, számomra ez többet ér mint az akit ezrek ajánlanak. Maga a gép: mindig is nagyra tartottam a CB 500-at számtalanszor ajánlottam amikor feltették a kérdést "melyik lenne a legjobb kategóriáján belül?", viszont az én ideám másabb... de erről nem akarok ódákat zengeni, nem a Ti vonzódásotok mint kiderült, ez egy másabb világ, ez az én világom és bár divatjamúlt már egy kicsit de az én vérem ettől pezseg még mindig. Leendőbeli? aki ismer az tudja, bár inkább álomnak mondanám, viszont a stílus az örök...
Érdemes olvasgatni a fórumot, sok okosságot írogatnak itt a fiúk. Néha alig győzöm jegyzetelni!
A CB500 pedig nagyon jó választás volt, biztosan sok örömöt fog szerezni! Üdv itt nálunk!
Szerencsére majdnem minden nagyobb Yamahán ugyan olyan a hátsó tárcsa
) Amiben még megbíztam volna az az Ebc vagy a Galfer, semmi más. Csak azokból is 160 lett volna a szett, inkább ráfizettem 40-et és meghozattam Zöldivel. Kereskedésben 260 lett volna.
Lehet én is átfogok kettőt?! Talán megélem azt a kort, amikor többségében már elektromos gépek fognak szaladgálni.
Ideális lenne számomra is, ha saját kézbe tudnám venni a motor karbantartásának nagy részét. Apránként el is indultam ebbe az irányba, igazából rettenetesen érdekel a technikai része.
Többször említettél egy titokzatos álomgépet. Melyik motor az?