Hozzászóláshoz be kell jelentkezned
A hozzászólásod első részéhez pontosan illik ez az idézet!
"Néha az ismert veszély jobb, mint az ismeretlen."
"Néha az ismert veszély jobb, mint az ismeretlen."
Bármi olyat csinálok amitől félni kéne, mindig arra gondolok hogy sehol se vagyunk biztonságban, akkor meg minek aggódjak,hiszen csak annyi a különbség hogy most tudom hogy közel lehet a baj, míg máskor sunyin megbújva leselkedhet a hátam mögött.
Nem tudom hol nagyobb a veszély, de talán terepen nehezebb meghalni, viszont a zúzódás és csonttörés kockázata nagyobb
Nem tudom hol nagyobb a veszély, de talán terepen nehezebb meghalni, viszont a zúzódás és csonttörés kockázata nagyobb
Nem. De neked a CB 500 karaktere se tetszik, úgyhogy nem csodálkozom azon hogy a boxer elrendezésben se jött be a 2 henger.
Ez teljesen igaz, bár nem tudom mi a veszélyesebb, mi saját magunkra egy nehéz terepen, vagy az aszfalt ahol másokon is múlhat...
Te, mentel mar boxer bmwvel? En nagyon akartam, pont amig ki nem probaltam.
Enduróban az a rossz, hogy ott aztán az ember már csak a rongy életét féltheti, mert a motorban nehéz lesz kárt tenni. Így aki az utcai dédelgetett motorral bevállalja hogy lemegy az aszfaltról, az enduróval nem fog megelégedni ennyivel..és elindul a lavina
Majd jarunk veteran suzuki talalkozokra. Elgurulhatunk japanba is;-)
Kosz. Ha megvan, akkor kelleni fog.
Idén Erdélyben Péterrel jópárszor feszegettük az Inazumák tűréshatárát, vagy inkább a sajátunkat. Ilyenkor többször is gondoltam arra ha egy enduróm lenne akkor kisebb lenne a korlát, feltételezve a rátermetséget ami nem biztos hogy megvan bennem egy igazi endurós szakasz esetén A legnagyobb visszatartó erő mégsem ez, most olyan stílusú motorral motorozok ami tetszik és amiben gyönyörködni is tudok a tájjal együtt. Mondjuk ha váratlanul megtollasodnék anyagilag akkor nem okozna gondot felállítani egy többcélú motorparkot, enduró biztos lenne közötte
A legnagyobb visszatartó erő mégsem ez, most olyan stílusú motorral motorozok ami tetszik és amiben gyönyörködni is tudok a tájjal együtt. Mondjuk ha váratlanul megtollasodnék anyagilag akkor nem okozna gondot felállítani egy többcélú motorparkot, enduró biztos lenne közötte
Mióta motorozok.. pontosabban mióta elmentem az első túrámra Csehországba, megszületett bennem az elhatározás, hogy a motorozás non plus ultráját egy kellemesen erős 3 dobozos túramotor jelentené számomra.. a képzeletemben ez úgy jelent meg hogy de jó is volna egy R1150RT. Aztán teltek múltak az évek, meglett az Ak után végre az A jogsi is, már tudtam hogy van más, hasonlóan jó motorkategória, mégpedig az enduro. Valamint rájötte arra is hogy minden célra jó motor ugyan van, de az sehol és semmiben se lesz kimagasló.. úgyhogy ilyen motor nekem nem is kell.
Miközben hirdettem a GS-t volt is enduró irányába tett lépésem, ami így vagy úgy de elsikkadt. Aztán amikor elvitték a motort még eladó volt ez a Diversion, teljes felszereléssel, és a legolcsóbb volt a kategóriájában (R1150RT-t még mindig nem engedhetek meg magamnak).. mondom ez érdekes. Aztán ahogy kiderült hogy kié a motor, ki szervizeli és milyen a története, nem volt több kérdést, el kellett hoznom. Veszíteni nem veszíthettem vele.
Most már tudom hogy milyen érzés egy régen áhított nagy túramotorral motorozni, tudom mi rossz és mi jó benne. Most azért próbálom eladni, mert 2 motort még nem igazán szeretnék fenntartani, viszont ott a másik dédelgetett kategória az enduró.
Ha elérek arra az anyagi színvonalra, hogy megengedhessek magamnak több motort, és használatukra is legyen pénzem és időm, mostmár nem tartom elképzelhetetlennek azt sem, hogy egy Goldwing legyen (akár a következő) a nagy túramotorom (tavaly még kiröhögtem volna bárkit, aki azt mondta volna nekem, hogy egyszer majd arra fogom verni a f...
)
Ennyi. Nem csalódtam benne, amit tudnia kell azt tudja
(egyébként eldőléstől nem lesz baja.. kb 10szer dőlt el nálam mielőtt elcsúsztam vele, és 10ből 10szer nem lett rajta sérülés)
Miközben hirdettem a GS-t volt is enduró irányába tett lépésem, ami így vagy úgy de elsikkadt. Aztán amikor elvitték a motort még eladó volt ez a Diversion, teljes felszereléssel, és a legolcsóbb volt a kategóriájában (R1150RT-t még mindig nem engedhetek meg magamnak).. mondom ez érdekes. Aztán ahogy kiderült hogy kié a motor, ki szervizeli és milyen a története, nem volt több kérdést, el kellett hoznom. Veszíteni nem veszíthettem vele.
Most már tudom hogy milyen érzés egy régen áhított nagy túramotorral motorozni, tudom mi rossz és mi jó benne. Most azért próbálom eladni, mert 2 motort még nem igazán szeretnék fenntartani, viszont ott a másik dédelgetett kategória az enduró.
Ha elérek arra az anyagi színvonalra, hogy megengedhessek magamnak több motort, és használatukra is legyen pénzem és időm, mostmár nem tartom elképzelhetetlennek azt sem, hogy egy Goldwing legyen (akár a következő) a nagy túramotorom (tavaly még kiröhögtem volna bárkit, aki azt mondta volna nekem, hogy egyszer majd arra fogom verni a f...
)Ennyi. Nem csalódtam benne, amit tudnia kell azt tudja
(egyébként eldőléstől nem lesz baja.. kb 10szer dőlt el nálam mielőtt elcsúsztam vele, és 10ből 10szer nem lett rajta sérülés)
Már korábban is akartam kérdezni hogy miért teljes idomos gépet választottál? A te "kiképzéseidhez" talán jobb lett volna egy kevésbé sérülékeny motor ami ha netán felborul is nem kell azonnal a műanyagoshoz vinni. Nem mintha a Divivel bármi bajom lenne, jó motornak tartom, de valahogy nem illik bele a patakmederbe
Voltam motorbontóban alkatrészért a minap.. a bontós srác ha ki nem is mondta, de tulajdonképpen lehülyézett, hogy el akarom adni a motort. Mikor mondtam neki mennyi km van benne, felcsigáztam, beindítottam, ő meg fülelt túráztatta és nem talált rajta fogást. Szóval a motor köszöni szépen jól van.
Küllemét tekintve jól áll neki a távolság, mert van rajta karc dögivel (nem az esésemből, az eleve horzsolás, és más téma) a tankon és a farokidomon meglátszódnak a sok tanktáskás és az első két angol tulaj oldaltáskás utazásai (a gyári oldaldobozok németországból jöttek, ebayről már ide magyaroroszágra)
Igazából csak esztétikai jellegű hibái vannak, műszaki nincs. Ami volt azt cseréltem (hátsó féktárcsa, féknyereg felújítás, kormánycsapágy). Nem egy hosszú hibalista ilyen "korban"
Küllemét tekintve jól áll neki a távolság, mert van rajta karc dögivel (nem az esésemből, az eleve horzsolás, és más téma) a tankon és a farokidomon meglátszódnak a sok tanktáskás és az első két angol tulaj oldaltáskás utazásai (a gyári oldaldobozok németországból jöttek, ebayről már ide magyaroroszágra)
Igazából csak esztétikai jellegű hibái vannak, műszaki nincs. Ami volt azt cseréltem (hátsó féktárcsa, féknyereg felújítás, kormánycsapágy). Nem egy hosszú hibalista ilyen "korban"
Ja úgy valóban nem, legalábbis reális. Szépen muzsikál?
Utánakérdezek, egyik kollégám eladta a Cb 500-asát, de a tartó úgy emlékszem megvan.
Nem is mondtad hogy lehet veled találkozni plakátokon, úgy tűnik "celeb" lettél.
Nem is mondtad hogy lehet veled találkozni plakátokon, úgy tűnik "celeb" lettél.
Urak, van valakinek esetlleg topcase tartója '97-es cb 500-hoz használtan?
Így már értem.
Ez a kilométer mennyiség inkább a korral jár. Évi 7500 került bele átlagosan.. az nem olyan hú de sok. Én idén tavasszal vettem 110-zel.
Ez a kilométer mennyiség inkább a korral jár. Évi 7500 került bele átlagosan.. az nem olyan hú de sok. Én idén tavasszal vettem 110-zel.
Sokat. Amíg lesz benzin, vagy a koporsóig.
Jól értem 120 ezer van a Divibe? Az már szép teljesítmény.
Jól értem 120 ezer van a Divibe? Az már szép teljesítmény.
Fú, az kemény lehetett...el tudom képzelni, jártam hasonlóan Erdélyben csak eső után történt a dolog, lassú tempónál evickélve egyszer csak az első kerék kiment balra, a hátsó jobbra, egy negyed fordulatot tett meg a motor a tengelye körül, az óramutató járásával ellenkezőleg.
De sikeresen megfogtam. Azóta csak max. meglehetős makadámutakat vállalok.
De sikeresen megfogtam. Azóta csak max. meglehetős makadámutakat vállalok.
Mennyi kilométert tervezel még az Inazumával, hogy még az új tárcsákat is kímélni akarod? Mert én úgy agyalok például a Diversionnél hogyha most van a gyári vastagság és a minimum között félúton a tárcsa (120k km) akkor még ha megyek vele akár 20-30k kilométert is, nem fog méret alá kopni.. tovább nem is gondolkodom, mert nem hosszútávra vettem a motort. Első két tulaj nem tudom milyen betétet használt, de itt Magyarországon már szintert kapott (40-et futott itthon..ez vicces mert Csaba se itthon használta, és én is többet mentem vele eddig külföldön mint itthon)
A Divivel szerintem nem fogok annyit menni mint amennyit például a GS-sel mentem.
Mert én úgy agyalok például a Diversionnél hogyha most van a gyári vastagság és a minimum között félúton a tárcsa (120k km) akkor még ha megyek vele akár 20-30k kilométert is, nem fog méret alá kopni.. tovább nem is gondolkodom, mert nem hosszútávra vettem a motort. Első két tulaj nem tudom milyen betétet használt, de itt Magyarországon már szintert kapott (40-et futott itthon..ez vicces mert Csaba se itthon használta, és én is többet mentem vele eddig külföldön mint itthon)A Divivel szerintem nem fogok annyit menni mint amennyit például a GS-sel mentem.
Igen, de nem fért volna el elöl a sárvédő alatt. Így nagyon kemény voltam és utcai gumival nyomtam a terep szakaszokat is. Igazából csak egyszer jött volna nagyon jól, amikor elkezdett esni Kerchnél az eső, és egy agyagos út kezdett felázni alattunk.
Jól emlékszem, te akartál a múltkorában Tkc-t rakni Diverzsönre?
El. Határ környékén volt, és nem akartam tovább húzni. Volt benne szerepe az első tulaj által belerakott kemény anyagú Nissin betétnek is.
Értem én hogy neked bevált. De ez nem biztos hogy másra is igaz, eléggé motor és felhasználó függő a dolog.
Nekem fontos a tárcsa kímélése is, (persze ha a következő tulajnak kéne megvenni akkor lehet nem lenne az) szóval az a tapasztalatom hogy gyári cuccal az összes elvárt tulajdonság teljesül, azért tudnak 'valamit' a mérnökök.
Amúgy használtam a Brembo által ajánlott betétet is, és nem volt olyan mint a most benne lévő, a Suzukinak gyártott "gyári" Brembo.
Szakadjanak meg, azt keveréket csak a gyárnak csinálják.
Nekem fontos a tárcsa kímélése is, (persze ha a következő tulajnak kéne megvenni akkor lehet nem lenne az) szóval az a tapasztalatom hogy gyári cuccal az összes elvárt tulajdonság teljesül, azért tudnak 'valamit' a mérnökök.
Amúgy használtam a Brembo által ajánlott betétet is, és nem volt olyan mint a most benne lévő, a Suzukinak gyártott "gyári" Brembo.
Szakadjanak meg, azt keveréket csak a gyárnak csinálják.
Más közösségi oldalak nem érdekelnek, facebook-om sincs
összesen három motoros fórumon írogatok viszonylag redszeresen, ezek közül legtöbbet itt írtam le a tapasztalataimról mivel ezt a fórumot látogatom legrégebben és itt (volt) a legtöbb ismerősöm. Persze ezek leginkább műszaki oldalról közelítették meg a motorozást és nem a korszakok közötti átmenetről szóltak. Röviden megpróbálom összefoglalni bár kevés erre az itteni lehetőség
Kicsit nagyképűen hangozhat amikor "régi időket" emlegetek alig 40éves fejjel... 16 évesen csináltam meg a sikeres forgalmi vizsgát és kaptam nagy "A"-ás jogsit akkor már a garázsban várt a 250-es ETZ amit Apámnak köszönhetek aki mellett (kőművesként dolgozott) viszonylag hamar összetalicskáztam az árát. A munkára azután is szükségem volt a tanulás mellett hiszen a benzint akkor sem adták ingyen, boldog idők voltak ezek rengeteget motorozhattam
Igazából az átmeneti időszakban amikor felváltották a keleti motorokat a nyugati csodák már nem motoroztam, megnősültem és bizony a boldogulás érdekében nekem is meg kellett felelnem az elvárásoknak. Építkezés majd jöttek a gyerekek, az ETZ-nek mennie kellett...
nem volt ez egyszerű feladat főleg egy olyan embernek aki előtte igencsak szabad életet élt. Első volt a család és ez azóta is így van, viszont parázslott még bennem a régi énem is kb.mint amikor egy vándormadarat kalitkába zárnak és évekig arra vár, hogy kinyíljon a ketrec. Az utakon eközben egyre fogyatkoztak a Jawák és MZ-k, egyre több nyugati csodát lehetett látni, ilyenkor mindig felkaptam a fejem pedig tudtam hogy se időm se pénzem nem lenne rá. Aztán egy őszi napon csörgött a telefonom, egy régi jó barátom hívott "gyere el mutatok valamit!". Ott nála láttam meg először a 250-es Honda CB-t és próbáltam ki, katarzis élmény volt annyi év után
Mennyire más világ volt az mint az ETZ... szinte beleszédültem annyira vágytam újra a motorozásra. Aztán pár héttel később újabb telefon "eladó a Honda nem tudsz valakit akit érdekel?", hogyne tudtam volna ott pislogott a vonal végén... A végső szót a feleségem mondta ki, hiszen Ő még emlékezett arra a valakire akit annak idején megismert és tudta azt is mennyire vágyok újra a nyeregbe. Aztán elindult a másodvirágzásom és az úgymond stíluskeresés is, jött a CB-1, 16 szelep, 13500-as fordulat, fogaskerék vezérlés, alig több mint 4 másodperc alatti gyorsulás 100-ra... hatalmas élmény nyújtott a "kis" 400-as gép. Az a motor valahol félúton volt a sport és a túramotor között, de azért nem vitt el a másik irányba, viszont a sor4 szeretete itt alakult ki és hagyott örök nyomot bennem. Aztán jött a Csühös a maga egyszerű nagyszerűségével és bár nem Hondának hívják de az első nagyobb túrán rájöttem, hogy megtalátam a megfelelő irányt, van egy jó nagy adag benne a régi klasszikus stílusból, a futóműve nagyon precíz, a motorja takarékos is tud lenni és ha kell egy kis adrenalin akkor abban is társ
Már 4 szezonon vagyunk túl és nem is tervezem a szakítást egyelőre, nem kapnám meg pénzben azt amit veszítenék azzal ha eladnám. Most -és ez már tart egy jó ideje- csak a CB1300-al szemben lenne félnivalója ami viszont jóval 1milla felett van. Jól elvagyunk egyelőre, az idő telik a nagy CB-k vesztik az árukat lassacskán, a Csühöst megkap mindent annak érdekében hogy az állapotában nem következzen be különösebb változás. Az idő nekem dolgozik és egyszer már bejött amikor nagyot mertem álmodni.
összesen három motoros fórumon írogatok viszonylag redszeresen, ezek közül legtöbbet itt írtam le a tapasztalataimról mivel ezt a fórumot látogatom legrégebben és itt (volt) a legtöbb ismerősöm. Persze ezek leginkább műszaki oldalról közelítették meg a motorozást és nem a korszakok közötti átmenetről szóltak. Röviden megpróbálom összefoglalni bár kevés erre az itteni lehetőség
Kicsit nagyképűen hangozhat amikor "régi időket" emlegetek alig 40éves fejjel... 16 évesen csináltam meg a sikeres forgalmi vizsgát és kaptam nagy "A"-ás jogsit akkor már a garázsban várt a 250-es ETZ amit Apámnak köszönhetek aki mellett (kőművesként dolgozott) viszonylag hamar összetalicskáztam az árát. A munkára azután is szükségem volt a tanulás mellett hiszen a benzint akkor sem adták ingyen, boldog idők voltak ezek rengeteget motorozhattam
Igazából az átmeneti időszakban amikor felváltották a keleti motorokat a nyugati csodák már nem motoroztam, megnősültem és bizony a boldogulás érdekében nekem is meg kellett felelnem az elvárásoknak. Építkezés majd jöttek a gyerekek, az ETZ-nek mennie kellett...
nem volt ez egyszerű feladat főleg egy olyan embernek aki előtte igencsak szabad életet élt. Első volt a család és ez azóta is így van, viszont parázslott még bennem a régi énem is kb.mint amikor egy vándormadarat kalitkába zárnak és évekig arra vár, hogy kinyíljon a ketrec. Az utakon eközben egyre fogyatkoztak a Jawák és MZ-k, egyre több nyugati csodát lehetett látni, ilyenkor mindig felkaptam a fejem pedig tudtam hogy se időm se pénzem nem lenne rá. Aztán egy őszi napon csörgött a telefonom, egy régi jó barátom hívott "gyere el mutatok valamit!". Ott nála láttam meg először a 250-es Honda CB-t és próbáltam ki, katarzis élmény volt annyi év után
Mennyire más világ volt az mint az ETZ... szinte beleszédültem annyira vágytam újra a motorozásra. Aztán pár héttel később újabb telefon "eladó a Honda nem tudsz valakit akit érdekel?", hogyne tudtam volna ott pislogott a vonal végén... A végső szót a feleségem mondta ki, hiszen Ő még emlékezett arra a valakire akit annak idején megismert és tudta azt is mennyire vágyok újra a nyeregbe. Aztán elindult a másodvirágzásom és az úgymond stíluskeresés is, jött a CB-1, 16 szelep, 13500-as fordulat, fogaskerék vezérlés, alig több mint 4 másodperc alatti gyorsulás 100-ra... hatalmas élmény nyújtott a "kis" 400-as gép. Az a motor valahol félúton volt a sport és a túramotor között, de azért nem vitt el a másik irányba, viszont a sor4 szeretete itt alakult ki és hagyott örök nyomot bennem. Aztán jött a Csühös a maga egyszerű nagyszerűségével és bár nem Hondának hívják de az első nagyobb túrán rájöttem, hogy megtalátam a megfelelő irányt, van egy jó nagy adag benne a régi klasszikus stílusból, a futóműve nagyon precíz, a motorja takarékos is tud lenni és ha kell egy kis adrenalin akkor abban is társ
Már 4 szezonon vagyunk túl és nem is tervezem a szakítást egyelőre, nem kapnám meg pénzben azt amit veszítenék azzal ha eladnám. Most -és ez már tart egy jó ideje- csak a CB1300-al szemben lenne félnivalója ami viszont jóval 1milla felett van. Jól elvagyunk egyelőre, az idő telik a nagy CB-k vesztik az árukat lassacskán, a Csühöst megkap mindent annak érdekében hogy az állapotában nem következzen be különösebb változás. Az idő nekem dolgozik és egyszer már bejött amikor nagyot mertem álmodni.
Offolast befejeztem