Lehet persze. Csak van egy olyan része is ennek hogy mész és csak sz@rakodnak körülötted az autósok,te meg csak mész az enduroval de már baromira unod.
Előzni kezdesz de jönnek szemből is,ráadásul ez a gyökér is elkezdte nyomni melletted az asztrában mert nehogy már csak úgy megelőzd.
Ilyenkor mindig eszedbe fog jutni hogy hogy is volt mikor Frével mentem? Ja igen,már emlékszem! Hangulattól függően csak megpöccintettem a gázt és észre sem vettem hogy kikerültem,vagy mellé gurulva 130-nál felháborodottan benéztem az ablakán hogy hogy eshet meg ilyen, majd a sisak alatt gúnyos mosolyra húzva a számat visszatettem 3.-ba a váltót,majd húztam a gázon. Gyorsulás közben láttam hogy a távolból még mindig jönnek szemből (hiszen ez mind időbe tellt) ezért a körülményekre való tekintettel úgy döntöttem hogy a szituáció megköveteli hogy visszategyem 2-be és Jokeri vigyorral a sisak alatt feltépjem a pillangószelepeket vízszintesbe és majd csak leszabályozáskor rúgjam feljebb a váltót eggyel, elfelejtve azt is hogy a hipertérugrás előtt ki is töketlenkedett előttem.
Aztán majd lehet mesélni a haveroknak hogy mi történt és csak így tudtad elkerülni hogy nehogy baleset történjen.
Hát ilyenek akkor már nem lesznek, ez pedig hiányozni fog.
Én ugyan úgy élvezem a motorozást egy enduróval is mint egy sportgéppel mind a 2nek megvan a saját hangulata imádom a sor 4 visítását meg az egy henger traktorhangját is
Nem a vénemberségen múlik és nem a 10 perc miatt csináljuk.
Azért csináljuk mert egyszerűen jó érzés feszegetni a határokat,a vidámparkba sem azért megy az ember hogy hajókázzon kicsit a mesebarlangban,hanem hogy leszakítsa a tudatát a helyéről a hullámvasút és a fizikailag megterhelő többi játék.(hogy felülnék-e a b@szottnagy Japán hullámvasútra ami megy mint a vadállat amit mutattak a Discoveryn? Hát hogy a p.csába ne! )
Szeretjük érezni a motoron a karszakító gyorsulást és a kanyarban ránk ható fizikát,ahhoz meg gyors és egyre erősebb gép kell mert az eddigi már megszokottá válik. (emlékszem amikor először mentünk egy szakadt Danuviával a Simsonozás után és remegő lábakkal meséltük egymásnak hogy asztaqrva hogy megy,basszus ez már egész más dimenzió )
Viszont most már akkorában játszunk (főleg Sanyi ) ami már nagyon veszélyes és nem lehet mindig szerencsénk. Én már egész ritkán megyek keményen de abban is benne van hogy mellélövök és baj lesz. Azt meg egyre kevésbé szeretném.
De nálam sajnos még az a gond ,hogy nem hajlok a turamotorok felé Lehet vagyis remélem ,hogy eljön az az idő is és meg is érem . Mert igazábol azt szereti lovagolni az ember amit kíván és ha az a motor egy tura akkor ugyan akkora kedvel ülök majd arra is mint erre .
Valami ilyesmi miatt léptem a nehezebb és gyengébb túragép irányába.
Általában nem szoktam gyorsan menni de néha megesik hogy Fré abba az állapotba kerül ahonnan már nincs tovább,mert a blokkban ennyi volt.(és a mutató csak áll a 250-260-on,nem megy tovább és néha jön a bűnös gondolat hogy tulajdonképpen meg tudnám csinálni,mehetne ez kicsit tovább is)
Az is megesik néha hogy 1-2-3-ban a gy.elektronika szól rám hogy feljebb kéne akasztani a váltót és bár nagyon jó érzés, de sokszor feldereng a már párszor megtapasztalt halálközeli kép és a: mit csinálsz te barom? gondolat.
Ezért ha nehezen is, de lépnem kellett valamit. Még nem végleges a döntés,de az szinte biztos hogy a marhaerős és gyors sportmotorok nem képezhetik többé a jövőt.
Régebben volt száguldozós időszakom és sajnos tudnék pár konkrét példát is mondani arra mikor rajtam kívülálló erők döntöttek úgy hogy még nem jött el az időm. (szinte kivétel nélkül a saját meggondolatlanságom miatt kerültem ilyen helyzetbe)
Szóval még nem látom a jövőt de valami már körvonalazódik.
Valóban sok köze van ehhez az utca motorosának.
Ezeket már nem engedném ki a forgalomba.
Előzni kezdesz de jönnek szemből is,ráadásul ez a gyökér is elkezdte nyomni melletted az asztrában mert nehogy már csak úgy megelőzd.
Ilyenkor mindig eszedbe fog jutni hogy hogy is volt mikor Frével mentem? Ja igen,már emlékszem! Hangulattól függően csak megpöccintettem a gázt és észre sem vettem hogy kikerültem,vagy mellé gurulva 130-nál felháborodottan benéztem az ablakán hogy hogy eshet meg ilyen, majd a sisak alatt gúnyos mosolyra húzva a számat visszatettem 3.-ba a váltót,majd húztam a gázon. Gyorsulás közben láttam hogy a távolból még mindig jönnek szemből (hiszen ez mind időbe tellt) ezért a körülményekre való tekintettel úgy döntöttem hogy a szituáció megköveteli hogy visszategyem 2-be és Jokeri vigyorral a sisak alatt feltépjem a pillangószelepeket vízszintesbe és majd csak leszabályozáskor rúgjam feljebb a váltót eggyel, elfelejtve azt is hogy a hipertérugrás előtt ki is töketlenkedett előttem.
Aztán majd lehet mesélni a haveroknak hogy mi történt és csak így tudtad elkerülni hogy nehogy baleset történjen.
Hát ilyenek akkor már nem lesznek, ez pedig hiányozni fog.
Azért csináljuk mert egyszerűen jó érzés feszegetni a határokat,a vidámparkba sem azért megy az ember hogy hajókázzon kicsit a mesebarlangban,hanem hogy leszakítsa a tudatát a helyéről a hullámvasút és a fizikailag megterhelő többi játék.(hogy felülnék-e a b@szottnagy Japán hullámvasútra ami megy mint a vadállat amit mutattak a Discoveryn? Hát hogy a p.csába ne!
Szeretjük érezni a motoron a karszakító gyorsulást és a kanyarban ránk ható fizikát,ahhoz meg gyors és egyre erősebb gép kell mert az eddigi már megszokottá válik. (emlékszem amikor először mentünk egy szakadt Danuviával a Simsonozás után és remegő lábakkal meséltük egymásnak hogy asztaqrva hogy megy,basszus ez már egész más dimenzió
Viszont most már akkorában játszunk (főleg Sanyi
Általában nem szoktam gyorsan menni de néha megesik hogy Fré abba az állapotba kerül ahonnan már nincs tovább,mert a blokkban ennyi volt.(és a mutató csak áll a 250-260-on,nem megy tovább és néha jön a bűnös gondolat hogy tulajdonképpen meg tudnám csinálni,mehetne ez kicsit tovább is)
Az is megesik néha hogy 1-2-3-ban a gy.elektronika szól rám hogy feljebb kéne akasztani a váltót és bár nagyon jó érzés, de sokszor feldereng a már párszor megtapasztalt halálközeli kép és a: mit csinálsz te barom? gondolat.
Ezért ha nehezen is, de lépnem kellett valamit. Még nem végleges a döntés,de az szinte biztos hogy a marhaerős és gyors sportmotorok nem képezhetik többé a jövőt.
Régebben volt száguldozós időszakom és sajnos tudnék pár konkrét példát is mondani arra mikor rajtam kívülálló erők döntöttek úgy hogy még nem jött el az időm. (szinte kivétel nélkül a saját meggondolatlanságom miatt kerültem ilyen helyzetbe)
Szóval még nem látom a jövőt de valami már körvonalazódik.
http://www.bikez.com/motorcycl...